Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66* il> hogy azt elfogadjam. (Helyeslés és taps a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz Árvát­falvi Nagy István! vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy bár neun vagyok orvos, mégis, mint a budapesti ügyvédi kamarának régi vezetőségi tagja és így régi kamarai ember, én is hozzászóljak eh­hez a javaslathoz, különösen jogászi, szociális és gazdasági vonatkozásaiban. Előttem szólott igen t. képviselőtársam kü­lönböző argumentumokkal 'akarta alátámasz­tani azt az állítását, hogy ebben a törvényja­vaslatban politikum van. En nem látok ebben semmiféle politikumot, (Felkiáltások a balol­dalon: Onnan nem is látszik, csak mi látjuk innen!) hanem kétségtelenül látom ellenzéki • képviselőtársaimban azt a törekvést, hogy meg akarják hiúsítani azt, hogy az orvostársa­dalomnak végre úgy, mint a mérnöki és az ügyvédi rendnek, legyen hivatalos érdekképvi­seleti szerve, amit az orvosi társadalom már régen kíván és amelyre valóban szükség is van, mert sokkal hatékonyabban, hathatósab­ban tudja a saját érdekeit képviselni kamarai szervezetben, mint kamarai szervezet nélkül. Dulin igen t. képviselőtársam annyira ment az argumentációban, hogy két dologban téve­dett is és ezt a két dolgot rögtön bátor vagyok kiemelni. Az egyik az, hogy szerinte az ügy­rendet a belügyminiszter alkotja meg. Ezzel szemben a 19. § világosan kimondja, hogy az ügyrendet az országos kamara állítja össze, köteles azt minél előbb megállapítani és jóvá­hagyás végett felterjeszteni, tehát az autonó­miára és nem a főfelügyeleti hatóságra van bízva az ügyrend összeállítása. (Dulin Jenő: A miniszter úr azt húzza ki belőle, amit akar!) A másik tévedése Dulin igen t. képviselőtár­samnak az, hogy szerinte a 22. § b) pontjában az van, hogy ha akármilyen módon vétség miatt elítélnek egy orvost, akkor három évig a büntetés kiállásától számítva, az a joghát : rány éri, hogy nem vehető fel a kamara tagjai sorába, illetőleg szünetel ezen működése. Ez is tévedés, mert hiszen ennek a szakasznak a) pontja felsorolja, hogy mely vétségekről van szó és én azt hiszem, ha ezt elolvasta volna Dulin igen t. képviselőtársam, akkor nem is tette volna meg ezt a megjegyzést, mert a 22. § a) pontjában az van, hogy aki nyereségvágy­ból elkövetett vétséget követ el, avagy pedig az állami és társadalmi rend ellen követ el vét­séget, akkor ehhez bizonyos szankciók fűződnek hozzá, a b) pedig világosan megmondja, hogy akit az előző pontban említett bűntett és vét­ség miatt, tehát nem »biciklizés« miatt, jogerő­sen megbüntetnek, arra vonatkozik ez az intéz­kedés. Igen t. Ház! Ezeket csak azért kívántam bevezetőül kiragadni, hogy ezzel is bizonyít­sam, hogy a túloldalról elhangzott felszólalá­sok voltakép, akarva, nem akarva, tendenciózu­san úgy állítják be a helyzetet, mintha itt meg­rendszabályozásra törekednék a kormányzat és akarna a törvényhozás által egy olyan törvény­javaslatot elfogadtatni, amely az orvostársa­dalmat megrendszabályozza, mint ezt Kéthly Anna igen t. képviselőtársam kedden említette, vagy mint Dulin igen t. képviselőtársam állí­totta, hogy összehasonlítható az orvosok régi és új helyzete egy szabad embernek és egy gondnokság alá helyezett embernek helyzeté­vel. Kétségtelen, hogy szabadság és jog korlá­ése 1935 november 28-án, csütörtökön. 285 tozások nélkül nem képzelhetők el, tehát nor­mákra, szabályokra szükség van, ha egy szer­vezetet életre akarunk hívni, világos azonban hogy ezen szabályozás mellett még nagymér­tékben lehetősége nyílik az autonómiának arra, hogy akaratát érvényesítse és mindenek felett kétségtelen, hogy ez a rendtartási törvény­javaslat nemcsak azért, mert az orvosok nagy többsége kívánja és sürgeti, hanem azért is, mert valójában segít az orvosi társadalmon, nagymértékben előre fogja vinni a magyar or­vosi rend érdekeit. »Törvényes érdekképviselet«, ezt mondja a törvényjavaslatnak már az 1. §-a az első mon datban, tehát az orvosi kamara az orvosok ér­dekképviselete. Igen nagy haladás ez a ko­rábbi helyzethez képest nemcsak azért, mert az orvosoknál nem volt azelőtt kamarai szer­vezet^ hanem mert más kamarák is eltévesztve hivatásukat, azt hitték, hogy az ő tevékenysé­gük mindössze az adminisztrálásban, a repre zentálásban és a fegyelmezésben merül ki. Ez­zel szemben ebben az 1. §-ban világosan az áll, hogy legfőbb feladata az orvosi kamarák­nak az, hogy az orvosok jogos éraekeit kép­viseljék. Ha tehát kényszertársulás is a ka­mara, ugyanakkor mint törvényes érdekkép­viselet, feltétlenül nagy hasznára van az or­vosi rendnek, mert az orvosi rend jogos ér­dekeit hathatósan képviseli. De örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot abból a szempontból is, hogy messzemenően biztosítja az orvosi kar autonómiáját. Itt töb­ben polemizáltak a javaslattal a túloldalról és azt is hangoztatták, hogy a miniszter fő­felügyeleti beavatkozási jogánál fogva ez az autonómia elenyészik. Én ezt egyáltalán nem látom ebben a rendtartási törvényjavaslat­ban, sőt ellenkezőleg, azt látom, hogy sokkal messzebbmenően biztosítja az autonómia jo­gait, mint például a még életben lévő ügy­védi rendtartás is, amikor mindenféle fe­gyelmi, felvételi és választási kérdésben a közigazgatási bírósághoz, tehát bírói fórum­hoz engedélyez jogorvoslatot, nem is beszélve a már nyilvánosságra jutott új ügyvédi rend­tartási tervezetről, amellyel később leszek bá­tor még külön foglalkozni, hogy összehasonlí­tást tegyek az orvosi rendtartással és amely szerény nézetem szerint messze mögötte áll ennek az orvosi rendtartási törvényjavas­latnak. Az autonómia tehát igen széles keretek között biztosítva van és általában ez a tör­vényjavaslat szerintem nagyon alkalmas keret arra, hogy azután még különböző rendeletek­kel kiegészítve, az orvosi rend érdekeit messze­menően előbbre vigye és jelenlegi helyzetét megjavítsa. Hangoztatták többen azt, hogy csak akkor van értéke a rendtartásnak, ha az kenyeret is hoz, kenyeret is jelent. Az orvosi rendtartás­nak éppúgy, mint minden más rendtartásnak, nem közvetlen célja az, hogy kenyeret, munka­alkalmat, megélhetést biztosítson, hiszen ez csak szabályozása egy szervezetnek, amely mint érdekképviselet fungálni fog, én azon­ban azt is megállapítani kívánom, hogy van e tekintetben is pár olyan üdvös rendelkezése a törvényjavaslatnak, amely feltétlenül kenye­ret is fog jelenteni az orvosi rend részére, így az, hogy egy hivatalos, nagy súllyal ren­delkező érdekképviseleti szervet hív a törvény­javaslat életre, már maga is biztosítja azt, hogy a visszaélések megtoroltatnak, hogy a jogos érdekek megfelelő súllyal képviseltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom