Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
Az országgyűlés képviselőházának 65. zenhetes ellenőrzési bizottság és egyéb bizottságok tagja — hogy ha a főváros az államnak 500 lakást ad a rendelkezésére, ez, elegendő és akkor kilakoltatások nem. lesznek. Ezzel szemben, igen t (belügyminiszter úr, a főváros adott az államnak 1200 lakást és 1200 lakásban 1500 családot helyeztek el. Ezek a lakások belekerülnek a fővárosnak 35.000-40.000 pengőjébe, amiből csak 25 százalék térül meg. Ezek felett a lakások felett tisztán és kizárólag a miniszteri biztos rendelkezik. Helyesen, merthiszen az illetőket ő helyezte ki lakásukból, más házakból, ahol lakbért nem tudtak fizetni. Méltóztatik tehát látni, hogy a székesfőváros ebben a kérdésben is nagyon messze elment és ha módot ad a kormány a fővárosnak, hogy szociálpolitikai tevékenységét még hatékonyabban terjeszthesse ki, még nagyobb készséggel állunk rendelkezésére ebben a kérdésben nemcsak a főváros lakosságának, hanem az egész országnak, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a {rendellenességeket, torzsalkodásokat és — mint helyesen méltóztatik mondani —• egyes helyi kirobbanásokat csakis ezekkel a minél messzebbmenő szociális intézkedésekkel, megsegítések kiterjesztésével lehet legjobban megakadályozni. Még azt is el kell mondanom, hogy 1935 novemberétől kezdve a székesfőváros nagy készséggel hozzájárul ahhoz, hogy havonként 50 lakást fog adni, mert annak a harmóniának, amelyről a miniszter úr szólt, mi őrölünk a legjobban. Mi ezt a harmóniát igyekeztünk fenntartani, kiegészíteni és kiterjeszteni, de akkor, igen t. belügyminiszter úr, méltóztassék azt is akceptálni, hogy ez az 50 lakás — májusig 300 lakás lévén — a székesfővárosnak 35.000 pengőjébe fog kerülni, s erre nekünk egyelőre fedezetünk nincs, igen t. belügyminiszter úr. Méltóztassék tehát a lehetőséget megadni arra, hogy ezt a fedezetet előteremthessük. Azt is méltóztatott akceptálni, hogy ez állami telep. Mélyen t. belügyminiszter úr, ha ez nem állami telep lett volna, hanem városi, akor nekem nem illett volna ezzel a kérdéssel idejönni, mert akkor elintéztem volna a székesfővárosnál. Ezért jöttem ide ezzel a kérdéssel. Nem akarok politikát csinálni belőle, mert — mint mondottam — nyomorból, nélkülözésből politikát csinálni nemcsak rossz utat jelent, hanem megbotránkoztató is. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Nem ezt akarom tehát, hanem azt a harmóniát szolgálni, amelyről az igen t. belügyminiszter úr szólt és azt, hogy ezeket a 8—10 gyermekes családokat elhelyezhessük. Neveket nem sorakoztatok fel, nincs is szükség erre, nagyon jól tudja a belügyminiszter úr, aki ezeknek a családoknak hajlékot méltóztatik adni. Egy kérdésemre a belügyminiszter úr — úgy látszik — elfelejtett nyilatkozni. A belügyminiszter úr azt mondta, hogy ez egy egészen hatalmas komplexus, és nagyon jól tudom én is, hogy nem ennek az incidentaliter és egy BiielesíteiUk i Htísóvszky Lajos ». k. naplőbíráló-U, ülése 1935 november 2t-én szerdán. 26Ô szerencsétlen helyzetből kifolyólag idehozott esetnek orvoslásával fogja megoldani a lakáskérdést, hanem azt kérem, hogy méltóztassék ebből az esetből kifolyólag is — hangsúlyozom az »is« szót — nyilatkozatot tenni aziránt, hogy télvíz idején, ezekben a súlyos időkben, amikor, amint magam is mondottam, a főváros meghozza továbbra is a legmesszebbmenő áldozatokat ezekben a kérdésekben, hajlandó-e a kilakoltatásokat beszüntetni? (Helyeslés a baloldalon.) A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház ! {Halljuk! Halljuk!) Rupert Rezső képviselőtársam közbeszólása körül részemről tévedés merülhetett fel. Éppen ezért bekérettem az úgynevezetett gyorsírói kékeket, amelyeknek 351. lapján a következők állanak (olvassa): »Mintlha csak valami idegen megszálló hatalom közegei volnának ezek a rendőrök. Tisztára idegen megszállás alatt állunk. A Bachkorszak huszárjai nem voltak ilyen önkényesek.« Ez volt az egyik kijelentése. A másik kijelentése, amelyet azután megismételt, a következő volt (olvassa): »Mi mint megszálló csapat nemi viselkedtünk így, emberségesebbek voltunk idegenben.« {Rupert Rezső: Erre mondotta a miniszter úr, hogy botrányos.) A magam részéről a következőket állapítom meg. En az igen t. képviselő úr első kijelentését megbotránkozással hallottam, de nem szóltam közbe. Második kijelentését nem hallottam egészen és ennek következtében — miután abban is megszálló csapatokról volt szó — identifikáltam az első kijelentéssel, tehát a helyet illetőleg voltam tévedésben és kijelentésem de facto, azon a helyen, amelyen tévedésből elhangzott, nem volt helyénvaló. A képviselő úrnak azonban elhangzott egy kijelentése abban az értelemben, amelyre én jóhiszemüleg a »botrányos« kifejezést használtam. {Elénk helyeslés" és tups a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Felkiáltások balfelől: Abszolút korrekt álláspont! — Rupert Rezső: Szabad szólni?) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a t. jegyő urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét) Elnök: Kérdem a t. Házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? {Nincs!) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. Az ülés végződik este 7 óra ÂS perckor.) Ërogti József s. It. i tagok. RÉPVISElÖHÁZl NAfLÓ IV. m
