Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

18 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1935 november 12-én, kedden. máznék bizonyos vidékeknek ennek a rendelkezésnek hiányából. A törvényjavaslat 7. §-a kimondja azt, hogyha a mustot vagy bort besűrített musttal vagy szárított szőlővel, vagy borpárlattal javították, az átadó köteles — az átvevőnek kívánatára — ezt a körülményt ügyletkötés előtt kétséget kizáró módon tudomására hozni. A törvény csak szóbeli megjegyzéssel is megelégedik. Ennek a rendelkezésnek megváltoztatása fontos lenne már csak azért is, mert hiszen a bortörvényjavaslattal kapcsolatban ebben nemcsak a termelők, hanem a borkereskedők és italmérők is érdekelve vannak, a borhamisításért a kereskedő és italmérő is felelősséggel tartozik. Fontos lenne, hogy bizonyos esetekben az italmérés, a kereskedő, ha a törvénybe ütköző cselekedet fordulna elő — kimutathassa, hogy azt a bort kitől vásárolta, mert szóbeli megjegyzés esetén esetleg harmadik személynek kellene a büntető következményeket viselnie. A törvény 23. §~a rendelkezik abban a tekintetben, hogy a borok a forgalombahozatal alkalmával bizonyos rajzzal, vagy pedig megfelelő, a származás helyére utaló kifejezéssel legyenek megjelölve. Én a magam részéről tisztelettel azt a kérést intézem a jelenlévő löfdmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy ezeknél a rajzoknál méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy vannak a gazdasági életben már olyan régi, 10—20 vagy 30 év óta működő cégek, amelyek bizonyos típusborokat hoztak forgalomba, amelyeket ma országszerte, de külföldön is keresnek. Súlyos gazdasági kára származnék abból az országnak, ha ezeket a régi, bevezetett márkájú és bevezetett rajzú címkékkel ós kupakokkal, nyomtatványokkal ellátott borok eladását a törvény értelmében ezeknek a régi cégeknek is abba kellene hagyniok, amiből maguknak a cégeknek is nagy káruk lenne, mert hiszen százezerszámra készítették el ezeket a kupakokat, rajzokat, nyomtatványokat és maga a gazdasági élet — mint előbb mondottam — szintén kárát szenvedné ennek, mert keresnének egy bizonyos típusú bort az országban, amellyel a kereskedelem nem rendelkezik többé. Erre vonatkozólag példaképpen hozhatom fel a püspöki uradalom bérpincéjét Vácott, amely nagyon régen ezen a néven hozza forgalomba a borokat, nagyon keresettek ezek a borok és most a törvény életbeléptetése után kénytelen volna ez a cég is a régi jelzéseket, rajzokat mind eldobni s nagyon valószínű, hogy ennek az lenne

f a következménye, hogy régi vevőközönségét elveszítené és alkalmazottait is el kellene bocsátania, amint ez megtörtént számos más cégeknél is. A bornak sűrített musttal való feljavítását a magam szerény véleménye szerint és tekintettel arra, hogy a sűrített must nagy részét éppen Kiskőrösön készítik, megengedhetőnek tartanám, legalább belföldi használatra és a nem palackozott bornál abban az esetben is,, ha a bor teljesen kiforrott, mert előfordul az, hogy a bor különféle hibák folytán javításra szorul és hogy ezeket a javításokat csak különféle kémiai és egyéb eljárásokkal lehet eszközölni. Ha egy ilyen nagy savtartalommal rendelkező bort a törvény által megengedett módon savtalanítanak, akkor szükségessé válik sok esetben, hogy ezt a saytalanított bort sűrített musttal bizonyos mértékben megédesítsék. Mivel ilyenirányú indítvány nem történt a törvényjavaslat általános tárgyalása során, tisztelettel arra kérném a földmívelésügyi iminiszter urat, méltóztassék .a hozandó rendeletbe olyan rendelkezést is belevenni, hogy az ilyen savtalanított borok esetében — lajkkoo* is-, ha ki vannak forrva — belföldi használatra megengedhető legyen .a sűrített mustnak bizonyos mértékben való felhasználása. Ezáltal a bor forgalomképességét emelnénk, és azok a borok is eladhatókká válnánaik, amelyeket enélkül az eljárás nélkül most f org alomba hozni egyáltalán nem lehetne. A pincészetekkel kapcsolatban Schandl Károly igen t. képviselőtársam is felhozta azt a kívánságot, hogyha legalább évi 4000 hektoliter bort hoa forgalomba a pince, ajkkor köteles- legyen végzett pincemestert t alkalmazni. Mivel a pincemesterek hatáskörébe tartozik a borok megjavítása és a bortörvénybe foglalt különféle intézkedések megtartása, szükségesnek tartanám, hogy olyan esetekben, amikor a borral kapcsolatban valamilyen kihágás történik, ne a pince tulajdonosa, hanem a pincemester legyen felelős. Bár ez a bortörvényjavaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a bor minőségét javítani és a bor forgalombahozatalát elősegíteni vannak hivatva, bár a földmívelésügyi miniszter úr személye iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, mégis, mivel bizonyos intézkedéseket nem vettek bele a törvényjavaslatba, amelyeket pedig feltétlenül bele kellett volna venni: a törvényjavaslatot elvi okokból nem fogadom el. Elnök: Szólásra kövétkeik? Esztergályos János jegyző: Hertelendy Miklós! Hertelendy Miklós: T. Ház! Az előttünk fekvő 105. számú törvényjavaslathoz, mint balatonvidéki bortermelő és szőlősgazda, mint a borvizsgáló-bizottság elnöke és mint az érdekképviseleti szakosztály tagja óhajtok hozzászólni. Mielőtt azonban direkt a törvényjavaslathoz szólnék, felelnem kell Csoór Lajos képviselőtársam első felszólalására. Nagy dicsérettel kezdte beharangozni a törvényjavaslatot, nagy dicséretet mondott róla, de azután hozzátette: »Nem vagyok egészen igazságtalan.« Ebben bizonyosfokú elismerés is van. En azt mondom, hogy igazságtalan e tekintetben, mert a törvényjavaslat jó. Általában véve, nagyon messzemenőleg kitért a szeszkérdesre. Erre később részletesen feleletet fogok adni, de már most leszegezem, hogy én nem tartom hibának azt, hogy előbb letárgyaljuk a bortörvényjavaslatot és azután, ezzel kapcsolatban, megoldjuk a szeszkérdést is. Említést tett a borfogyasztási adóról is, de azt hiszem, tévesen van informálva. Azok a bizonyos finánczaklatások ugyanis nem a gazdánál, nem a termelőnél történnek, mert a fogyasztási adó behajtása a kimérőnél történik, tehát a kimérőket zaklatják ezzel. E tekintetben magam is azon a nézeten vagyok, — hiszen sok gyűlésen küzdöttünk ezért — hogy a bortermelőnek engedjék el a fogyasztási adót, Ez a törekvésünk részben sikerült is, hiszen ezt már a felére csökkentették. Azt tartom azonban, igaza van Csoór képviselőtársamnak, mert a borfogyasztási adó a szőlőtermelő számára igazságtalan adó, mert azt lehet mondani, ezzel csökkentik a bor árát és a falu ezzel indirekt járul hozzá tulajdonképpen a vá-