Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

238 Az országgyűlés képviselőházának 6U igényel? Amikor tehát a teljesen tiszta, az orvosi beavatkozásra egyáltalában igényt nemi tartó szájban kell a fogpótlást és az új tárgy elkészítését végző mesterembernek, — nogy így mondjam — az iparosnak beavatkozni, miért kényszerítenők akkor a nagyközönséget arra, hogy a, helyett, hogy ehhez a sokkal olcsóbban dolgozó iparoshoz menjen, újból elmenjen egy orvoshoz, aki tulajdonképpen tisztára és kizárólag technikai munkát kell, hogy már ekkor a szájban végezzen? Hogy tehát ez a stomatológiai elv nem helyes, azt nem is kell tudományos érvekkel alátámasztanom, de el kell mondanom ezzel kapcsolatban azt is, hogy a háború után néhány rokkantnak kegyelemből megengedték, hogy fogászmesteri gyakorlatot folytassanak, ezek kegyelemből megkapták azt a jogot, hogy -a szájban dolgozhassanak és elvégezhessék mindazokat a munkálatokat, amelyektől ez a törvény most a fogtechnikusokat el akarja tiltani. Kérdezem: bármilyen hadi érdemért adhat-e kegyelemből akár király, akár államfő, ilyen jogot átengedhet-e kegyelemből olyan területre valamely iparost, amelyiken az az iparos nem végez tökéletes .munkát, nem végez olyan munkát, amely ellen kifogás nem emelhető, amely területen a fogtechnikusokkal szemben álló érdekeltségek szerint a fogtechnikusok közegészségellenes működést fejtenek ki? . Nincs semmiféle királyi vagy államfői kegyelem, amely megengedhetné, hogy közegészségellenes működést fejtehessen ki valaki., ÖszSizehasonlításképpen fel lehet hozni pl. azt is, hogy lehetne-e bármilyen polgári érdem, amely falhatalmazna pl. egy szülésznőt arra, hogy nőorvosi 'tevékenységet folytasson? Ha tehát ez a kegyelem megvolt, ha ez a kegyelmi tény ezeknek megengedte azt, amiről az előbb szólottam, akkor egészen bizonyosan^ azon az alapon engedte meg azt, mert tisztában volt azzal, hogy ez a kegyelmi tény nem közegészségellenes tevékenységre jogosítja fel őket, mert — mint mondom — erre a tényre még a legmagasabb kegyelemnek sincs joga. A legmagasabb kegyelem ^sem engedheti át az ország egyetlen egy polgárát sem olyan területre, ahol az ország másik, akármelyik polgárának egészségügyi károkat okozhat. Ha tudjuk azt, hogy ezzel súlyosan ártunk azoknak, akik ezeket az embereket ilyen tevékenységre igénybevennék, akkor erre a területre semmiféle módon át nem engedhetnők őket. Ha tehát az egyiket átengedtük, ezzel már bizonyítottuk aizt, hogy az egész szakma nem végez közegészségellenes tevékenységet. Már ezek a gyakorlati szempontok is kellőképpen választ adtak arra a kérdésre, hogy helyes-e a stomatológiai elv. De a tudományos vélemények egész sorát is előhozzák és a tudományos vélemények egész sorával is alátámasztják maguk a fogtechnikusok ezt a kérdést és azt, hogy ez az elv csak a hajánál fogva van előráncigálva, éspedig csak azért, hogy egy másik hivatási rendnek a gazdasági érdekeit szolgálja. Teljesen elegendőnek tartóim, ha utalok arra a terjedelmes beadványra, amelyet a fogtechnikus-érdekeltségek az általuk beterjesztett törvénytervezet indokolásául ideadtak. Ebben az indokolásban részletesen felsorolják azokat a megállapításokat, amelyek fogorvosoktól erednek, és amelyek mind a fogtechnikusok igazát bizonyítják, mégpedig szigorúan tudományos érvekkel. De a fogtechnikusok igazát, a fogtechnikusok álláspontjának helyességét igazolja ülése 1985 november 26-án, kedden. még valami, igazolja az a terjedelmes .szakkönyv is, 'amely a fogtechnikus-ipartestül et kiadásában éppen ezekben a napokban hagyta el a sajtót. Ez a szakkönyv Weisz Zsigmondnak »A fogászat kérdésekben és feleletekben« című munkája. Ez a szakkönyv a komoly és alapos tudományos 'búvárkodásnak, annak a ragyogó elméleti és gyakorlati szaktudásnak a bizonyítéka, amelyet a fogtechnikusok végeztek, illetőleg mutattak meg ezen a területen. Ez a munka egy valódi, igazi, a szónak teljes értelmében vett standardwork, amely rendkívüli érdeklődést és rendkívüli figyelmet keltett mindenütt, ahol a fogpótlással, mint iparral és mint — nyugodtan mondhatom — művészettel is foglalkoznak. Meg kell mondanom, az a meggyőződésem, hogy ha ezt a munkát nem egy fogtechnikus írja, ha ez a munka nem a mai ellenséges közhangulatban kerül a közvélemény elé, hanem fogorvost vallana szerzőjéül, akkor ezt a munkát ma harsogó hozsannával üdvözölné az egész szakmai világ, úgy üdvözölné, mint a magyar fogászati tudomány egyik legjelentősebb alkotását, mint egy egész élet munkáját, mint sokezer élet, sokezer exisztencia védőügyvédjét, aminthogy a budapesti fogtechnikusok ipartestületéhez dr. Moreili Gusztáv által írott, errevonatkozó levél is ezt bizonyítja. Ez a levél így szól (olvassa): »Az ipartestület kiadásában megjelent, Weisz Zsigmond úr tollából eredő »A fogászat kérdésekben és feleletekben« című munka díszpéldányát megkaptam. A szíves figyelmet hálásan köszönöm. A munka úgy terjedelménél, mint kiállításánál fogva páratlan teljesítmény és minden sorában a szerző nagy tudásáról és írói készségéről tesz tanúbizonyságot, amelyhez a feldolgozás teljes eredetisége és gyakorlati célszerűsége járul. Bemélem és kívánom, hogy minél nagyobb elterjedése révén a szakmai tudás minden irányban fejlődjék.« En ezt a könyvet mint a szakma védőügyvédje, leteszem a t. Ház asztalára, hogy ennek a szakmának az érdekében beszéljen és érveljen. T. Képviselőház! A tudományos és gyakorlati érveknek egész serege tiltakozik tehát az ellen, hogy ezt a kérdést az Orvosi Kamara törvényjavaslatába bevegyék, ott elbujtassák és ezt a szakmát hangtalanul kivégzésre ítéljék. Az elmondottak alapján teljesen és tökéletesen logikátlannak tartjuk az 57. §-t így, a maga egyszerű fogalmazásában, mert vagy csak orvos által elvégezhető munka az, amelyet ma ezek a munkakörükben ellátnak és akkor mindenki illetéktelenül végzi azt, akinek diplomája nincs és akkor ezzel a szakasszal a t. Képviselőház megteremti a jogosított kuruzslók fogalmi körét vagy pedig praxis és vizsga kérdése — mint ahogy tényleg az is — a fogtechnikai tevékenység. Ha lehámozzuk a kérdésről a konkurrenciának gazdasági indokokból eredő érvelését, akkor nem szabad elzárni a működés útját azok elől, akik a szegényebb néposztály fogpótlását végezni tudják, nem szabad elzárni az utat azok elől, akik ma ezt a gyakorlatot végzik és nem szabad becsukni az ajtót azok előtt, akik ezután az ennek a szakmának gyakorlatára szükséges előképzettséget megszerzik. Sokezer tényleg működő fogtechnikusról és a pályára lépő újabbakról is beszélünk itt. A fogorvosok ne higyjék azt — és ez talán a legfontosabb ebben a kérdésben, amelyben állandóan gazdasági érdekekért kell vereked-