Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

220 Az országgyűlés képviselőházának 64Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és tárgyalásra való kitűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása (írom. 107, 115). Szólásra következik Brogli József képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott, (vitéz Várady László a terembe lép. — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen) Brogli József: T. Képviselőház! Az orvosi rendtartásról benyújtott és tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak 1. $-a és az indokolás első része reményt nyújt arra, hogy úgy a közegészségügy érdeke, mint az orvosok és a betegek érdeke egy biztosabb, elhatároltabb területre jut. Az ezen szakaszban az orvosi rendtartásra nézve biztosított feltételek azt is igazolják, hogy a közegészségügy most már a fejlődésnek és a fejleszthetésnek egy bizonyos etapjához jutott el. Az indokolás azt is hangsúlyozza, hogy jövőben, különösen a népbetegségekkel szemben, a már megindított preventív intézkedések hatályosabbak lesznek, illetőleg új területekre terjesztetnek ki. Ez reményt nyújt arra is, hogy az orvosok elhelyezkedése az országban arányosabb lesz. Reményt nyújt erre különösen az 1. §-nak az a feltétele, hogy az orvosok úgy az orvosi karra nézve, mint közegészségügyi kérdésekben javaslatokat tehetnek, ennek következtében az előbb említett hiányok, az előbb említett egészségtelen eltolódások kérdésében a kamara üdvösen fog közreműködni. Amikor tehát én az orvosi kamaráktól az orvosi karnak és helyzetének megjavítását remélem, ugyanakkor remélem országunk közegészségügyének intenzívebb szolgálatát és annak javulását is. Remélem, hogy az orvosok elosztásának az indokolásban közölt statisztikája szerint a fővárosra eső 259 és a vidékre eső 1000 lélekszám utáni orvoslétszám a jövőben egészségesebb eloszlásnak lehet alapja e törvényjavaslat alapján. De ez a statisztika sem fedi teljesen a valóságot, mert az lehet, hogy a fővárosban 259 főre esik egy orvos, ellenben a vidéken vannak olyan kerületek, ahol 10—15.000 lélekre esik csupán egy orvos. ,E1 lehet képzelni, hogy ilyen helyeken a körorvosnak a betegek látogatásával, az ambuláns betegek kezelésével és a közegészségüggyel járó egyéb teendőkkel mennyi dolga, mennyi olyan munkája van, amelyet egészen lelkiismeretesen elvégezni képtelenség, és hogy mennyit szenved ilyen helyeken a közegészségügy és a népegészségügy szolgálata. A falvak közegészségügyének megjavítását célozza az Országos Egészségügyi Tanács, amely már valóságos haditervet dolgozott ki arra, hogy a vidék köziegészségügyi kultúrálatlanságát megjavítsa, és azt is állíthatjuk, hogy a Közegészségügyi Intézet munkája már meg is indult ebben az országban. A védőorvosok, a védőnők intézménye, a védőnők intézményével jkapcsolatosan jaz egyszerű betegapolási eszközök raktára, az ivóvíz és ezzel kapcsolatosan a kutak megjavítási lehetősége, továbbá a csecsemőd és gyermekvedelem, az óvoda- és iskolaköteles gyermekek védelme, nemkülönben a tüdővész elleni védekezés mind olyan területei a.falusi, a vidéki közegészségügynek, amelyek már teljesen kidolgozotülése 1935 november 26-án, kedden. tak. Hogy azonban mikor fog az tegész vidék, a lalusi közönség ezeknek az intézményeknek áldásaiban részesülhetni, az még igazán csak a jövő zenéje. Hiányzik tudniillik ehhez elsősorban az, ami a legjobban kell, mert hiszen a ielkeszultseg már megvan, hiányzik hozzá a pénz, amely nincsen meg országos viszonylatban az állami költségvetés keretében és — sajnos ~- nincsen meg helyi viszonylatban a községi költségvetések keretében sem, amelyek kozul egyik: sem emelhető, sőt ellenkezőleg, a közteherviselési -képesség csökkenésének megfelelően " állandó csökkenést mutat. Pedig hiába építünk szanatóriumokat, hiába építünk kórházakat, hiába építünk iskolákat, .egyetemeket, ha.a veszedelmes népbetegségek és a szociális mizériák tovább pusztítják a mi népünket, pár évtized múlva nem lesz már magyarunk, aki azokat az intézményeket igénybe is vegye. Igen t. Ház! A közegészségügy ellátásának mindenekelőtt állami feladatnak kell lennie, és szükséges, hogy az egész vonalon állami feladattá tegyük. Ehhez természetesen — amint előbb is említettem — elsősorban pénzre van szükség. Méltóztassanak megengedni, hogy azzal a váddal szemben, hogy a kormány semmi néven nevezendő nagyobb áldozatra nem hajlandó a vidék közegészségügyének megjavítására nézve, megemlítsem azt, hogy az igen t. belügyminiszter úr költségvetésébe ezeknek a nehéz, mostoha és súlyos anyagi viszonyoknak ellenére, amelyekben élünk, mégis 600.000 pengő többletet fvett be. De még ott van az Országos Közegészségügyi Intézet tevékenysége is, amelynek áldásait ma már szintén érezzük. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezen a téren nem történt semmi sem, amint azt Propper igen t. képviselőtársam mondotta, aki igen szépen felépített, statisztikailag alátámasztott beszédet mondott el, sajnos azonban, nem tudta megtagadni önmagától, hogy ki ne élvezze azt, hogy pártszempontokat is vigyen bele beszédébe és az egész mostani betegigazgatásnak és köz

: egészségügyi állapotoknak ódiumát a mostani többségi pártra és kormányra óhajtja kenni, (Surgóth Gyula: így szokták!) nem vévén figyelembe, hogy tulajdonképpen több évtizedes mulasztásokat kellene helyrehoznia ennek a kormánynak most. amikor nincsenek meg hozzá a megfelelő anyagi eszközeink, helyre kellene hozni azokat a mulasztásokat, amelyeket a régi kormányok követtek el akkor, amikor még gazdag Magyarország volt itt, azokat a mulasztásokat, amelyeket a kormánynak talán céltudatosan engedtek odafejlődni, hogy a főváros, a nagyobb városi impériumok és a falvak közt tátongó ür még jobban elmélyüljön. „ Igen t. Ház! Meg vagyok azonban győződve arról, hogy van mód arra, hogy a népbetegségek elleni küzdelemhez szükséges anyagi eszközöket is előteremtsük. Némely közadók arányosításával nemcsak azt érnők el, hogy a közadók mai aránytalanságát megszüntetnők, tehát bizonyos elégültséget teremtenénk ebben az országban, hanem azt is elérnők, hogy nyernénk egy olyan pluszt, amelyből a népegészségügyi védelem bizonyos része ellátható volna. Esnem lehetne számításon kívül hagyni az ilyen arányosítás következtében megüresedő adóterületeket, amelyek ismét kitölthetők volnának, illetve ezek a felszabadult területek ismét megadóztathatok volnának. Egy példával óhajtok szolgálni arra nézve, hogy melyik adónak ren-