Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

212 Az országgyűlés képviselőházának 63, azon kellene segíteni! — Farkas István: Min­dig itt spórolnak!) Ugyancsak az egészségügyi kiállításon ol­vastuk a következő feltűnő feliratot: a tífusz a magyar falu betegsége- (Rupert Rezső- Ezért jöjjenek gazdasági reformokkal!) A tífuszmeg­betegedések, 100.000 lélekre számítva, Magyar­országon 114-es, Németországban 10-es, Dániá­ban 6-os, Hollandiában 5-ös, Angliában 3-as arányszámot adnak. (Farkas István: Na, lám, itt a differencia, 114 és 3!) Es miért van ez, t. Képviselőház? Nemcsak az orvosi kezelés, a rendszeres kezelés és felügyelet 'hiánya miatt, hanem azért is, — állapítja meg egy további adat — mert az árnyékszékek 13% a nyitott, a betegeknek csak 28%-a jut kórházba, a tífusz­betegek tehát csak egynegyedrészben jutnak kórházi kezeléshez, a kutak 78%-a pedig fertő­zött. A falusi házak 52%-a egészségügyi szem­pontból kifogás alá esik. Méltóztassék megnézni, hogy mit mutat a tuberkulotikus halálozások arányszáma. Ma­gyarországon 1'5%, Dániában 0'5%. A össze­hasonlítás azért kínálkozik éppen e között a két állam között, mert mind a kettő mezőgaz­dasági állam és Dániának légköri viszonyai abból a szempontból még rosszabbak is, mert hiszen Dánia mocsaras, klímája sokkal párá­sabb és nedvesebb jellegű, Magyarország klí­mája viszont sokkal kedvezőbb ebből a szem­pontból s mégis a magyarországi tbc.-halálo­zások háromszorosát teszik a dániai elhalálo­zásoknak. Tessék megnézni a 100.000 lélekre eső kór­házi ágyak számát: Magyarországon 495 ilyen kórházi ágy esik 100.000 lélekre, Dániában pe­dig 1052, tehát két és félszer annyi. (Rupert Rezső: Csak a földbirtok helyes elosztása segít ezen!) T. képviselőtársam a megoszlásról beszél, hát nézzük ezt meg- Az orvosok száma 10.000 lélekre számítva az egyes megyékben 3 *7-től 6'9-ig terjed. Azt mondják, ezer magyar lé­lekre esik egy orvos és ezt mint olyan számot mondják, amellyel vitába bocsátkozni nem lehet, mintha egyenletes volna az eloszlás és valóban minden ezer magyar lélekre esnék egy orvos. Ezzel szemben Szatmár és Bereg megyében 3'8, Baranya megyében 4, Győr, Mosón és Po­zsony megyében 4'2, Abauj-Torna megyében 4*2, Zala megyében 5*4, Veszprém megyében 5'8, Fejér megyében 5'2, Báes-Bodrog megyé­ben 5"2, Somogy megyében 5*6, Hajdú megyé­ben 5, Bihar megyében 4'í, Vas megyében 6'9, Nógrád és Hont vármegyében 5'4 és még Pest vármegyében is —• amely pedig ebből a szempontból feltehetően a legjobban van el­látva, hiszen a főváros körzetébe esik és a fő­város egészségügyi szolgálata kisugárzik a körzetbe is — csak 6'7 orvos jut tízezer lé­lekre. Tehát hamis szám, falsum az, amit fel­hoznak a javaslat indokolására, mert nem esik minden ezer magyar lélekre egy orvos, hanem két- és háromezer lélekre esik egy, de termé­szetesen ezt is úgy kell számítani, hogy ezek­nek az embereknek is nagy része egyáltalában nem jut orvosi segítséghez, mert hiszen az előbb általam citált hivatalos számok szerint körülbelül 4 millió magyar majdnem teljesen orvosi segítség nélkül áll. Nézzük most a rákhalandóságot. Mannin­ger Vilmos professzor egy legutóbbi írásában a rákbetegséget népbetegségnek minősíti. Vala­mior a rákbetegséget nem ás ismerték any­ülése, 1935 november 22-én, pénteken. nyira fel, nem is minősítették népbetegségnek, most azonban rájöttek arra, hogy a rák nép­betegség. En a múlt ciklusban itt, ebben a te­remben, látva a számokat, interpellációt intéz­tem Kereszes-Fischer Ferenc akkori belügy­miniszter úrhoz a rák- és a tifuszhalandóság leküzdése céljából. A válasz stereotip volt: lát­juk a bajokat, de nincs pénz és nem tudunk rajta segíteni. A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában dr. Széli Tivadar foglalkozik a rák­halandóság világszerte észlelt emelkedésével és az országos halálozási statisztika alapján meg­állapítja, hogy míg Nagy-Magyarországon negyven év előtt százezer ember közül csak 27 halt meg rák és egyéb rosszindulatú daganat következtében, addig a trianoni területen 1933­ban majdnem négyszer annyi, 103 volt ez a halálozási arány. De feltűnően emelkedik -— mondja Széli Tivadar doktor — az arány ak­kor is, ha csak a mai területet nézzük. Az utóbbi másfél évtized alatt 5239-ről 9071-re nőtt a rákos halálesetek évi száma és^ míg 1919-ben az összes halottaknak csak 3'2%-át temették el rák miatt, addig most 7%-ra ugrott fel az arány. Mit jelent ez, t. Képviselőház? Jelenti a teljes elhanyagolását ezeknek a népbetegségek­nek, amelyek széles rendeket vágnak a magyar életben és szaporítják a sírkeresztek számát a temetőkben, amit azonban a hivatalos körök nem hajlandók észrevenni. Láttuk és olvastuk az egésszégügyi kiállí­táson, hogy a 67%-nyi falusi lakosság rendel­kezésére 78 egészségvédelmi körzet áll, illetve ennyi körzet szolgálja az anya- és csecsemő­védelem ügyét és a 78 egészségvédelmi körzet­ben 233 orvos és védőnő látja el a szolgálatot. Ügy látszik, restelkedtek a számok összeállítói és nem mondották meg, hogy a 233 fő közül mennyi az orvos és mennyi a védőnő. Csak azt mondják, hogy együttesen 233-an láttak el. 78 egészségvédelmi körzetet az anya- és csecsemő­védelem szempontjából. Nézzük a csecsemőhalandóságot. Ez ma di­vatos jelszó, igen sokat beszélünk róla. Minden politikai párt az új generációra akarja felépí­teni a maga politikai elgondolásait. Igen szép költői szavakat hallunk a csecsemőkről, az új generációról, az ifjak és a csecsemők védelmé­ről és hasonlókról. Az idei katolikus nagygyű­lésnek is főtémájává tették meg a csecsemő­védelmet. Nézzük meg, hogyan festünk mi, Ma­gyarország, a csecsemőhalandóság szempont­jából? Egy nemzetközi statisztikára vagyok utalva, — Hitmann professzor nemzetközi statisztiká­jára — amely az 1929/1930. évről szól. (Brogli József: Van annál már újabb is!) Koncedálom, hogy etekintetben valami kis javulás mutatko­zik, mert az utóbbi esztendőkben azt látjuk, hogy a csecsemőhalandóság állandóan csökken. India 25%, Sao Paolo 21*6%, Románia 20'7%, Oroszország 29%, Csehszlovákia 17'8%, Magyar­ország 16'%%. Utánunk következnek jobb arány­nyal: Bulgária 15%, Egyiptom 15%, Litvánia 14%, Japán 14%, Ausztria 12%, Olaszország 12%, Spanyolország 12%, Argentína 11%, Lett­ország 10%, Észtország 10%, Uruguay 10%, Né­metország 10%, Belgium 9%, Finnország 8"5%, Franciaország 8%, Dánia 8%, Kanada 7'9%, az Egyesült Államok 7%, Anglia 7%, Dél-Afrika 6%, Svájc 6%, Hollandia 6%, Svédország 5%, Ausztrália 5%, Norvégia 5%, New-Zeeland 4%. Ha mi az új generációnak a sorsát valóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom