Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. 209 nyomot előrelátnak és akik meghalnak azért, amit utódaik az utcaléggel gondtalan szívandnak«. A beteg sohasem azért megy valamelyik orvoshoz, mert azt hiszi, hogy az ugyanúgy gyógyít, mint valamelyik másik orvos, a beteg sohasem azért hívja valamelyik orvost a lakására, mert egy másikban éppen úgy megbízik. A beteg mindig bizalom alapján megy valamelyik orvoshoz. Néha talán nem is igaz a hite, de ő szentül hiszi, hogy az az orvos jobb, mint a másik, jobban tudja a gyógyítást, mint a másik, azért hívja. Ez a bizalom különben is hatalmas tényező a gyógyítás terén, (Ügy van! Ügy van!) amit azonban a különböző társadalombiztosító intézetek, sajnos, nem igen vesznek tekintetbe, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert azoknál a beteg nem lehet bizalommal az orvoshoz. A heteg — talán jogtalanul is — pusztán azért, mert neki oda kell mennie ahhoz az orvoshoz, már nincs bizalma iránta. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — CsehSzombathy László- Szabad orvosválasztás!) Ezek az orvosok, r akiket említettem, sohasem a fennálló törvényekkel kerültek szembe egyetlenegy esetben sem, ezek mindig csak a hivatalos orvosi felfogással kerültek szembe. (Eckhardt Tibor: Ellenzékiek voltak! — Derültség!) Méltóztassék elképzelni, hogy ha őket nemcsak a törvény köti, hanem az orvoskamarai rendszabályok is, még mennyivel nehezebb lett volna az igazságot kiharcolniuk. Ha az orvosi kamara a gyógymódot rendeletileg írja elő, akkor ezekből az orvosokból ezentúl nem fognak sem bolond kopogtatók, sem Semmelweis-ek kitermelődni, mert már a kiindulásnál elvágja minden kedvüket a kamarai intézkedés. Lesznek szabályosan gyógyult, szabályosan meghalt esetek, (Derültség.) de szabálytalanul meggyógyult eset nem lesz egyetlenegy sem, szabálytalanul meggyógyult eset nem lehet, mert tiltja az orvosi rendtartás. Különben ez a szakasz szerény nézetem szerint megteszi az orvoskamarát a legfelsőbb tudományok fórumának is, pedig igazán nem képzeljük, hogy az orvosi rendtartást azért alkotjuk meg, hogy mint legfelső tudományos fórum állapítsa meg a gyógymódot és korlátozhassa az orvost is. Elég italán, ha idézem az orvosok mondását: natura sanat, medicus curat. Rájövünk arra, hogy az orvos tulajdonképpen csak segíti a természetet a maga gyógyításában. Ezért én arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, adja meg az orvosoknak a gyógyítás művészetének lehetőségét és fogadja el a 36. §-t abban a szövegezésben, hogy az orvost gyógyító tevékenységében a törvény korlátai közt teljes szabadság illeti meg. (Eckhardt Tibor: Helyesebb is! Itt nem lehet a Führer-elvet beállítani!) A magyar közegészségügy legfőbb vára most a belügyminisztérium. Valamikor 74 évvel ezelőtt Poor Imre egyetemi magántanító, — ahogyan akkor mondották — kórházi első orvos vetette fel először a közegészségügyi minisztérium eszméjét. Azóta magam is felhoztam, legutóbb tegnap, Alföldi Béla képviselőtársam halk hangon szintén szóvátette ezt a kérdést. Halk hangon azért, mert a mai nyomorúság igazán nem alkalmas arra, hogy ezt a princípiumot követelhesse az ember, bár én is állítom azt a régen hangoztatott elvet, hogy az állam legfőbb vagyona polgárai egészsége. Ha ez így van, akkor egy külön impérium alá bátran tartozhatnék az egész közegészségügy, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. de én a mai helyzetben, a mai általános szituáció mellett megnyugszom ebben az állapotban most, amikor még a közegészségügy szolgálatában a belügyminisztérium mellé a kamara is adódik. Különben is. a kormány legutóbbi intézkedései a közegészségügy terén, mint beszédem elején bátor voltam állítani, megnyugtatnak engem afelől, hogy maga a belügyminiszter úr is az orvosi hivatást fokozottabb megbecsülésben részesíti. Legutóbbi ténykedései és a belügyminisztérium ügyvitele ezt mutatják. Arról is meg vagyok győződve, hogy az orvosi kamara vezetősége is át lesz majd hatva attól, hogy tisztségét olyan fontosnak tartja, hogy az nem azt jelenti számára, hogy cézári álmok teljesedtek be, hogy most ítélnek majd elevenek és holtak felett, hanem arra fogja használni a kartársak által való megbecsülést, hogy a kartársak és a közegészségügy szolgálatába állítsa azt. Bízom abban is, hogy az orvosi rend, a leendő kamarai tagok orvosi lelkiismerete is van olyan fontos pillér, amely kibírja a rárakott terheket és meg tud felelni a beléje helyezett bizalomnak is. Annak ellenére, hogy én ezt a törvényjavaslatot, bár itt-ott egyes egészen részletes, aprólékos dolgot is szabályoz, végeredményben kerettörvényjavaslatnak tartom,^ amelyet élő tartalommal a belügyminiszter úr és az orvosállamtitkár fog betölteni, mégis mivel bizalommal viseltetem a belügyminiszter úrnak^ személye, munkássága és az orvosállamtitkár úrnak, mint az ország első orvostisztviselőjének személye iránt, a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Tóth Pál képviselőtársunk bírálta a javaslatot és a végén természetesen elfogadta. Ez nem új dolog a mi praxisunkban, rendszerint az szokott történni, hogy a kormánypárti képviselő urak bírálják a javaslatokat és azután elfogadják és én azt hiszem, hogy Tóth Pál képviselőtársunk is, ha más minőségben került volna szembe ezzel a javaslattal, nem fogadta volna el és nem tette volna magáévá. Mélyen t. Képviselőház, végtelenül sajnálom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam és nem tudom osztani egyáltalában a hozzáfűzött reményeket és különösképpen az előadó úrnak azt a megállapítását, hogy ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, a mi törvénytárunknak ragyogó ékessége lesz. Majd a gyakorlat meg fogja mutatni, hogy az orvos urak csalódni fognak mindabban, amit most hisznek. En ebben a felmelegített javaslatban, amely

r néhány évtized óta a kilencedik ilynemű próbálkozás, egy téglát látok a be nem vallott és el nem ismert fascista ízű épülethez. Az indokolás, igaz, törvényes érdekképviseletről beszél és ez ellen én sem tennék kifogást, ha valóban egy igazi önkormányzaton alapuló törvényes érdekképviselettel ajándékoznák meg a magyar orvosi kart, mi sem emelnénk ellene kifogást, de itt erről nincs szó. Aki a javaslatot figyelemmel elolvassa és tárgyilagos, kénytelen^ ennek az ellenkezőjét meglátni. Egészen más tendenciákat látok ebben a törvényjavaslatban. Igazi érdekképvisletet csak igazi önkormányzat alapján tudok elképzelni, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat ezt nem 30