Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

182 Az országgyűlés képviselőházának 62. rendelkezések alá esnek. Arról, hogy ;a honvédorvosok magángyakorlatánál ugyanazon szempontok érvényesüljenek, mint amelyek érvényesülnek a többi orvos gyakorlatánál, olymódon történik gondoskodás, hogy az orvosi gyakorlatra vonatkozó szabályzatot, amelyet az országos közgyűlés fog megalkotni, a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg fogja jóváhagyni. Ezáltal a honvédelmi^ miniszter a szabályzat rendelkezéseit a honvédorvosokra is kötelezővé teszi. A jogorvoslati eljárással kapcsolatban csupán azt kívánom megjegyezni, hogy nagy megnyugvást szolgáltathat az orvosok számára a javaslatnak az a rendelkezése, amely a fegyelmi ügyek másodfokú elbírálását a közigazgatási bíróság orvosi tanácsára bízza. (Propper Sándor.- Egyelőre az ellenzék érdeme!) A ibírói eljárásnak bevezetése a kamara fegyelmi bíráskodásába az igazság érvényesülésének biztosítéka. Ezt az igazságot szolgálja, Ennek valórayálását biztosítja az orvosi tanács orvostagjainak szakszerű és lelkiismeretes közreműködése is. Azt hiszem, ezekben kimerítettem azokat a

( leglényegesebb kérdéseket, amelyeket referátumom! során érinteni szükségesnek tartottam. Most, hogy a javaslatot ígzíves megfontolás és megvitatás után elfogadásra ajánlani bátor vagyok, egyben annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a leendő törvény nagymérteikben fogja szolgálni hazánk közegészségügyét és az orvosi kar társadalmi és gazdasági megerősödését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Cseh-Szomibatihy László ! Cseh-Szombathy László: T. Ház! En azt hiszem, hogy az igen t. előadó úrnak történelmi adatokban bővelkedő és szakszerű előadását, nagy élvezettel hallgattam volna^ végig, ha az tényleg előadás lett volna. Ügy látom azonban, hogy az igen t. előadó úr szakított a Háznak azzal a régi jó felfogásával, hogy itt nem felolvasásoknak kell elhangzaniok, hanem előadásoknak. (Rupert Rezső: Nemcsak szokás, a házszabályokban is benne van!) Ennek alapján sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy nem volt módomban megfelelő módon figyelemmel kísérni azt az előadást, amelyet ő itt tartott. (Rupert Rezső: Amikor mi ilyen fiatalok voltunk, 7—8 órás beszédeket mondottunk! — Friedrieh István: Ki is dobtak innen!) Éppen azért nem áll módomban, hogy az egyes kérdésekkel abban a sorrendben foglalkozhass am, ahogyan azt az előadó úr elmondotta. (Rupert Rezső: A felolvasást nehéz megérteni!) Az egyes megállapításaira vonatkozó megjegyzéseimet felszólalásom során fogom megadni, úgyszintén a szükséges észrevételeket. Egyet azonban mindenesetre le kell szögeznem, azt, hogy az orvosi kamarának felállítása régi vágya az orvosi társadalom nagyrészének, de az én érzésem az, hogy ezt az orvosi kamarát másnak képzeltük el, mint amilyen az e törvény életbeléptetése után lesz. Mélyen t. Ház! Végtelenül nélkülöztem a mélyen t. előadó urnák előadásában azt, hogy ő egyáltalában nem emlékezett meg az orvosnak a társadalomban betöltött szerepéről, már pedig ha mi a különféle társadalmi osztályoknak a nemzet életében betöltött szerepét vizsgálat tárgyává tesszük, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a legelső helyek egyike a társadalomban az orvosi renülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. det illeti meg. (Ügy van! balfelől.) Nines és nem is lehet ember, aki élete folyamán hasznát ne látná úgy az orvosoknak, mint az orvosok által végzett kutatások eredményeinek. (Ügy van! Ügy van!) Hogy csak egy példát mondjak, azoknak az óriási járványoknak, amelyekről nekünk már biztos feljegyzéseink vannak és amelyek a középkortól kezdve egészen a múlt század elejéig, végigvonulva az egész világon, az embereknek millióit pusztítva el. amelyek sokszor egy esztendő alatt több emberáldozatot szedtek, mint amennyi ember a négyesztendős világháború alatt elesett, megszűnésüket az orvosi rend önfeláldozó munkájának köszönhetik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert mindig akadtak orvosok, akik fontolgatás nélkül mentek a^sokszor biztos halál elé és életük kockáztatásával keresték a betegségek okait, a gyógyításnak módjait, a védekezésnek lehetőségeit. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A magyar orvosi kar ebből a nemzetmentő munkából becsülettel kivette a maga részét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Örök dicsősége a magyar orvosi karnak, hogy Semmelweisnek lángelméje mutatott rá a helyes útra, amelyen tovahaladva, sikerült az emberiség legnagyobb ellenségeinek, a járványok tovaterjedésének és pusztításának gátat vetni. Mélyen t. Ház! Az orvosi hivatás tulaj donképen olyan régi, mint az emberiség. Alapja a részvét, amelynek meg kell lennie minden nemesen érző ember szívében akkor, ha embertársát szenvedni látja. Segíteni a bajban lévőn, törekedni a fájdalmak és szenvedések megszüntetésére, iparkodni a beteget meggyógyítani és az egészséget visszaadni: mind olyan törekvések, melyek a léleknek a mélyéből törnek elő, s ellenállhatatlan erővel űzik, hajtják az embert, hogy bajtársának segítségére siessen. Tehát az orvosi rend kialakulásánál és az orvosi hivatás kialakulásánál nem gazdasági érdekek, nem pénz- és vagyonszerzés, nem hatalomhoz és befolyáshoz való jutás játszották a főszerepet, tehát nem önző anyagi érdekek, hanem a részvét által parancsolóan előírt segélynyújtás lehetőségeinek minél tökéletesebb elsajátítása. Tehát az^ orvosi hivatás igazi i'ilantropikus tevékenység. Az orvosi rend tagjai ezt a szép altruista vonást csekély kivételektől eltekintve, jóformán maradék nélkül megőrizték. Nem hiszem, hogy legyen a t. Háznak csak egy tagja is, aki a maga életében ne győződött volna meg arról, hogy orvosok milyen önfeláldozó, lelkiismeretes munkát végeznek, akárhányszor minden ellenszolgáltatásnak a reménye nélkül is, (Igaz! Ügy van! balfelől.) tisztán azért, hogy egy szenvedő embertársunknak a baján segítsenek és őt visszaadják az életnek. Tehát az orvos ma is igazi homosoeialis. T. Ház! Amikor ennek a társadalmi osztálynak a jövőjéről törvény útján akarunk gondoskodni, úgy érzem, hogy hiba volna, ha minderről megfeledkeznénk. Itt nem egy olyan társadalmi osztályról van szó, amely harcban áll az államhatalommal vagy szemben áll a társadalommal és amelynek megrendszabályoz kell törekedni, ellenkezőleg, itt a mai túlprodukció és a nehéz gazdasági helyzet által bekövetkezett körülmények kényszerítő hatása alatt kell cselekedni. Ezeknek az intézkedéseknek pedig, véleményem szerint, elsősorban ennek a társadalmi osztálynak a megélhetését, boldogulását kellene biztosítani, hogy a maga áldásos feladatát a jövőben maradék nélkül teljesíteni tudja. Ezeknek az intencióknak a