Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-62
Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése, 1935 november 21-en, csütörtökön. 179 A törvényes, rendi kötelező szervezkedés előkészítésére irányuló határozati javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A közhangulat már eleve e mellett szólott, mert a rendi szervezkedés eme szorosabb és erőteljesebb formája a mezőgazdasági kamarák felállításáról szóló 1920:XVIII. te. és a mérnöki kamarák felállításáról szóló 1923:XVLT. te. megalkotásában is kifejezésre jutott. Annak ellenére, hogy a kamarakérdést a Magyar Országos Orvosszövetség 1931. évi május hó 14-én napirendre tűzte, ezt a problémát 1932 tavaszán az újjáalakult Orvosi Kör is programmjába vette. Az 1932. évi március hó 14~én tartott ülésén Riemer Béla professzor tartott a kamarakérdés történetéről érdekes és magas színvonalú előadást, majd március hó 21-én Atzél Elemér adta elő a régi tervezgetések alapján összeállított kamaratörvénytervezetét, amelyet előzőleg a Kör igazgatótanácsa is megvitatott. Ez a tervezet a kamara hivatali jellegét állította előtérbe és így eltávolodott attól az alapelvtől, hogy a kamara nem közigazgatási, hanem érdekképviseleti szerv. A magyar orvosi rend szervezkedési törekvései a német orvosok mozgalmaival meglehetősen párhuzamosságot mutatnák, azért is tartottam szükségesnek a németországi rendi szervezkedésnek hosszadalmasabb ismertetését. De szükség volt erre még azért is, hogy a kérdést teljesen feltárjuk a végből, nehogy a magyar rendi szervezkedés irányául ott már felhagyott utakat jelöljünk meg. Nálunk a szervezkedés a 9Q-es évek elején ugyancsak a közhatósági támogatásra helyez nagy súlyt; a kamarai szervezetet tartja eszményképnek. Később, amikor az állami támogatás nehezen mozdul meg, az Önkéntes társulás is előfordul, ami kisebb-nagyobb zökkenések után megvalósul és megerősödik. Mindenesetre az a szöges ellentét szembeötlik, hogy Németországban a szervezkedés egységesebb, alulról, a perifériákról indul ki és úgy szedődik össze, nálunk ellenkezőleg, először a központ épül meg és felülről terjeszkedik a perifériák felé. Más szemmel nézve meglepő, hogy a magyar orvosi rend milyen érdektelenséget tanúsított vitális kérdései iránt. Pedig, ha az organizálódás és a szervezet idejében megerősödik, a gazdasági nehézségek bizonyára nem fajultak volna el ennyire. A szövetség mindig látó szemmel nézte a külföldi eseményeket és ami ott bevált, azt igyekezett hasznosítani is. A budapesti orvosok gazdasági bizottságát, mely Schmidtlechner Károly elnöklete alatt olyan szép elánnal indult, minden valószínűség szerint a Hartmann Bund sikerei inspirálták. Akármennyire is dolgozott a szövetség budapesti és országos 35 fiókjával együtt, mégis meg kell állapítanunk, hogy a magyar orvosi rendnek már a XIX. század végén hangoztatott kívánságai ma sem teljesültek s etikai és gazdasági válsága ma súlyosabb, mint valaha. Ennélfogva jogos az a kívánság, hogy a rendi élet még szabatosabban szerveztessék meg és jöjjön a kamara. A jövendő új organizáció megteremtésében azonban bölcs előrelátást kell érvényesíteni, mert régi igazság, hogy a legjobb törvény is értéktelen, ha végrehajtásába hibák csúsznak be. Csakis a szövetség tapasztalásokban gazdagodott szervezetéből kifejlesztett és higgadt bölcseséggel kodifikált statútumokon nyugvó kamara hozhatja meg az orvosi, rend etikai és gazdasági közvagyonában az utóbbi időkben történt mélyreható károk méltányos reparációját. A tapasztalat meggyőzte az egyes államok törvényhozását és lakosságát arról, hogy az élethivatások különbözőségében rejlő erőknek kifejtését a parlamentarizmus egymagában még nem bizonyítja és az egyes élethivatások érdekvédelmét, szükségleteik kielégítését az illető hivatások külön szervezetei nélkül nem mozdíthatják elő teljes mértékben. Ez a felismerés vezetett az érdekképviseleti önkormányzatok megvalósítására; az érdekképviseleti önkormányzatok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy az ugyanazon hivatást gyakorló, de különböző társadalmi osztályokhoz tartozó egyének osztályellentéteit tompítva, a közélet egységes irányítását lehetővé tegyék. Leginkább Olaszország haladt előre az érdekképviseleti elv érvényesítésében, amelynek új alkotmánya az érdekképviseleti elven alapul; tobbé-kevésbbé azonban minden európai államban látjuk az, elv érvényesülésének nyomait. Magyarországon a törvényes érdekképviseletek szerveiként jelentkeznek az 1868: VI. és az 1934:XX. t.-cikkel szabályozott kereskedelmi és iparkamarák, az 1884:XVII. és 1932: VIII. t.-cikkel felállított mezőgazdasági érdekképviseletek, a szellemi foglalkozások körében pedig az 1874:XXXIV. t.-cikkel létesített ügyvédi, az 1874:XXXV. t.-cikkel szabályozott közjegyzői, végül újabban az 1923:XVII. t.-cikkel felállított mérnöki kamarák. Az érdekképviseleti elvnek az alkotmány keretén belül a szükségszerinti további érvényesítése és az egyes érdekképviseleti szervezeteknek az általános európai jog- és alkotmányfejlődésből, de a mezőgazdasági és társadalmi élet egyre jobban bonyolódó menetéből is következtethetően szükséges fokozatos kiépítésé tehát kívánatos és éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslatot, amely & t szervezési munkának ezeréves alkotmányunk sérelme nélküli lépése. Örömmel kell üdvözölnünk azonban e törvényjavaslatot a már említett politikai, de nem utolsó sorban gazdasági és társadalmi okokon kívül azért is, mert orvosaink régi óhajtását váltja valóra. Sok évtizedes törekvése ugyanis a közegészségügyi viszonyaink kialakításában és az egyes emberek egészségének megőrzésében, betegségének gyógyításában döntő szerepet játszó orvosi karnak az, hogy hivatási érdekképviselethez jusson. Ez a törekvés eddig nem vált valóra. Az orvosi karnak meg kellett elégednie azzal, hogy az érdekképviselet hiányát szabad egyesüléseinek működésével pótolta, noha az orvosi érdekképviselet szervének, az orvosi kamarának megszervezését, több törj vény, így iaz Országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII. te., a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. és a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. törvénycikkek kilátásba helyezték, amennyiben az orvosi érdekképviselet szerveként csak ideiglenesen, az orvosi kamarák felállításáig ismerték el a Magyar Országos Orvosszöyetséget. A javaslat törvénnyé válása az ország közegészségügyének, az orvosi karnak és a gyógyító tevékenységet igénybevevő betegeknek egyaránt érdeke. A javaslat törvénnyé válása — mondóim, — az ország közegészségügyének és az orvosi karnak érdeke. A négy egyetemen a felvehetők számának korlátozása mellett is olymérvű orvosképzés folyik, hogy az orvosok száma Magyarországon kezdi meghaladni az
