Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

164 Az országgyűlés képviselőházának 61 foglalni. (Némethy Vilmos a jobboldal felé: Kimenni! Czirják beszél!) Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! balfelŐl.) Vasárnap Szentesen felkeresett egy csomó toprongyos szegényember. Előadták, hogy f. hó 11-én (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) megjelent a békési útépítésnél Várady László képviselőjelölt és felszólította őket arra, hogy a szentesiek valamennyien írják alá ajánlási ívét. Ennél az útépítésnél cirka 180 ember dolgozott, akik közül 150 szentesi volt. A szentesiek, mint egy ember megtagadták az ajánlási ív aláírását. Erre Várady még azzal kívánta őket preszszionálni, hogy kötelességük aláírni az ajánlási ívet, mert hiszen a munkát ő szerezte nekik. Erre sem írták alá a szentesiek a képviselőjelölt úr ajánlási ívét, mire az előmunkás, a munkavezető Molnár István kijelentette, hogy neki nincs szüksége megbízhatatlan elemekre s azonnal elbocsátotta mind a. 150 kubikost, (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) illetőleg arra utasította őket, f hogy a következő napon fejezzék be a munkát, ki lesznek fizetve. (Eckhardt Tibor: Abszolút érvénytelenségi ok', ha petíció van!) Ez meg is történt, az a 150 szegény kubikos kenyér nélkül maradt. Sajnálom, hogy nincs itt Scheftsik kép; viselőtársam, mert hallhatta volna a szentesi stílust. (Br. Berg Miksa: Uj stílust!) Előre is bejelentem, hogy ezt a tényt, hogy Várady hivatkozott az ő közvetítésére, az ő szerepére, a legsúlyosabb petíciós oknak tekintjük és abban az esetben, ha ő tényleg szerencsés lenne a mandátumot elnyerni, (Rupert Rezső: Elnyerni? Elvenni!) azt meg fogjuk támadni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy az igen t. jobboldal nem igen bírja az én hangomat és így viszonylag csendben mondhatom el észrevételeimet. (Derültség ) Én végignéz^ tem, hogyan gyűjtik össze az elekkörnyékbeli lakosok maguknak a téli élelmet, ami főtt kukoricából fog állani egész télen át. Én Medgyesbodzáson láttam az elkeseredett aratókat, akik két és félfillér órabér mellett dolgoztak, arattak, helyesebben azért két és félfillér mellett, mert idénymunkások, mert télen nekik nincs semmiféle órabérük. Én Pócspetri kunyhóiban láttam az elképesztő nyomorúságot, láttam, hogy a részes munkások keresete legfeljebb egy kocsi burgonya, három-négy métermázsa élet — ahogyan ők mondják — és maximálisan egy mázsa kukorica. Ezek az emberek mondották nekem, hogy uram, pár kiló búzát kívántunk eltenni, hogy karácsonykor tudja a gyerek, hogy mi az a kenyér, de már azt is' feléltük. Igen t. Képviselőház! Ez a helyzet az élelmezés szempontjából a Tiszántúlon. Én láttam Debrecenben felszabadulni az őszirózsás forradalmat, én élveztem ott azt a hihetetlen demagógiát, amely Böszörményiéktől kezdve az öszszes nyilaskeresztesekig elhangzott, én szemben álltam Siófokon azzal a »Le az urakkal!«-című ordítozással, amelynek roppant súlyos következményei lettek. Én Mezőkomáromban láttam betört fejű, a mi pártunkhoz tartozó embereket, akiknek véleményüket nyilatkoztatni nem volt szabad, mert agy on ütéssel fenyegették őket. Tisztelt képviselőtársaim, ezek a döbbenetes adatok szinte Erdőtelekkel kívánkoznak betetőzni, ahol én szörnyen megkínzott, megkötözött emberek sebeit láttam. Hallottam a csurgói hatósági asszisztenciával történt visszaéléseket és láttam Pehérülése, 1935 november 20-án, szerdán. gyarmaton, hogyan zavarták szét puskatussal azokat a szegény nyomorult embereket, t akiknek egyetlen reménységük a mi pártvezérünk, Eckhardt Tibor s akik csak azért jöttek, hogy láthassák őt és ezt a közigazgatás nem bírta el. Erre döbben rá azután Szentes, a tipikus kubikos vidék, ahol három embert találtam a hivatalos munkalapok tanúsága szerint, aki egész esztendőben 225 pengőt keresett mindössze, mert az Úristen viszonylag jó időt adott. Ezek a kubikosok azok, akik egy köbméter csákánymunkáért, 40 fillért, illetőleg, ha 20 méteren túl kell a csákányozások eredményét talicskázniok, 50 fillért kapnak. (Rupert Rezső: A legértékesebb fajta!) Csak öt órát szabad nekik dolgozniuk, tehát heti keresetük átlag 1.50 pengő, amennyiben jó idő van és egyáltalán munka van. Én sötét posztót tettem arra a dobra, amelyet most megütöttem. Kérve-kérem az igen tisztelt kormányt, hogy ezekkel a hihetetlen, nem lélektipró, hanem már fizikailag is tipró munkálatokkal, hogy ne mondjam, visszaélésekkel méltóztassék felhagyni. En láttam a vidék hangulatát; tudom, hogy mit csinálnak a vidéki kiskirályok. Lehet, hogy feljebb van valami jószándék, lent azonban minden megszűnik az alispánok és egyéb trónoló uraknak akaratával szemben. En láttam, hogy mit csinálnak az én német választóimmal. (Rupert Rezső: A magyarral is csak úgy csinálnak, nincs különbség!) Nem akarok bővebben beszélni arról, hogy az alispán ezzel külpolitikai orientációnknak nagyon rossz szolgálatot tesz. De az egész országban látom a hihetetlen elégedetlenséget, látom az ökölbeszorított f kezeket s azokat a fájdalmakat, hogy nem képesek a gyerekeken segíteni, látom azt a szörnyű kétségbeesést, sötétenlátást, hogy mi lesz itt télen. Nem tudok mást mondani. Igen tisztelt túloldal, az önök hatalmával, számarányával kegyeskedjenek odahatni, hogy ezek a—majd mondtam — Korniszságok végre megszűnjenek, mert jaj lehet még nekünk és akkor az Úristen legyen hozzánk kegyelmes. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Czirják képviselő^ úr interpellációjából csak arra a részre kívánok válaszolni, amelyet hozzám, mint kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszterhez intézett. A tényállás a következő: A belügyminiszter úr éppen azért, hogy azokon a szegény embereken, akiknek a sorsát az igen t. képviselő úr olyan megindítóan ecsetelte, konkrété, kézzelfoghatóan segítsen, inséghitelt bocsátott Csongrád vármegye rendelkezésére. Ebből az inséghitelből a vármegye útjavításokat, útárkolásokat végeztetett. Szentesen mintegy 1500 munkanélküli kubikost tartanak nyilván. Ezeknél a munkáknál azonban egyszerre 150—180 embernél többet nem lehet foglalkoztatni. Ezért az államépítészeti hivata] turnusokba osztotta be azokat a munkásokat, akiknek jegyzékét a városi munkásnyilvántartó osztályból kapta, ahol ezeket a kubikos embereket összeírják és állandóan nyilvántartják.. A 150—180 emberből álló turnusok kéthetenkint váltották egymást abból a célból, hogy mindenkire sor kerüljön. Amikor ezt a 150—180-as turnust leváltották, akkor nem tudom, hogy ki beszélt, mit beszélt velük. Ez egy előrelátott és sok év óta gyakorolt ilyen