Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
16Ö Àz országgyűlés képviselőházának 61 lyukon át hallotta, amit ő mondott, ezért beperelte, és ezért büntették meg őt becsületsértésért. Voltaképpen igaza volt. Bocsánatot kérek, ez már mégsem lehet diffamáló. (Zaj a jobboldalon. —• vitéz Seheftsik György: Akkor nem tudta bizonyítani. — Zaj. Elnök csenget.) Nagyon komoly dolog ez, kérem. Ö elismerte, hogy mondotta, nem tagadta le. Egy férfiember nem tagad le semmit, (vitéz Seheftsik György: Akkor miért ítélték elli) Ez mégsem lehet diffamáló, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem is diffamáló!) mert akkor az is diffamáló, hogy a forradalmi törvényszék bebörtönözte, úgyhogy hosszú időn át rabruhában kínlódott. (Rassay Károly: Ha gyilkosságot követett volna el, akkor amnesztiát kapott volna és akkor nem lenne akadálya. — Eckhardt Tibor: Ezt kifelejtették a határozatból!) (Tovább olvassa:) »2. pont: Bel gazoltnak látszik, hogy többízben a törvényhatóság közés kisgyűlésén a főjegyző hátat fordított a főispánnak.« (Zaj a baloldalon.) Ezt csupán egyetlenegy tanú állította, aki ennek az eljárásnak során többszörösen ismét visszatér. Ez lehetett ennek a tanúnak jóhiszemű tévedése is. (Ügy •van! a baloldalon.) De aki ismeri a főispán úr egyéniségét, az kizártnak tekintheti azt, hogy ő eltűrt volna, vagy elhallgatott volna egy vele szemben sértő magatartást és csak arra várt volna, hogy majd meghozzák az akasztó faparagrafust és annak alapján elbánik vele. (Zaj és mozgás a bal- és a jobboldalon.) A 3. pont az, hogy a vármegye főjegyzője elhárította magától a vármegye alispánját névnapja alkalmából üdvözölni akaró tisztikar vezetését. (Rassay Károly: Borzasztó! Börtönbe vele! — Rupert Rezső: A tánc- és illemtant törvénybe kell iktatni! (Zaj a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Nincs időm tovább beszélni, letelt beszédidőm, majd esetleg sajtó útján, vagy másként folytatom, még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy mindezeknek az operettszerű vádaknak ellenere én a miniszter úr válaszát bizalommal várom. Várom azért, mert őt régóta ismerem, hiszen a miniszter úr lovas akadémikus korában az én tanítványom volt, én voltam az ő lovaglótanára, én voltam az ő lovas kiképzője. (Gróf Festetics Domonkos: A politikába nem lehet ezt belevinni!) —- Zaj a jobboldalon.) — En nem sértek senkit sem. Méltóztassék meghallgatni! T. Ház! En tanítványaimba igyekeztem mindig a lovas-szellemet beleplántálni. Azt a lovas-szellemet, amely magába foglalja a szó legnemesebb értelmében vett úri gondolkozást, a gavallériát, a lovagiasságot és amelyből önként következik, hogy az, akinek ilyen szelleme van, igazságtalanságot nem tűr. De megjegyzem azt is, hogy nem volt sok dolgom azzal, hogy ezt a szellemet beleplántáljam a miniszter úrba, mert ő ezt már otthonról, a családi tűzhelytől hozta, mert az ő édesatyja egy mindnyájunk által nagyrabecsült lovasgenerális volt. (Folytonos zaj és közbeszólások a jobboldalon. — Felkiáltások a középen: Es a főispán? — Elnök csenget.) En nem tudom elképzelni azt, hogy a politika a miniszter úrból ezt a szellemet kiirtotta volna. Nincs jogom tovább beszélni, nem folytathatom. (Taps a baloldalon. — Zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt válaszolni. ülése, 1935 november 20-án, szerdán. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Mindenekelőtt Farkas Géza igen t. képviselőtársam szavaiból állapítom meg azt a körülményt, hogy annál a döntésnél, amelyet én ebben az ügyben hoztam, a politika nem játszott szerepet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen az igen t. képviselő úr maga mondotta azt, hogy a nemzeti egység pártjának faktorai, a kormányhoz közelálló tényezők, a megyében pedig az egységespártnak magas funkcionáriusai, illetve tagjai is voltak olyan véleményen, hogy az adott esetben a végelbánás alá vonást nem helyeslik. (Eckhardt Tibor: Minden elfogulatlan ember pártkülönbség nélkül! — Zajos ellentmondások a jobboldalon és középen.) Ez nagyon egyoldalú megállapítás. Ez tehát azt mutatja, hogy miután ebben a kérdésben az ellenkező véleményen voltak a pártpolitikai állásfoglalást tekintve úgy a kormánypárthoz tartozó, mint pedig az ellenzékhez tartozó faktorok is, politikai háttere ennek a kérdésnek nincs, mint ahogy nem is volt. (Eckhardt Tibor: Ez azonban az új stílus! — vitéz Seheftsik György: Még mindig jobb, mint a szentesi stílus! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Folytonos zaj. —- Elnök csenget.) Nem akarok a képviselő úrtól semmiben sem stílust tanulni, (vitéz Seheftsik György közbeszól. — Eckhardt Tibor: Magától nem tanulok semmit! — vitéz Seheftsik György: Ezt tanulhatja! — Rupert Rezső: Seheftsik urat kérjük, legyen csendesebben! — Eckhardt Tibor: Először a közigazgatási bíróságnál tisztázza a mandátumát! — Zaj.) Elnök: Kérem Eckhardt és Seheftsik képviselő urakat, méltóztassanak indulataikat fékezni. (Derültség.) vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Annak konstatálása mellett tehát, hogy részemről semmi néven nevezendő politikai motívum ehhez a kérdéshez nem járult hozzá, a következőket kívánom megállapítani. Farkas Géza igen t. képviselőtársam, de még őt megelőzőleg mások is, (Farkasfalvi Farkas Géza: A főispánja a miniszter úrnak!) felhívták erre az ügyre figyelmemet. (Br. Berg Miksa: A miniszterelnök úrét is?) A miniszterelnök úrral erről az ügyről egyáltalán nem beszéltem. Ismétlem, felhívták a figyelmemet erre az ügyre és ezeknek személyére való tekintettel, akiket részben barátaim közé sorozok, részben pedig egyéniségüknél fogva, — természetes^ hogy ezt az ügyet fokozott figyelemmel kísértem. Milyen szempontból kellett ezt az ügyet elbírálnom? Egy meglevő törvény alapján meg kellett állapítanom azt, hogy a tisztviselő, aki aránylag magas állásban van, ennek az állásnak betöltésére alkalmas-e vagy nem, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) nem pedig abból a szempontból, ami a lapokban megjelent, egyes ilyen megjegyzések szempontjából, hogy köszönt-e vagy nem, (Rassay Károly: Ez az ítélet!) nem ilyen mellékes szempontból, hanem abból a szempontból, hogy alkalmas-e hivatali állásának betöltésére? (Rupert Rezső: Miért nincs ezzel indokolva az ítélet?) A törvény, amelynek alapján az eljárás megtörtént, statuálja a hármas bizottságot és statuálja az ötös bizottságot. (Eckhardt Tibor: Hatályon kívül helyezendő, mert szégyenletes! — Nagy zaj és jellenmondások a jobboldalon. — Rupert Rezső: Látszik, hogy mi lesz belőle! — Elnök csenget. — Br. Berg Miksa: Most jönnek majd az alispánok!)
