Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés. képviselőházának 61. is volt, mert hiszen akkor hosszú időre előre terjedő megoldásokat éppen a viszonyok bizonytalansága folytán még nem is lehetett alkotni. Ezen állításom bizonyítására leszek bátor az akkori előadó beszédéből idézni egy részt, hozzáfűzve azt, — ami köztudomású — hogy egy törvényjavaslat előadója az illető miniszter úr intencióit és felfogását szokta a dolog természeténél fogva magáévá tenni. Az akkori előadó — Bábért Emil, volt nemzetgyűlési képviselő — beszédében a következő foglaltatik (Olvassa): »Csiak két körülményre akarok rámutatni. Az egyik az, hogy a termelés szabályozása évtizedeken keresztül a kontingentálás alapján történt. A másik körülmény, amely az összes idevonatkozó törvényekben kifejezésre jutott, a mezőgazdasági szesztermelés védelme, amely végső célul azt tűzte ki magának, hogy a belföldi fogyasztásra szánt szesz lehetőleg a mezőgazdasági szesztermelők által állíttassák elő. Ez a javaslat« — mondja az előadói beszéd — »az idevonatkozó törvényekben lefektetett elvek alapján áll és mindazokat az érdekeket, amelyeket azok a mezőgazdaságig szesziparban képviselnek, a legnagyobb mértékben magáévá teszi és tovább fejleszti.« En tehát úgy érzem, hogy ez a citátum is azt bizonyítja, amit az előbb voltam bátor mondani, hogy t. i. a háború utáni törvényhozás is tulajdonképpen a mezőgazdasági szesztermelés felé iparkodott védelmet és fejlesztési lehetőséget nyújtani. Ami pedig a provizórikus jellegű törvényalkotásra nézve általam mondottakat illeti, itt vagyok bátor a továbbiakban még idézni az előadói beszédből a következőket (olvassa): »Ez a törvényjavaslat a kontingentálás megszűntetésével — tekintettel a bizonytalan, még ki nem alakult helyzetre, egyelőre csak a termelési kereteket állapítja meg és — figyelemmel az adott viszonyokra — felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy ezeket a kereteket az érdekeltek meghallgatásával szűkítse, vagy — amennyiben szükséges — kiterjessze.« Hozzájárult ehhez az akkori megegyezéshez még az is, hogy többé-kevésbé ennek a kontingens-rendszernek a fenntartása akkor már nem is látszott valami nagyjelentőségűnek éppen azért, mert a kétféle: a kedvezményes és nem kedvezményes adóíéitel melletti termelés az akkori pénzértékek mellett nem bírt abszolúte semmi realitással. Hozzájárult továbbá az, hogy megszüntettessék az az éles verseny, amely folyt egyrészről az ipari szeszgyárak, másrészt a mezőgazdasági szeszgyárak között az értékesítés tekintetében. Amire mindig gondolnunk és figyelnünk kell ezenkívül ennek a kérdésnek megítélésénél, az az, hogy kétségkívül nagy érdeke fűződött a mezőgazdasági szeszérdekeltségnek ahhoz, hogy az általa kitermelt szesz biztos értékesítéshez jusson és he kelljen a mezőgazdasági szeszgyárosoknak az általuk kitermelt szesszel kereskedniük, ami az ő viszonyaiknak és egész beállítottságuknak legkevésbé felelt volna meg, mint ahogy ez az egész szeszgyártás történelméből szintén megállapítható. Állítom, hogy az 1921 :XLI. te, amikor életbelépett, kielégítő volt és az akkori viszonyoknak a zavaros helyzetből való kibontakozás szempontjából is, megfelelő volt. Magától értetődik azonban, hogy mihelyt w az értékesítési válság, ez a túltermelési válság éppen ennek a törvényes rendelkezésnek következtében megszűnt, megkezdődött a mezőülése, 1935 november 20-án, szerdán. 135 gazdasági szeszérdekeltség részéről az a törekvés, hogy ennek az lU2l:XLil. tc.-nek a rendelkezéseit a mezőgazdasági szesztermelés érdeüeben és az ö elgondolásának a jegyében az illetékes tényezőit változtassák meg, mert hiszen vitán felül állott —és ezt bizonyítják az összes szeszadótörvények is —, hogy a mezőgazdasági szeszipar vagy szeszfőzde mindig drágább körülmények között termelt, mint ahogy termeltek az ipari szeszgyárak. Nem óhajtom ezt most részletesebben előadni, mert hiszen köztudomású, hogy a napi ' korlátolt termelés már magábanvéve is megdrágítja a termelést. Megdrágítja továbbá a termelést az, hogy nem lehet tetszés szerinti nyersanyagból szeszt főzni, mint azt az ipari gyárak tehetik, például melaszból, stb. és így kétségkívül fennáll az a helyzet, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak által előállított szesz termelési költségei többe kerülnek, mint az ipari szeszgyártásnál. Éppen ezért, már az iy24—25. evi költségvetés tárgyalásakor az akkori nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága, amikor beterjesztette a Ház elé a bizottság jelentését szükségesnek tartotta jelentésében kimondani a következőket (olvassa): »Miután az 1921 :XLI. tcikkben figyelmen kívül hagyattak a mezőgazdasági szeszipart közelről érdeklő azok az elvek, amelyek a termelés mikénti felosztása tekinteteben az 1888:XXIV. és az 1908 :XX VIII. tcikkben megállapíttattak, a pénzügyi bizottság indokoltnak látja, hogy a szesztermelési keret legközelebbi rendezésénél az utóbb idézett törvényekben lefektetett elvek betartassanak és megvalósíttassanak.« Ugyancsak ezzel a pénzügyi bizottsági jelentéssel kapcsolatban a költségvetés tárgyalásánál Mándy Sámuel, volt nemzetgyűlési képviselő úr kérte a pénzügyminiszter urat, hogy a mezőgazdasági szesztermelést az 1921. évi XIJ. tcikkben ért sérelmeket reparálni szíveskedjék. A pénzügyminiszter úr annakidején felelt is erre a kérdésre a t. képviselő úrnak, és azt mondotta volt (olvassa): »Mándy Sámuel képviselő úr javaslatát elfogadom« — t. i. határozati javaslatot is nyújtott be akkor Mándy Sámuel képviselő úr —, »hozzá kell azonban tennem azt is, hogy tényleg a törvény írja elő, hogy az ipari szeszgyártás lassanként leépítendő és átadandó a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Kijelentem, hogy ennek a kérdésnek a megoldása máról-holnapra nem történhetik meg

% ez csak fokozatosan történhetik. Ezzel a hozzáadással elfogadom a határozati javaslatot« — mondotta Bud János akkori pénzügyminiszter úr. Azóta is nem egy ízben a Házban Inkey Pál báró volt képviselőtársunk, Grulácsy Dezső, boldogult képviselőtársunk, Holitscher Károly képviselő úr és inasok is több alkalommal szóvá tették képviselőtársaink közül ezt a kérdést és kérték, hogy a háború előtti törvényalkotásokban konstruált megoldás, tehát a mezőgazdasági szeszgyárak fokozottabb védelme a keretmegosztás, árdifferenciálás és a bonifikáció tekintetében állíttassék vissza. Azonfelül az érdekeltség, a mezőgazdasági szesztermelők érdekeltsége jóformán valamennyi igazgatóválasztmányi ülésen, ágyszintén közgyűlésen állandóan melegen tartotta ezt a témát, küldöttségek, ankétek útján iparkodott a maga igazának érvényt szerezni, fájdalom azonban eddig eredmény nélkül. Ebben ; a törekvésében az illetékesek részéről történtek kijelentések, konkrét intézkedések azon-