Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
132 Az országgyűlés képviselőházának 6 kat, amelyeket direkttermő amerikai szőlőről szüretelnek. Nagyon üdvözlöm a bizottságnak azt az eljárását, hogy ez utóbbi rendelkezést kivette a törvényjavaslat merev szövegéből és a földmívelésügyi miniszter úr hatáskörébe utalta át, aki rendeletileg szabályozhatja ezen amerikai szőlőkből sajtolt b»orok ipari célokra való felhasználását. Célszerűnek tartottam volna, ha azt a rendelkezést, amely szerint a 9%-on aluli borokat nem lehet közfogyasztás céljára forgalomba hozni, szintén a födmívelésügyi miniszter úr hatáskörébe utalták volna. A harmadik r alapelv, amelyen a törvény felépül, a hamisítás komoly megakadályozása. Ezt célozzák azok az ellenőrzések, amelyeket a törvényjavaslat szövege inaugurál, valamint azok a büntető szankciók is, amelyekkél a rendelkezés áthágóit büntetik. Amint látjuk, ezek az alapelvek helyesek, céltudatosak, s így ezt a törvényjavaslatot, amely ezeken épül fel, nyugodt lelkiismerettel el lehet fogadni. Hogy 100%-ig nem fogja a bor problémáját megoldani, az természetes, mert nincs olyan törvény, amely 100%-ig tökéletes lehetne. Nyugodt lélekkel mondhatjuk azonban, hogy ez a törvényjavaslat a magyar borviszonyoknak megfelelő, okos céltudatossággal készült és amennyire a mai nehéz viszonyok között lehetséges, a problémákat meg is fogja oldani. Ezeket voltam bátor a borhamisítási javaslattal kapcsolatosan általánosságban említeni. Még csak két szempontra óhajtok rámutatni. Az egyik szempont a szeszkartelnek működésével, a másik pedig a szőlőmunkások helyzetével kapcsolatos. Ami a szeszkartel működését illeti, a törvényjavaslat tárgyalása keretében főleg két kétviselőtársam foglalkozott ezzel részletesebben, nevezetesen Petro képviselőtársam, aki támadta a szeszkartelt és Knob t. képviselőtársam, aki védte azt. Őszintén szólva, inkább Petro képviselőtársamnak tudok igazat adni azoknak az okoknak alapján, amelyeket ő a szeszkartel működése ellen felhozott, mint Knob Sándor t. képviselőtársamnak. A szeszkartel, — mint köztudomású — az 1921. évi XLI. te. alapján kezdte meg működését. Arra nézve, hogy a törvényjavaslat milyen körülmények között jött létre, csak anynyit említek meg, hogy az előadón kívül egyetlen felszólaló nem akadt a Házban, aki ennél a törvényjavaslatnál szavát hallatta volna, bizonyára nem azért, mintha a szeszérdekeltségekkel azonosították volna magukat az akkori képviselők, hanem mert senki sem gondolt azokra a nagy gazdasági lehetőségekre, amelyek a szeszkartel működése kapcsán előállhatnak. A i szeszkartel a törvény alapján 240.000 hektoliter szesz termelésére kapott kontingenst, ! amelyből 80.000-et az ipari szeszgyárak, 160.000-et pedig a mezőgazdasági szeszgyáraki dolgoznak fel. Ez a kontingens időről-időre; emelhető. A kartelnek 1931ben 272 tagja volt, ebből 9 ipari szeszgyár és 263 mezőgazdasági: szeszgyár. 1931-ben a 9 ipari szeszgyár 110.000 hektolitert termelt, a 263 mezőgazdasági szeszgyár pedig 218.194 hektólitert. Az előbbi 110.000 hektóliter ipari szeszből a Győri Szeszgyár 44.399, a, Leipziger Vilmos-gyár 42.483 hektolitert termelt, egy szóval ez a két gyár termelte az ipari szesz mennyiségének körülbelül 80%at. Ezzel szemben a mezőgazdasági szeszgyárak közül, bár összességükben 218.194 hek. ülése, 1935 november 20-án, szerdán. tolitert termeltek, csak egy volt, amelynek termelése az 1211 hektólitert elérte, a legtöbbnek termelése nem haladta meg az évi 600 hektólitert. A méltánytalanság nem éppen éhben volna, hanem abban, hogy az ipari szeszgyárak sokkal többet kerestek a szesz termelésnél, mint amennyit a mezőgazdasági szeszgyárak. Petro t. képviselőtársam kimutatta, hogy leginkább az úgynevezett melaszból való szeszgyártás rentábilis. Már most a hiba ott van, hogy amíg a mezőgazdasági szeszgyárak a szeszmennyiségnek csupán 30 százalékát gyárthatják melaszból, addig az ipari szeszgyárak korlátlanul melaszból gyárthatják a maguk szeszmennyiségét. A melaszból való gyártás száz literenkint a mezőgazdasági szeszgyáraknak 42'60 pengőbe kerül, az ipari szeszgyáraknak pedig 23.90 pengőbe. Hogy ez a különbözet hogyan áll elő ugyanabból az anyagból való gyártásnál, arra nézve megemlítem, hogy az ipari szeszgyáraknak módjukban van a cukkorrépából termelt melasz árának szabályozása, minthogy ők, iha bizonyos kedvezménnyel nem kapnák meg a cukorgyáraktól a melaszt, a cukorrépa árát fölverhetnék, ez pedig nem érdekük a cukorgyáraknak, mert így a szeszgyárak versenyt támasztanának nekik a cukorrépatermelőknél. A cukorgyárak tehát megalkusznak az ipari szesztermelőkkel és 6.50 pengő helyett 2.50 pengőért szállítják nekik a melaszt. Ennek következtében az a helyzet, hogy amíg a mezőgazdasági szeszgyárak alig találják meg számításukat a szesz termelésénél, addig például 1931ben az ipari szeszgyárak 2,870.000 pengőt nyertek. Ha tekintettbe vesszük, hogy az ipari szesztermelésnek 80 százalékát az említett két gyár uzurpálta — a Győri Szeszgyár és a Leipziger Vilmos-gyár — akkor azt látjuk, hogy ezek a gyárak egy éiv alatt többmilliós haszonnal zárták a maguk termelését. (Müller Antal: Mégis hogyan sírtak tegnap! — Esztergályos János: Tegnap a karteleket védő képviselőtársunk azt mondotta, hogy ráfizetnek. — Müller Antal: Ugy sírt, hogy megesett a szívünk rajtuk! — Esztergályos János: Tegnap már könnyezett az egész Ház a szegény ráfizető kartelen! — Derültség.) T. Ház! Ezekből az adatokból is, de Petró Kálmán t. képviselőtársam adataiból is megállapíthatjuk, hogy az ipari szeszkartel óriási haszonnal dolgozik. Ilyen jövedelmet a mai nehéz gazdasági viszonyok között egy-két gyárnak engedményezni nem lehet. Amikor ezrek és százezrek vannak munka nélkül, amikor a kis gazdasági exisztenciák napról-napra mennek tönkre, akkor két vállalat egy év alatt nem vághat zsebre milliós hasznot. (Taps balfelbl.) így tehát előáll annak a kötelezettsége, hogy a szesztörvényt bizonyos szempontból módosítani kell. Ezt a mostani törvényjavaslat alapján is meg kell tennie a földmívelésügyi miniszter úrnak. Ma szőlőből és gyümölcsből nem termelnek szeszt, viszont a mostani törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy az amerikai szőlőkből, tehát a direkttermő szőlőkből sajtolt mustot és bort csak ipari célokra lehet forgalomba hozni. Ha tehát nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a szeszgyárak szőlőből és gyümölcsből termeljenek szeszt, akkor illuzóriussá válik a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése. Hangsúlyozom tehát, hogy a törvényjavaslat alapelve szerint is szükséges a szesztörvényt reformálni.
