Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

128 Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1935 november 19-én, kedden. — látszat után ítélve — hogy a bor luxuscikk, hogy annak a forgalmi adóját megszüntetni nem lehet és hogy akkor minden egyéb, sokkal kevésbbé luxuscikknek a forgalmi adóját elsősorban kellene megszüntetni. Tekintettel arra, hogy semilyen más me; zőgazdasági téren és semilyen más termelési ágban viszonylagosan annyi munkaerőt nem alkalmaznak, mint éppen a bortermelésnél, ennek folytán ennek az állításnak ellenére is merem fenntartani és merem javasolni szociális és gazdasági szempontból is, hogy igenis a borfogyasztási adót és a borforgalmi adót tessék megszüntetni; a bqrforgalmi adót legalábbis addig, míg a termelésnek ez az ága valahogy megint erőre kap, mert a mai súlyos adózási és egyéb súlyos körülmények között nem is tud olymódon erőre kapni a termelésnek ez az ága, mint ahogyan arra szükség lenne. r A Hegyaljának súlyos panasza van a postai szállítási díjak kérdésében is, különösen most, Karácsony körül, általában a nagyobb ünnepek alkalmával érezteti hatását a magas postaköltség, de egyébként is. A nehéz borokat aránylag igen kis kvantumban szokták egyszerre vásárolni, így a megrendelések a kereskedőknél, de a termelőknél is egyszerre 5—10 literes demijonokban történnek, s ezek postai szállítása és visszaszállítása olyan aránytalanul nagy költséggel terheli meg a borokat, hogy az literenkint 85 fillérre rúg. összesen 4 pengő 27 fillérbe kerül egy 5 literes demijonnak a szállítása. Ez olyan megterhelés, hogy aki egyszer egy ilyen 5 vagy 10 literes mennyiséget elhozatott magának, az másodszor egészen biztosan meg fogja gondolni, vájjon még egyszer rendeljen-e bort ilyen költséggel terhelten. Minthogy pedig az embereknek nem szokott elég pénze lenni a mai viszonyok között a hordótételben való vásárlásra, ennekfolytán ez az egyszerű, kisebb kvantumban és könnyebben lebonyolítható borforgalom olyan akadályokba ütközik, amelyet a Hegyaljára nézve szintén súlyos kihatásúnak kell mondani. Érdeklődtem ebben a kérdésben a postavezérigazgató úrnál, aki a legnagyobb jóindulattal lett volna hajlandó kezelni ezt a kérdést, csakhogy ő természetesen nem tud egyes vidékekre — pl. a központtól távol fekvő vidékekre — külön intézkedéseket életbeléptetni. E téren a törvény és a kormány intézkedései kötik. azonkívül egyéb cikkekre is^ figyelemmel kell lennie, amelyeknél a szállítási díjtételek megváltoztatása ugyan talán a közeljövőben napi rendre fog kerülni a postának és az Államvasutaknak majd meginduló tárgyalásai kapcsán, sajnos azonban, még arranézve sem tudott engem biztatni, hogy — közbevetőleg jegyzem meg, a tokaji borra vonatkozólag ma mindig azt mondják, hogy luxus-cikk; ez bizonyos szempontból igaz, más szempontból azonban amint már kifejtettem, helytelen — kilátása volna arra, hogy ezeken az új tárgyalásokon a határozottan méltánytalan és a borvidéket erősen sújtó postai szállítási díjtételeken némi változás történhessék. További kérdés, amellyel foglalkoznom kell, a bornapoknak és az idegenforgalomnak kérdése. A bornapok szerintem elsősorban az ország

1 belső forgalmát, a borok iránti belső érdeklődés fokozását vannak hivatva szolgálni. A bornapok, úgy, ahogyan azokat ma lebonyolítják, kevéssé alkalmasak arra, hogy az idegenforgalmat fokozzák. Az idegenforgalom kérdésével külön kell majd foglalkoznunk. A bornapok kétségtelenül alkalmasak arra, hogy a beső fogyasztást fokozzák. A Tokajhegyalja a bornapoknak meglehetősen sokat köszönhet, mindamellett nem hiszem, hogy bizonyos arány lag kis mértéken túl a Tokajhegyalja az Alföldön és a Dunántúlon a maga bortermékeivel nagyobb f fogyasztásra számíthatna. Ennek folytán, bár fontosnak tartom a bornapok fenntartását, nagyobb súlyt szeretnék helyezni a Tokajhegy alján az idegenforgalom kedvezőbb lebonyolítására. Ezen a téren felette fontos volna, hogy magán a Tokajhegy alján az Ibusz. nyisson forgalmi irodát. Legkedvezőbb volna, hogy ha ez az egyébként részben kormányszerv magában Tokajban nyitná irodáját. Sajnos, az elé, hogy a Tokaj hegyalján komoly idegenforgalomról beszélhessünk, egyébként még igen súlyos akadályok és nehézségek tornyosulnak. Egyik nehézség^ amelyet már megemlítettem, a Tokajhegyaljának sok parlag szőleje. Ha mi egy borvidékre idegeneket hozunk, nehéz mutogatni olyan borvidéket, amelynek lankásai, prima szőlőterületei igen nagy százalékbari nincsenek betelepítve, amely részben nem művelt, vagy rosszul művelt parlagi földekből áll. Amikor az idegenforgalom propagálásához fogunk, kétségtelenül egyúttal hozzá kell majd látnunk a Tokajhegy alj a betelepítéséhez is. A másik nagy probléma, hogy az idegenforgalmat a Tokajhegyalján nem volna szabad csakis Tokajra korlátozni. Ez különben sem fog sokáig sikerülni, mert Tokaj, különösen mai helyzetében, túl kevés attrakciót tud nyújtani az idegennek. Ahhoz, hogy ez a borvidék attrakciót nyújthasson, szükséges, hogy be lehessen autóbuszokon járni ezt az egész, egyébként gyönyörű vidéket, lehessen az egész tokaji panorámát megtekinteni és ennek valamennyi nagvobb községét bejárni^ Ennél az elgondolásnál a legnagyobb akadály az, hogy ennek a vidéknek útjai kriminálisak. Nem nagyon régen fent járt p% ie-azsásrüs-ymjniszter úr Sátoraliaújhelyen, a főispáni beiktatáson és akkor ő volt az, aki azt mondotta nekem, hogy ezek az utak itten egészen lehetet

1 en karban és állapotban vannak. Kétségtelenül igen fontos problémája a Tokajhegyaljának az ottani utak mjegjavítása. Zemplén vármegye valamikor az utak tekintetében a legkedvezőbb helyzetben volt, mint az Andrássyak főfészke. Amikor ők politikaileg^ hatalmon voltak, vagy a hatalomhoz közelállottak, sehol az országban nem voltak olyan jó utak, mint épen Tokajhegyalján. Most azonban, részben talán politikai okokból, részben kétségtelenül azért is, mert ez a terület közel van a határhoz, sajnos, az utakat oly mértékben elhanyagolták, hogy ez ennek a vidéknek újabb bajává és e vidék felemelkedésének újabb akadályává válik. Említettem már, hogy a hegyközségi tanácsnak milyen feladatokat szánnék és ezekkel a feladatokkal kapcsolatban szinte magától kialakul egy szőlő- és gyümölcskataszter felállítása. Ëzt a katasztert, sürgősen fel kellene állítani és megvalósításához a már említett okokból sürgősen hozzálátni. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban természetesen újabb és újabb problémák fognak felmerülni. Amint már említettem, a hitelkérdés és a fuvarparitásnak a kérdése. Az állami borházak kérdésével is foglalkozni kívánok röviden. E téren is eltér részben az én felfogásom legtöbb képvselőtársam felfogásától. En valamikor szintén tagja vol-