Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

126 Az országgyűlés képviselőházának 61 deleti hatáskör kiszélesítését. Ellenben gyakorlati kérdésekben más a helyzet. Hozzám éppen ezzel a javaslattal kapcsolatban több gyakorlati szakember fordult a Tokajhegyaljáról és arra kértek engem, hogy ellenkezőleg azon legyek, hogy ennek a törvényjavaslatnak túlságosan precizirozott szakaszait valahogyan rövidebbre foglalják és ne terjedjenek ki ezek annyi sok kérdésre, mert Ők is és sokan mások is félnek attól, hogy majd ez megköti az életet. Ezek szerint a törvénybe kevesebb szakaszt kell felvenni, viszont a végrehajtási utasításba, amelynek változtatása és felcserélése sokkal kevesebb nehézséggel jár, pedig vegyenek bele sok olyan pontot, amelyet most a törvényjavaslatba vettek bele. Ha ezt a két panaszt egymás mellé állítom, arra az eredményre jutok, hogy az a panasz sem helytálló, amely a rendeleti hatáskör kiszélesítése miatt panaszkodik a törvényjavaslat ellen, mert az ellentétes panaszok azt igazolják, hogy a törvényjavaslat ezen a téren is helyes úton halad. Panaszt emeltek az előzetes minőségi vizsgálat kérdésében, de amikor megtudták, hogy ez csak a palackozott borra vonatkozik és hogy a javaslat nem fejezi ki magát talán eléggé precizen, akkor e téren is megnyugodtak. Ellenben egy nagy kérésem lesz a földmívelésügyi miniszter úrhoz, amelynek teljesítését az illető referens félig-meddig meg is igérte, csak nem tudom, vájjon a miniszter úr nevében-e, és ez az a kérdés, hogy Tok aj-Hegyaljának szakképviseletét a rendelet kibocsátása előtt méltóztassék meghallgatni, mert nekem erre utalva és ezt bizonyos fokig kilátásba helyezve, sikerült az e téren a bortörvényjavaslatra vonatkozóan ott felmerült aggályokat eloszlatnom. Kétségtelen, hogy a rendelet igen sok olyan gyakorlati, fontos, életbevágó kérdésben fog intézkedni, amely kérdések éppen a gyakorlati szőlősgazdákat fogják leginkább érdekelni, ennek folytán méltányosnak és kívánatosnak tartom, hogy a miniszter úr a rendelet kibocsátása előtt Tokaj-Hegyalj a szakképviseletét ebben az irányban előzetesen informálja, véleményét bekérje és lehetőleg figyelembe is vegye. Ami engem ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban leginkább aggaszt, az az a kérdés, vájjon végre fogják-e hajtani ezt a törvényt és kellő energiával fogják-e végrehajtani, nem marad-e a törvény, mint sok más törvény, írott malaszt? E téren éppen a borkérdéssel kapcsolatban van előttünk egy példa. Egy hat évvel ezelőtt meghozott törvény, az 1929:XVII. te. 41. és 44. §-a, valamint a 3600/1929. F. M. számú rendeletnek 17. és 20. §-a a Tokaj-hegyaljai; zárt terület hegyközségi tanácsának megalakítása iránt intézkedik. Ez á hegyközségi tanács valóban meg is alakult, a törvény intézkedései azonban felette fogyatékosak, úgyhogy a hegyközségi tanács nem tudja a maga működését úgy kifejteni, mint ahogyan ott a Hegyalján keIene. A végrehajtási utasítás, amelyet beígértek, sajnos elmaradt. Ebből kifolyólag igen sok kellemetlen helyzet támadt, így például konfliktusa keletkezett a hegyközségi tanácsnak a, kamarákkal, már a titkári állás intézményesítése terén, minthogy a törvény ellenére maga az érdekeltség kénytelen előteremteni a költségeket, ami ott a vidéken ma, amikor a kétszeres és háromszoros adóztatást nem nagyon szeretik az emberek, — és főleg '. ülése 1935 november 19-én, kedden. az a vidék igen súlyos viszonyok között van — természetesen a hegyközségi tanács népszerűségét nem tudta előmozdítani, hanem ellenkezőleg, kedvezőtlen hatással volt az egyébként felette szükséges érdekképviselet népszerűsítésére. (Farkasfalvi Farkas Géza: A hegyközségi díjat fizetjük ma is, de semmi hasznunk nincs belőle!) Meg vagyok győződve róla, hogy a hegyközséget lehet olyképpen vezetni, hogy albból sem/mi ihasama ne legyen sekinek, viszont nekem főleg tokajhegyaljai viszonylatban^ az a meggyőződésem, hogy a hegyközségi tanácsra igen nagy szerep vár és hogy a Hegyalja fejlődése szempontjából ennek az érdekképviseletnek igen nagy jelentősége lesz a jövőben kellő helyes vezetés mellett. A tanács ellenőrző hatásköre is igen megnehezedik azáltal, hogy a törvény nem intézkedik az ellenőrzési jog kérdésében, úgyhogy az egyes hegyközségek vagy figyelembe veszik a tanács utasításait, vagy pedig nem; a tanácsnak végrehajtó hatalma a törvényből kifolyólag nincs. Tudom, hogy a mélyen t. miniszter úr a hegyközségi kérdésben egy külön törvényjavaslatot kíván a Ház asztalára tenni, mindamellett^ sajnálom, hogy annyi esztendő telt el és az előző törvény végrehajtását még mindig nem méltóztatott eszközölni. Remélem azonban, hogy azt az aggályt, amelyet most felhoztam és amely bizonyos tekintetben talán egy kis^ homályt vet a törvény végrehajtásának kérdésére, az új hegyközségi törvényjavaslat^ amely tudom, hogy készül, eliminálni fogja és akkor ez az aggályom is tárgytalanná válik. T. Ház! Czermann képviselő úr, t. barátom a katasztrófák között, amelyek a borvidékeket érték, a filloxérát nevezte meg másodiknak. Valahogy a filloséra is súlyosabban érintette Tokajhegyalját, mint minőségi borvidéket, szemben a többi borvidékkel. Ott, ahol atyám lakik, a Tokajhegyalján, Monok községben az ifjabb Andrássy-ágnak van tulajdonában egy palackbor-gyüjteménye, amelyben körülbelül 200 évre visszamenőleg, sőt még előbbi időkből is vannak kiváló borminták eltéve és ha az ember ezeket a palackokat felbontja, az a tapasztalata, hogy még a kétszázéves borok is megtartják nemcsak zamatjukat, hanem erejüket ig abban az esetben, ha a dugó kibírja az idők járását. Ezeknél az igen öreg, kétszáz éves és kétszáz évhez közelálló boroknál természetesen a dugó helytállása ritkább, ennélfogva a borok : szesztartalma részben elpárolog a rosszá vált dugókon keresztül; akkoriban ugyanis az emberek nem tudták, hogy a dugókat időnkint fel kell cserélni és ezzel a bor konzerválását hosszabb időre lehet biztosítani. Annyi idő után természetesen, ha a dugók nem állottak helyt abban a palackban, a bor ereje elveszett, a zamatja ellenben továbbra is megmaradt. A filloxéra fellépése óta az amerikai alanyon termelt szőlő az, amely ott a bornak túlnyomó nagy mennyiségét, talán 90 százalékát termi, de ezen az alanyon termő szőlő, illetőleg bor, sajnos, — azU mondják a szakemberek — már tíz esztendő után veszít erejéből és kezd visszafejlődni. Ez is olyan probléma, amellyel az érdekképviseletnek foglalkoznia kellene, mert nem mindegy az, hogy milyen borok vannak a pincékben, olyan borok-e, amelyek tíz év után már csak romolhatnak, vagy