Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. hogy itt rendkívül alkalmasoknak bizonyulhatnának a pinceszövetkezetek is. Ez a kérdés azonban mindenesetre szakértelmet, ellenőrzést, kereskedelmi megbízhatóságot és ügyességet kíván és tételez fel, amit viszont pincemesteri ismétlő tanfolyamok útján vélnék elérhetni. Figyelmébe ajánlanám még az igen t. kormánynak és az igen t. miniszter úrnak a védőszerek drágulását is. Ügy mondják, hogy a rézgálic legutóbb azért drágult meg, mert a réz nemzetközi ára is felment. Kívánatosnak tartanám, hogy az árelemzésbe gyakorlati szőlősgazda is betekintést kaphasson, de nemcsak magába az árelemzésbe kellene betekintést nyernie, hanemi a valutafelár tekintetében is, nehogy ezek a szőlősgazdák ebben a relációban egy olyan valutafelárat fizessenek, amelyet történetesen egy másik iparág nem' fizet, Illetve aminek következtében az kisebb mértékben lesz megróva. Nagyon jól tudom, hogy úgy a szánkén eggyárral, mint a Borgazdasági Vegyiipari Készvénytársasággal kapcsolatosan az államnak bizonyos pénzügyi áldozatokat kellett hoznia. Remélem, hogy ezek most .már le vannak likvidálva, ezeket az áldozatokat azonban azután magukkal a szőlősgazdákkal közvetve, vagy közvetlenül megfizettetni, ez nem; fokozza a termelés rentabilitását. Végül pedig — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — csatlakozom ahhoz, amit előttem szólott több képviselőtársam a hegyi szőlők fokozottabb védelme érdekében hozott fel. Csatlakozom ahhoz is, amit a borfogyasztási adó eltörlése tekintetében mondottak, ' azzal a hozzáadással, amit Czermann igen t. képviselőtársam hozott fel a forgalmiadóváltság utján való kárpótlással kapcsolatosan, mert a borfogyasztási adónak még megmaradt 50%-át minden kárpótlás nélkül megszüntetni, ez a községi háztartások szempontjából káros. Czermann igen t. képviselőtársam indítványa azonban — azt hiszem — nagyon is járható út A hegyi és történelmi szőlők fokozottabb védelmét, mondom, az igen t. kormány figyelmébe ajánlom. Hiszen én, mint homoki szőlősgazda, úgyszólván negyedévenként, vagy majdnem havonkéént abban a helyzetben vagyok, hogy magam összehasonlíthatom a hegyi és homoki szőlősgazdálkodást és tapasztalhatom azt a különbséget, ami a hegyi és homoki sző lősgazdálkodás között van, mind az értékesítés, mind a művelés és egyéb költségek tekintetében. Igaz, hogy a Badacsony környékét, amelynek képviselője vagyok, az idei fagykár talán nem tette annyira tönkre, mint tavaly a jég, viszont azonban az is igaz, hogy pl. az erdészeti hivatalnak, a szőlészeti és borászati felügyelőségnek és úgy hallom most, az edericsi szénkéneggyárnak is más vidékre való áttelepítése, azután egy igen fontos tranzverzális útnak más irányba való vezetése, ezek mind azt a látszatot keltik, mintha a kormány azon a nézeten volna, hogy az a Tapolca-badacsonyi borvidék kereseti viszonyok tekintetében ma jobban áll, mint állott hajdan Darányi Ignác idejében és ezért következik be ennek a vidék nek ez a sorozatos, fokozatos visszafejlesztése. Biztosíthatom az igen t. Házat és a kormányt, hogy éppen ennek a fordítottja áll fenn: a jobb napokat látott, bizonyos jólétnek is örvendő vidék, teljesen leromlott és a kereseti lehetetlenségek szerintem igazán nem indokol ják ezeket az adminisztratív ténykedéseket, viszont idegenforgalmi szempontok és borfoülése 1935 november 19-én, kedden. 115 gyasztási szempontok pedig azt indokolnák, hogy az utasforgalomból ezt a vidéket ne kapcsolják ki, (Ügy van! Úgy van) hanem ellenkezőleg, tereljék arra az utasforgalmat. Engedelmet kérek, hogy egy bizonyos fokig hazabeszéltem, ez a borzalmas visszafejlesztés talán mégis túlmegy már a szorosan vett helyi érdeken, hiszen közvetve az egész Balatont, a Balaton kultuszát érinti, amelyről annyit hallunk minduntalan. Politikailag nem viseltetem bizalommal az igen tisztelt kormány iránt, mégis tárgyi szempontból a javaslatot igen jelentős lépésnek tartom és elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Veres Zoltán jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Mint a pécsi és baranyai bortermelő vidék képviselője, bátorkodom néhány szóval az előttem fekvő javaslathoz hozzászólni. Az igen t, előadó úr megbocsátja nekem az én igen őszinte kérésemet, amely abban nyilvánul, hogy nagyon megkérném, méltóztassék nagynevű édesapja nyomdokain továbbhaladva, azt a nagy bizalmat, amellyel mi bortermelők irányában viseltetünk, használná ki olyan irányban, hogy valóban érdekeinket méltóan képviselje. Mert legyen szabad azt a szerény megjegyzést tennem, hogy a legutóbbi pécsi szőlészeti gyűléseken is, a szőlősgazdák nagyrésze még mást is várt az előadó úrtól. Igen t. Képviselőház! Ügy érzem, hogy ez a már három éve vajúdó javaslat annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt kezdték szerkeszteni, mégis korai, mert ennek alapja, előzménye inkább a hegyközségi törvény volna, azután kellene következnie a szesztörvénynek, amelyet azért nem helyezek a hegyközségi törvény elé, mert nagyon félek, hogy ebből is újabb miniszterbukás lenne (Horváth Zoltán: Ah! Lehetetlen!) és annak a nagy tiszteletnek és bizalomnak folytán, amellyel mi a földmívelésügyi miniszter iránt viseltetünk, nekünk valóban rosszul esnék, ha egy ilyen szesztörvényjavaslat is bukásának lenne okozója. Igen t. Képviselőház! Udvarlásom eddig terjedt. Bátor vagyok annak ellenére, hogy terrnelő^ mégpedig bortermelő vagyok, mégis az igazságosság szempontjából a kereskedelem és a végső fokon eladó vendéglősök érdekében is bírálni ezt a javaslatot és egynémely kérdést intézni a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Schandl igen t. képviselőtársam legutóbbi beszéde alkalmából a termelői kimérésről zengett nagy dicséretet, annak tulajdonítván a javulást, a fogyasztás növekedését. Mert — szerinte — a termelői kimérések szorították le az árakat és teremtették meg azt a nagy forgalmat, amely a bortermelés érdekében kívánatosnak látszik. Schandl igen t. képviselőtársam azonban a termelői kimérések védelmében odáig ment, hogy valósággal nekirontott a vendéglősöknek, az eladóknak. Az ő egyik megállapítása az volt, hogy a 30—40 filléres árakon^összevásárolt borokat a vendéglősök 3—4 pengős árakon adják tovább (Gyömörey Sándor: Igazat mondott!), ami nem fedi a tényeket, másik megállapítása pedig, amely a valóban világraszóló botrány felidézése volt, amikor azt mondotta, hogy azért kell meghagyni a súlyos börtön- és fegyházbüntetéseket,^ mert különben a pénzbüntetéseket belekalkulálják a vendéglősök a bor árába és könnyen túlteszik magukat, lelkiismeretüket a különféle hamisításokon.
