Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

96 Az országgyűlés képviselőházának 59 ben van javítva, mert ennek szankciója van a törvényjavaslat büntető rendelkezéseiben és pedig azt hiszem, az 53. § harmadik pontjában. Természetes, hogy az eladó felelőssége csak addig a határig terjedhet, ameddig az az ára az átvevőnek rendelkezésére bocsátva nincs, amíg tehát az átvétel ténye meg nem történt. És nem terheli az átadót a felelősség — és itt elsősorban a kisgazdákra akarok célozni — még abban abban az esetben sem, hogyha az a vevő a bort nem szállítja el azonnal a pincéből, avagy talán csak a pincekulcsot veszi el, vagy talán csak lepecsételi azt az egy-két hordó bort, amelyet megvásárolt, mert az átadás ténye már ezzel is be van fejezve. És abban a teikntetben sem terheli felősség azt a kisgazdát és az eladót általában, hogy mi lesz azzal a megvásárolt borral, mert hiszen nincs módjában ellenőrizni annak az eladott bornak további sorsát. T. Ház! Ugyanígy megáll a felelősség kérdése a származási bizonyítványok tekintetében is. Az eladó felelőssége megszűnik attól a perctől fogva, amikor a bor a vevő tényleges birtokába ment át, mert hiszen azt megállapítani, hogy az a bor, amelyet esetleg háromnégy esztendővel ezelőtt vett egy kereskedő egy bizonyos helyen, azonos-e még azzal a borral, amelyet neki X. Y. eladott és amit talán a hegyközség és a községi elöljáróság is igazolt, az, aki a bort eladta, többé már nem képes. Többen kifogásolták a javaslat 17. §-át is. Erről a paragrafusról, azt hiszem, nem szükséges bővebben beszélnem, mert tudomásbm van arról, hogy be van nyújtva egy módosítás és a Ház bölcsesége mindenesetre el fogja fogadni azt a lehetőséget, hogy az a borkereskedő, aki mustot vagy seprőjéből le nem fejtett bort vásárol, annak a bornak vagy mustnak seprőjét kisajtolhassa és forgalomba hozhassa. A végrehajtási utasítás során azonban nem lesz talán felesleges rámutatni arra, hogy csak a mustnak és csak a seprőben vásárolt bornak szabad a seprőjét kipréselni, de nézetem szerint bizonyos igazolást is meg kell talán kívánni, hogy mennyi az a vásárolt mustmennyiség és mennyi az a seprős bormennyiség, amelyből a sajtolás megtörténhetik, nehogy visszaélések történjenek, vagyis ha valaki esetleg 100 hektoliter mustot vásárolt, ugyancsak 100 hektoliter borseprőt is kipréselhessen és forgalomba hozhasson. A 22. § rendelkezését is szóvá tette ma Rupert Rezső igen t. képviselőtársam és megemlítette azt a szerencsétlen »Püspöki uradalmi bérpince részvénytársaság, Vác« elnevezést. E tekintetben utalok csak arra, amit itt tegnap Czermann Antal igen t. képviselőtársunk mondott, hogy tudniillik a kereskedői érdekeltség nem kapaszkodott bele ebbe a paragrafusba és egyáltalában nem tartja olyan sérelmesnek a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a borra nézve a^ cégvalódiság elvét állapítsa meg. Bocsánatot kérek, nem tehetek róla, de amikor a püspöki süveg égisze alatt esetleg kóser bort hoznak forgalomba, ez talán mégsem egészen illő dolog és bizony megtévesztésre szolgál. Hiszen, mint Rupert képviselőtársam mondja, különösen külföldön szeretnek bizonyos papi címkéket, az egyházi eredetű borok címkéit. Nemcsak azért, mert megbízhatóak, hanem azért is, mert olyan országokban, amelyek bort nem termelnek, a katolikus egyháznak papi misebort keresnek és ezt a misebort vélik megtalálni azokban a borokban, amelyeknek származása . ülése 1935 november 15-én, pénteken. már rámutat arra, hogy azok egyházi kezekből valók. Ilyen megtévesztésnek nem szabad a jóhiszemű fogyasztóközönséget és vásárlóközönséget kitenni. Nagyon helyesnek tartom tehát, hogy a törvényjavaslat az ilyen megtévesztésre alkalmas cimkék alkalmazását eltiltja. A büntetőrendelkezések kifogásolására csak röviden, néhány szóval akarok kitérni. Azt tartom ,hogy a büntető szankciókat és büntető jogszabályokat sohasem a tisztességes emberek rémítgetésére (hozzák, hanem megtorlásul azokkal szemben, akik olyan cselekményeket követtek el, amelyek a jogrend, a köz érdekében egyáltalában nem állanak, vagy azzal homlokegyenest összeütköznek. Ha a magyar borkereskedők érdekeltsége, vagy a szállodás- és vendéglősipartestület ezeknek a büntetőrendelkezéseknek túlszigorúsága ellen foglal állást és elsősorban perhorreszkálja az elzárás büntetésének alkalmazását, méltóztassanak megengedni, hogy én ezt talán rövidlátó politikának jellemezzem az ő részükről, mert hiszen éppen a tisztességes kereskedelemnek, éppen annak a kereskedelemnek, amely büszke a maga múltjára, büszke a maga jóhírnevére, kell üdvözölnie minden olyan intézkedést, amely a vele egy kategóriába nem sorolható nemtisztességes kereskedőre lesújt és azt sújtja a törvény teljes szigorával. Arról beszélünk, hogy piacokat kell szerezni, hogy elvesztett piacainkat kell visszaszerezni. Méltóztassanak megengedni: annak, hogy mi külföldi piacainkat elvesztettük, nemcsak azok az okai, amelyeket Czermann Antal t. képviselőtársam olyan alapossággal kifejtett és amit röviden az egyes államok önellátási törekvéseivel jellemezhetünk, hanem ennek sok tekintetben mi magunk is okai vagyunk azáltal, hogy egyes, talán nem egészen lelkiismeretes exportőrök olyan árut szállítottak külföldre, amely nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket más, eddig is érvényben lévő törvényeink is kötelezően előírtak és talán terhel bennünket is az erélyes, szigorú, minden tekintetben, mindenüvé eljutó ellenőrzés gyakorlásának lanyha teljesítése is. Ha mi újból meg akarjuk szerezni ezeket a külföldi piacokat, amelyeknek megszerzése, igenis, a magyar bortermelés érdekében nagyon szükséges dolog, akkor nekünk éppen ez a bortörvény igen erős fegyvert fog jelenteni ... Kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a tíz perc meghoszszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Máriássy Mihály: ...akkor nekünk ez a meghozandó bortörvény olyan fegyvert fog majd a kezünkbe adni, amellyel büszkén odaállhatunk az elé a külföldi vevő elé és rámutathatunk arra, hogy a magyar bortörvény a legnagyobb szigorral sújt mindent, ami a borhamisítás fogalma alá tartozik. Specialistása ennek a magyar bortörvényjavaslatnak a külföldi törvényekkel szemben az is, hogy ez n törvényjavaslat határozza meg a legtökéletesebben azt a fogalmat, hogy »bor« csakis olyan ital, amely kizárólag szőlőtőkén termelt anyagból van. Nem az almaborra és nem a ribizliborra célzok itt, hanem arra célzok, hogy más államokban megvan engedve a répacukornak, vagy a nádcukornak alkalmamustok feljavítására, megvan engedve az ipari szesznek, a burgonyából, répából főzött szesznek avinálási célokra való felhasz-