Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-35
86 Az országgyűlés képviselőházának zése, a kiállítások és a már bevezetett rádióközvetítések mindenesetre csak elmélyíthetik az olasz-magyar barátságot. Ez a barátság az olasz szerződésben a két másik szerződéssel ellentétben is különösen abban jut kifejezésre, hogy a szerződés 10 esztendőre köttetik, a különböző tandíjkedvezményeket és tanulmányi kedvezményeket pedig 30 esztendőre állapították meg ebben a szerződésben. A szellemi együttműködés tárgyában benyújtott három ^ törvényjavaslat közül az osztrák szövetségi állammal kötött szerződést becikkelyező javaslat az, amely mintául szolgálhat minden jövendő, szellemi együttműködésre vonatkozó törvényjavaslatnak. Az indokolás a sok évszázados osztrák és magyar sorsközösségre hivatkozik, amiben mi tényleg komolyan hiszünk. Itt óhajtom megjegyezni, hogy ez a sorsközösségi érzés a magyar népben az osztrák nép felé tényleg osztatlan, egységes és őszinte érzés. Bécsnek évszázados finom kultúrája, az osztrák népnek emberséges, szép viselkedése, és az a kultúra, amelyet mi európai kultúrának nevezünk, és amely Bécsben, illetőleg Ausztrián keresztül jött Magyarország felé, időtlen időkre megteremtette a két nép között a sorsközösséget. Szükségesnek tartom azonban kijelenteni azt, hogy ennek a sorsközösségnek és az osztrák nép iránti szeretetnek nem különálló képviselői azok, akik a királykérdést időszerűnek tartják. Azok a képviselők és a magyar népnek azok a rétegei, akik, illetőleg amelyek a királykérdést ebben a pillanatban időszerű kérdésnek nem tartják, szintén a legnagyobb szeretettel és tisztelettel viseltetnek az osztrák nép iránt. Történelmi sorsunk tudniillik nem kizárólagosan a királykérdésben adatott. A mi közös történelmi sorsunk, amelyet az indokolás nem fejt ki részleteiben, az v hogy az osztrák ós a magyar nép hosszú évszázadokon keresztül vezető népek voltak a Duna völgyében (Egy hang a balközépen: Európában!) és hogy az osztrák és a magyar népnek abban a népkonglomerátumában, amelyet nem mi teremtettünk a Duna völgyében, évszázadokon keresztül igen keserves és súlyos kötelességet kellett teljesítenie. Ezt a kötelességet a viszonyokhoz és a relativ igazságossághoz mérten valóban becsületesen teljesítettük. Ez az, ami a magyarságnak és az osztrák népnek megbecsülését az európai előrehaladott államokban biztosítja. Angliában — és ezt Sigray igen t. képviselőtársammal szemben mondom — a Magyarország iránti rokonszenv igenis azért nyilatkozik meg, mert Angliának évszázadokon keresztül súlyos tapasztalatai voltak abban a tekintetben, hogy mit jelent a legigazságosabban is idegen népek felett történelmi szükségből uralkodni. A mi uralmunkról tudják kint Európában, hogy a román és a tót bibliának, a román és tót ábécéknek és könyveknek kiadásában évszázadokkal ezelőtt már jelentkezett megbecsülésünk és kötelességünk, mint vezető nép kötelességteljesítése jelentkezett mindenkor. Ezt az erőt azonban, amelyet a magyarság mint vezető nép'önönmagának a Duna völgyében megszerzett, bocsánatot kérek, nem tisztán a királyság gondolatától nyerte, hanem ellenkezőleg, a népi erő, a vezetni tudó erő sugárzott bele az apostoli koronába. Nem a korona volt az első, hanem az az erő, amellyel mi rendet* fegyelmet, fejlődést teremtettünk a magyar impérium területén belül és amelyek eredményei még ma is abban jelentkeznek, hogy az erdélyi románnak jogi kultúrája és általános kultúrája sokkal magasabb, mint a regáti ro35. illése 1935 június 18-án, kedden. máné. Az osztrák és a magyar népnek ez a kultúráló ereje volt az, amely a rendet és a nyugalmat a Duna völgyében az elmúlt évszázadokban fenntartotta és egészen bizonyos, hogy az osztrák és a magyar nép életében ma a nagy európai per a körül forog, hogy a Duna völgye meg tud-e e két államalkotó nép nélkül élni és meg tudja-e a nyugodt jövendőt önmagának teremteni. T. Ház! A szenistváni gondolatra vonatkozóan azt is mondották, hogy a magyar öncélúság gondolata és a birodalmi gondolat egymással ellentétes gondolatok volnának. Éppen a kulturális fejlődésünk alapján, amellyel most az európai kultúrába belekapcsolódunk, mondhatjuk, hogy a magyar öncélúság gondolata Magyarország területén mindig és minden időkben megvolt. Lehet, hogy sokszor nem a királyokban jutott kifejezésre, de élt mindig sok magyar arisztokratában, élt főispánokban, táblabírákban, kultúremberekben, kurtanemesekben, élt mindazokban, akik ebben az országban kultúrát és jogrendet teremtettek és biztosítottak évszázadokon keresztül. Európával való összeköttetésünk a világháború óta, sajnos, túlságosan csökkent. A magyar kultúra erejének szempontjából nem tartom tudniillik túlságosan elsőrangúnak a kereskedelmi kapcsolatokat. Kulturális kapcsolatainkban visszaestünk. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a kulturális kapcsolatok Hollós Mátyás király korában erősebbek voltak Európa felé, mint a világháború utáni időben. Ma, sajnos, az európai kultúrközösségbe való bekapcsolódás Európa kultúrájának meghasadása következtében igen nehéz dolog. Sokan tiltakoznak az ellen, hogy az új európai gondolatot képviselő államokat, azoknak mozgalmait rokonszenvvel kísérjük. A magyar alkotmányosság védelmében nagyon sok szellemi reakció, nagyon sok, az új gondolat ellen összefogó erő is résztvesz és táplálja ezt a gondolatot. Ezt a küzdelmet azonban, amelyet mi ma itt ebben a szellemi forradalomban, amelyben Európa él, egymás között folytatunk, nem szabadna tulajdonképpen a fiatalab nemzedékre átvinni. A fiatalabb nemzedék a mi elfogultságainktól függetlenül, a lehető legnagyobb szabadságban kell, hogy nézze és figyelje mindazt, ami Európában történik, hogy a maga magyarságának prizmáján keresztül egyesítse azokat a színeket, azokat az új irányzatokat, amelyek ma Európában élnek, hogy leszűrje azokat és keressen olyan megoldást Magyarországon, amely az általános európai irányzatnak feltétlenül megfelel. (Buchinger Manó: Melyik az?) Hamis és hazug az a beállítás, amellyel el akarják velünk hitetni, hogy itt közvetlen, külön magyar alkotmányossági fejlődést létesíthetünk. Mi mindig részesei voltunk az európai kultúrának. Ezt az igen t, szociáldemokrata képviselő urak tagadhatják meg a legkevésbbé. Itt egyszerre volt Európával kereszténység, egyszerre volt Európával feudalizmus, egyszerre jött a francia forradalom hatása, együttesen fejlődött ki a kapitalizmus és együttesen fog kifejlődni és nem fogunk elszigetelődni attól az új világtól sem, amely most köszönt Európára. (Buchinger Manó: A munkásmúzeum űj világ 1 ? Melyik új világról beszélt Mondja meg egyszer! Mondja meg, hogy hitlerizmust akar!) Egy kis nyugalmat kérek. (Buchinger Manó: Mit kertel áiH>, mx>ndja meg, miről beszél?) Elnök: Buchinger képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szálljon vitába a szónokkal. (Buchinger Manó: Mit kertel itt folyton, 7
