Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

42 Az országgyűlés képviselőházának 33 Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr! Müller Antal: T. Képviselőház! Egy nagyon fontos közgazdasági kérdés az, amelyet a Ház elé hoztak. A kormány 15 millió pengőt kíván az elkövetkezendő esztendőben rendkívüli beruházásokra fordítani. Szeretném, ha a parlamentet az ilyen természetű gazdasági kérdések jobban érdekelnék, és itt tényleg nemes verseny indulna meg, hogy — bár talán országos viszonylatban nem túlnagy, de mégis tekintélyes ez az összeg — ennek a 15 millió pengőnek a felhasználása tényleg úgy történjék, hogy ez minden lehetőség szerint hasznos beruházás legyen, hogy minél több ember érezze meg ennek a beruházásnak áldásos voltát. Éppen azért, minthogy helyeslem ennek a törvényjavaslatnak benyújtását, már előre jelzem, hogy azt örömmel elfogadom. A beruházás két célt szolgál. Az egyik, a munkanélküliség enyhítése, amire igazán igen nagy szükség van, hiszen, mi képviselők mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy nap-nap után alig van percünk, hogy ne jöjjenek hozzánk kétségbeesett családapák, akik arra kérnek minket, hogy valamikép segítsünk rajtuk, segítsünk megmenteni családjukat, mert nincs betevő falatjuk, becsületes, szorgalmas, derék polgárként akarnak dolgozni — és tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk nekik a legminimálisabb emberi életre való megélhetést biztosítani, mert nem tudunk munkaalkalmat adni. Valaki azt mondotta a tegnapi nap folyamán igen t. képviselőtársaim közül, hogy a falun, hála Istennek, nem érezni olyan nagyon a munkanélküliséget. (Ellenmondások.) Ennek Örülök, de mi városi képviselők állíthatjuk, hogy a munkanélküliség most tavasszal, tehát júniusban is, amikor a munkáknak mégis az egész^ vonalon meg kellett volna indulniok, sajnos, óriási módon fennáll. És az emberek százai most már nem válogatnak a munkaalkalmakban, mint talán egy pár évvel ezelőtt tették, amikor talán könnyű, a szakmájukhoz való munkát akartak és tudásukhoz mérten akartak elhelyezkedni, ma már az emberek azzal jönnek, hogy bármilyen munkát elvállalnak, csak kenyeret tudjanak adni gyermekeiknek, családjuknak és el bírják tartani valahogy magukat. (Mózes Sándor: A falun ép így van!) Amikor ilyen becsületes és emberi érzéstől hajtott céllal és szándékkal jönnek hozzánk emberek, akkor egy törvényhozónak nehéz azt mondani: uram, sajnos, nem tudok munkát adni, nem tudom sehova ajánlani, hiszen akárhová ajánlunk valakit, mindenüvé levelek tömege érkezik, és előjegyeznek embereket, de az előjegyzésből sem a munka nélkül lévő ember, sem pedig családja egy falat kenyérrel többet nem kap. A másik cél, amelyet ez a rendkívüli beruházás szolgál, az, hogy itt hasznos beruházásról van szó. Mint ahogy az előadó úr is mondotta, ebből a tizenötmillió pengőből hasznos beruházásokat akarnak eszközölni, tehát ez a tizenötmillió pengő nem vész el. Elsősorban, mint mondottam, munkaalkalmat nyújt családok ezreinek, a kisexisztenciáknak megélhetést biztosít, másrészt pedig a befektetett tőke értéke megmarad, hiszen olyan dolgokba lehet ezt az Összeget beruházni, amelyek nemhogy költségesek volnának, hanem ellenkezőleg, azok révén takarékoskodni tud az állam. Csak egy dolgot említek meg, amiről éppen a mai nap folyamán értesültem. A kereskedelmi minisztérium és a kultuszminisztérium a többi ülése 1935 június 15-én, szombaton. minisztériumokkal együtt át akarják alakíttatni a kazánokat modern berendezésű kazánokká. A szakértők véleménye szerint, ha ez az átalakítási, modernizálási munka megtörténik* a magyar szenet száz százalékig ki tudják hasz^ nálni és sokkal kevesebb fűtőanyagra van szükség. Amikor tehát ez az átalakítás, ez a mo* dernizálás kiadást jelent, ugyanakkor ez a ki" adás hasznos beruházás révén megtérül, lehet» hogy már egy-két éven belül visszatérúl az államkasszába azáltal, hogy sokkal gazdaságosabb eljárást jelent, mint ami a régi, elavult kazánokkal és fűtőberendezésekkel lehetséges volt. És végig lehetne menni a munkák egész sorozatán, hasonló helyzetet találnánk. Szerintem azonban nagy körültekintéssel kell a közpénzből történő beruházásokat eszközölni. Mindenki könnyedén kiadhatja a saját pénzét, de a közületnek nagyon meg kell néznie, hova, mire ad ki pénzt, és hogy a kiadott pénz tényleg száz százalékig azt a célt szolgálja-e, amelyre felvették. A közmunkákban tehát szerintem minél többen kell, hogy részesedjenek. Én a magam részéről igazán mindig elismeréssel voltam és örültem, amikor a kormány a válságba jutott gazdákon segített; amikor a mezőgazdaság hóna alá nyúlt és az önhibájukon kívül bajba került gazdákat támogatta, segítette; én csak azt fájlaltam, hogy ugyanakkor egy másik tisztes termelő osztálynak nem tud a segítségére jönni és ez a kisipar. Meri a nagyipar igazán elég sok előnyt élvez. Én nem irigylem, nem irigylem különösen attól a nagyipartól, amely nagyipar ezt az előnyt a nemzeti ügy szolgálatába állítja, amely nagyipar nem él vissza rendkívül kedvező helyzetével. Én nem irigylem ezt attól a nagyipartól, amely új termelési ágakat honosít itt meg, amely újabb és újabb munkásoknak ad kenyérkereseti lehetőséget, és amely kiszorítja az eddig külföldről behozott félkész-gyártmányokat. Én ezt mind helyeslem, eziránt elismeréssel vagyok, én csak azt a nagyipart ostorozom és arra a nagyiparra térek rá minden egyes alkalommal, amely mohóságában nem tud mértéket tartani, amely kihasználja ezt a mai súlyos, nehéz viszonyok között élő szegény hazánkat és árdiktatúrájával teljesen uralkodik itt a piacon, nem számol azzal, hogy mibe kerül neki a termelés, hogy mennyivel olcsóbb árakkal tudna segíteni itt embertársain, hanem mindig azt nézi, hogy mennyire van megszervezve, hogyan van megszervezve az & szakma, amely cikkeit egyedárusként árusítja. T. Ház! A nagy beruházások — mint ahogyan, sajnos, ennek a 15 millió pengőnek legnagyobb része is — már természetüknél fogva is a nagyiparnak jutnak. Éppen ezért kell nekem szót emelnem és a jelenlévő pénzügyminiszter úr szíves figyelmét felhívnom arra, hogy a kisiparról is gondoskodni kell. (Helyeslés jobbfelőli Kell, hogy ezekből a beruházásokból egy jelentékeny összeg hasíttassék ki arra a célra, hogy azt kizárólag kisipari termeivényekre, kisipari közmunkákra, kisiparosok által termelt dolgok beszerzésére fogjuk fordítani. Már a munkamegosztás elve is arra kötelez, hogy különösen amikor közpénzlből, mondhatnám, olyan ritkán van alkalom egy-egy jelentékenyebb öszszeget beruházásra fordítani, akkor ezt úgy kell felhasználni, hogy minél gazdaságosabb légyen, hogy minél több ember kezébe kerüljön vissza. Es mert végeredményben az adófizetők pénzén történnek ezek a rendkívüli beruházások, a kormánynak, különösen pedig a pénzügyminiszter