Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

36 Az országgyűlés képviselőházának 33 a 30 éves háború idején. Amint erre emlékezni méltóztatik, Gusztáv Adolf svéd király, a nagy" hadvezér francia pénzen szerelte fel az ő hatalmás hadseregét, amellyel a katolikus Habsburgok ellen harcolt. Hiszen itt van Richelieunék az a jelentése, amelyet Gusztáv Adolf halálakor, 1632 — ha jól emlékszem — november 16-án intézett királyához, XIII. Lajoshoz, amelyben azt mondja: »Ha a svéd király méltóztatott volna halálát hat hónappal elhalasztani, akkor Felséged pozíciója ma jobb volna.« Mazarin pedig Cromwell-el szövetkezett. Voltak katolikus fejedelmek, akik a szultánnal szövetkeztek, voltak magyar fejedelmek, akik szintén a szultánnal cimboráltak és voltak például — annak ellenére, hogy mi voltunk a törökök ellen a Nyugat védőbástyája — magyar csapatok, amelyek Bécs ellen vonultak a törökökkel együtt, amiről természetesen nem sokat szoktunk beszélni, de ami utóvégre is történelmi tény. így azon, hogy egyes szövetségeseknek szövetségestársai olyanokkal szövetkeznek, akikről egyáltalában nem akarunk tudni, megbotránkozni nem lehet. TTgy látszik, ez a világpolitikához tartozik, ami azonban természetesen nem követendő példa a mi külpolitikánk számára. (Gr. Széchenyi György: Nem is vezethet jó eredményre!) Örülök, hogy ez bizalmi kérdés lévén, alkalmam adódik most foglalkozni a miniszterelnök úrnak minap elmondott appropriációs beszédével, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattunk, de amelyről nem tudjuk, hogy teljesen hiteles szövegben megvan-e, mert hiszen az országgyűlési jiapló még nincs kezeim között. (Bródy Ernő: Ez a reformkorszak! A régi világban rögtön megkaptuk a naplókat. Ez az új világ! — Elnök csenget.) Aminiszterelnök úr Túri Béla vesszőparipájáról megemlékezve, újból előhozta a király kérdést és újból leszögezte magát az ő régi álláspontja mellett. De nem maradt meg egé, szén ezen az alapon, mert hozzáfűzött egynéhány olyan kijelentést, amellyel foglalkoznunk kell és amelyekkel talán még Rassay t. barátom is fogalkozott volna (Rassay Károly: Majd találok rá alkalmat!) valószínűleg jobban mint én, ha módja lett volna rá. (Bródy Ernő: Ha a lojalitás megengedte és eltűrte volna.) A miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »Vágyódom a nemzeti király utáu, a magyar ügyet szolgáló, nemzeti király után « Eddig rendben van. (Tovább olvassa): »Ez a királyság az, amely után én vágyakozom, a magyar királyság után, mely kizárólagosan ezt a fajtát a mi történelmi hivatásunknak megfelelően vezeti a jelen pusztaságából a jövő bizonytalan reménysége felé.« Engedelmet kérek, ezt a megállapítást éppen az Árpádok korára való hivatkozással tenni teljes anachronizmus. Az Árpádok soha sem folytattak magyar faji politikát, liánéin a nagy, árpádházi királyok mindig birodalmi •politikát csináltak, ök nemcsak a magyar faj politikáját akarták kézben tartani, hanem az egész Dunamedence politikáját is. A Kárpátok geopolitikai adottsága volt tényező, amely őket vezette és irányította. Ezért is tették azt, hogy lehetőleg mindig vazallusokkal vették körül magukat, amilyenek voltak !

Bosznia, Ráma, Havasalföld, Moldva stb., egyszóval nagy birodalmi politikát folytattak, amely nem volt magyar faji politika. Soha még nem hallottam magyar embert, aki megakadt volna ülése 1935 június 15-én, szombaton. azon, hogy a magyar király történelmünk legfényesebb korában egyszersmind lengyel király is volt. (Fábián Béla: Nagy Lajos!) Sőt már az iskolában is büszkeséggel tanultuk, hogy voltak olyan nagy idők az Anjouk kovában, amikor a magyar birodalom határai -.4 természetesen Lengyelországgal együtt -*- a Balti-tengertől, az Északi-tengertől egészen az Adriáig, illetve a Fekete-tengerig nyúltak le,i

: (Rassay Károly; Mátyás király német császár akart lenni! Milyen eltévelyedés!) A faji politika otthoni, házi használatra lehet jó, de a nagy politikába és a nemzetközi élet politikájába ezt belevinni nem lehet, mert ez teljesei)* elhibázott. Elhibázott azért is, mert ha heljes is, hogy a németek csinálnak nagy faji politK kát, amely magához akar vagy próbál ölelni minden Németországon kívül élő germán fajt, germán népet és germán nemzetiséget, akkor minekünk ellenkezőleg, ez a faji politika íiagy világnézeti szempontból csakis hátrány, mert hiszen, még ha vissza is nyernénk á tőlünk! elszakított néhány millió magyart, akiket olyan; fájdalommal nélkülözünk és akikről bizonj

T ebben a Házban nem beszélünk eleget (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor sem állha*.nánk meg, mert hiszen mi nemcsak faji poli-' tikát akarunk folytatni (vitéz Szalay .László: Birodalmi politikát!), hanem magyar birodalmi politikát, mint Szalay képviselő úr is mondja. (Zaj.) A miniszterelnök úrnak a megállapítása, amikor azt mondja, hogy vágyódik azután f

ai »magyar királyság után, mely kizárólagosan ezt a fajtát, a mi történelmi hivatásunknak megfelelően vezeti.a jelen pusztaságból a jövő; bizonytalan reménysége felé«, bizonyára elszólás. Nem. kizárólag ezt a fajtát kell vezetnie, hanem a Kárpátok völgyének egész geopolitikai komplexumát. (Zaj,) Ez az a külpolitika, amelyre nekünk törekednünk kell és ez az a külpolitika, amelynek folytatását, vagy amely; nek intézését a kormánynál nélkülözöm, mert hiszen alapvető kérdésekben is más a felfogása. Egy megnyugtató kijelentést tett a miniszterelnök úr, amikor azt mondta, Oaogy neki nincs király jelölt je., Örülök, hogy ezt leszögezte és hogy ezáltal eloszlatta azokat ä kételyeket, hogy neki király jelölt je volna és hogy

1 ez a Csonka-Magyarország akarna királyt választani. Sohasem lehetne választott királya ennek a dunamedencei birodalomnak még jog szerint vagy még történelem szerint sem, egyáltalában semmi vonatkozásban sem lehetne uralkodója, és nem volna más, mint trianoni király és a trianoni állapotnak, a trianoni kliszondálódásnak megtestesítője és rnegerősítője. ' A miniszterelnök úr ezáltal elhárított magától egy olyan inszinuációt, amelyet több oldalról hallottam, hogy ő arra gondol, hogy az uralkodócsaládnák talán egy másik, oldalági tagját kívánná a magyar trónra helyezni. Örülök, hogy ezt a miniszterelnök elhárítottá magától. Mert nem is beszélve arról, hogy miféle véleménnyel lehetnénk mi és az egész ország az uralkodóház egy olyan tagjáról, vagy ennek a tagnak eljárásáról, aki kinyújtaná kezét a magyar korona után a törvényesnek és általa természetszerűleg törvényesnek tekin-:, tendő királlyal és uralkodóval széniben, magában véve az az elgondolás, hogy az uralkodó-családnak egy másik tagja lehetne Magyaror-' szag királya, egy teljesen ferde beállításnak