Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-46
308 Az országgyűlés képviselőházának Jf6. sek sorából ki van hagyva az áthelyezés, mint büntetési tétel. Ez érdekes körülmény. Kihagyják, nehogy bárkinek szemet szúrjon az, hogy a bíró fegyelmiieg áthelyezhető. Mégis ennek ellenére a 15. és 59. §-oknál rendelkezik az áthelyezés kérdésében, sőt a 15. §-ban azt mondja, hogyha az illető bíró nem is követett el fegyelmi vétséget és nincs is a terhére semmi megállapítva, mégis az igazságszolgáltatás érdekében a fegyelmi bíróság ítélkezni fog és áthelyezésre fogja az illető bírót javasolni ugyanakkor, amikor valójában ezt a büntetési tételt maga a törvényhozás javasolja kihagyni a büntetési nemek közül. (Mózes Sándor: Nagy hiba!) Minthogy a javaslat 6. §-a nem eléggé precízen állapítja meg a büntetési tételeket, az a tiszteletteljes kérésem, hogy a Ház utalja ezt vissza a bizottsághoz újabb letárgyalás végett. Egyébként a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Kíván-e még valaki szólani 1 (Mózes Sándor szólásra jelentkezik.) Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Képviselőház! A törvény legelső követelménye az, hogy precíz legyen. Soltész János előttem szólott t. képviselőtársam nagyon helyesen állapította meg, hogy a 6. §-ban nincsenek felsorolva taxatíve azok a büntetési nemek, amelyeket az ügyészekkel és a bírákkal szemben alkalmazni lehet. Tény az, hogy a nyugdíjazás és áthelyezés szintén a büntetési nemek egyike. Ebben a 6. §-ban tehát a fegyelmi büntetések csak abban az esetben volnának precízen meghatározva, ha a 3. pont után felvennék az áthelyezést és nyugdíjbahelyezést is, mert ezek is kétségtelenül a büntetések közé tartoznak. Elnök: Soltész képviselő úr egy indítványt tett, azonban nem házszabályszerűen, mert indítványát az általános vita során kellett volna megtennie. Ennek következtében az indítványt nem is bocsátom szavazás alá. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfőgadni a 6. §-t? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 6. §-t elfogadta. Következik a 7, §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 7—14. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a törvényjavaslat 15. §-át). Elnök: Soltész János képviselő úr jelentkezett szólásra. Soltész János: T. Ház! Az egész törvényjavaslatnak ez a legveszélyesebb szakasza, mégpedig azért, mert ezt maga az igazságügyminiszter úr meg is indokolta. Indokolásában ugyanis a következőket mondja (Olvassa): »Ugyancsak szükség lehet a bíró áthelyezésére olyan ok miatt is, amely az ő részéről nem fegyelmi vétség, de helyzetét előbbi környezetében lehetetlenné teszi, például a közhivatali működéssel semmiféle összefüggésben nem álló legyőzhetetlen személyi ellentét a hivatali főnök irányában, melynek előállásában sem őt, esetleg a főnököt sem terheli semmiféle hiba.« (Malasits Géza: Pszichoanalitikusok lesznek a vizsgálóbizottság tagjai!) Abban az esetben tehát, ha egy bíró olyan tökéletes is, mint maga az Isten s olyan ítéleteket hoz, amelyek a jogalkalmazásnak és a jogformálásnak ragyogó gyöngyszemei, de mert az elsőfokú felügyeleti hatóságnak az ő személye nem tetszik, ezért ülése 1935 október 17-én, csütörtökön az illető már áthelyezésre lesz javasolható.« Ez a törvényjavaslat indokolása szerint nem felel meg az igazságszolgáltatás érdekének az, hogy az a két bíró, aki esetleg egy hivatalban dolgozik, az előbb körvonalazott esetben továbbra is egy területen dolgozhassék. Ha ez az indokolás nem lenne, talán könynyebben el lehetne siklani e szakasz fölött, de amikor ez a szakasz világosan megmondja azt hogy az áthelyezés kérdése pusztán a felügyeleti hatóság szimpátiájára vagy antipátiájára van alapítva, ez valamennyiünket kell hogy megdöbbentsen. Hiszen, ha egy bíró teljesen kifogástalanul fog is működni, de akár társaságban, akár a magánáéletben vagy politikai összetűzésben ellentétbe fog kerülni az ő felügyelőhatóságával, az a felügyelőhatóság pusztán ennek az indokolásnak alapján azt fogja jogosan mondhatni* hogy ezt a bírót odaállítja a fegyelmi bíróság elé, mert a miniszter úr maga is úgy indokolta meg ezt a rendelkezést, hogy odaállítható, nem kell semmit a világon elkövetnie, pusztán csak egyéni ellenszenvnek kell kifejlődnie a felügyeleti hatóságban. Különösen sérelmes tehát ez a szakasz azért^ mert a fegyelmi bíróság minden fegyelmi vétség megállapítása nélkül is ítéletileg elrendelheti az illető bíró áthelyezését. Szerkezeti szempontból is kifogásom van a 15. §. ellen, még pedig azért, mert a 15. §. az 59. §-tól elválasztva tárgyaltatik. Valójában a kettő közt csak annyi különbség van, hogy az egyikben azt mondja a törvényjavaslat, hogy »áthelyezés a közszolgálat érdekében«, a másik, hogy »áthelyezés az igazságszolgáltatás érdekében«. A közszolgálat érdekében való áthelyezés kérdését az 1912. évi VII. te. 9. §a teljesen kielégítően szabályozza. Maga a bírói kar is az ítélőbíráknak a közszolgálat érdekében történő és a 15. §-ban foglalt áthelyezése tekintetében utal arra, hogy az 1912. évi VII. te. 9. §-a a szükségnek teljesen megfelelően szabályozza ezt a kérdést, ninos is tehát szükség újabb szabályozásra. A továbbiakban ismét kétségbeesetten jelenti ki a magyar bírói kar. hogy az áthelyezhetetlenség a bírói függetlenségnek olyan sarkalatos tétele, amelynek érintése is azt a gondolatot keltheti, hogy a kormányzat a bírói függetlenséget akarja támadni. Ez a^ szakasz, címében a közszolgálat érdekeben kívánja az áthelyezés lehetőségét megadni a felügyeleti hatóság részére a bíró ellen akkor is, ha az illető nem követett el semmit sem a közszolgálat, sem az igazságszolgáltatás ellen. Azt kérdezhetjük e szakasznál, hogy van-e ebben politikum, vagy nincs. Ezt a szakaszt két szempontból vizsgálhatjuk. Ha azt nézzük, hogy a törvényjavaslat szövegében nyelvtanilag van-e olyan utalás, magyarázat, vagy kifejezés, amely talán azt mondaná, hogy hogyan kell a bírónak viselkednie, hogyan kell ítélkeznie, akkor mondhatjuk, hogy ebben a szakaszban tényleg nyelvtanilag nem mutatható ki semmiféle politikum. De ha vizsgáljuk azt a kérdést, hogy ez a szakasz, amely az áthelyezés lehetőségét megadja pusztán ellenszenv alapján, .milyen befolyást fog gyakorolni arra a bíróra, akinek a bizonyítás mérlegelésénél és az ítélethozatalnál saját lelkiismeretére kell hallgatnia, akkor az elbírálásba már csúszhat bele politikum. A bírók még nem istenek, csak emberek, nekik is vannak érzéseik, lehetnek szimpátiáik és ellenszenveik. A bírák abban az esetben, amikor odakerülnek, hogy mérlegelniök és cselekedniük kell s őket ezért felelősség érheti, ha nem