Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-46

306 Az országgyűlés képviselőházának Jf6. most ilyen sürgősen rendeztessék, helyesebben újból rendeztessék. A nmgyar bírói kar ugyanis annyira hivatása magaslatán áll, hogy ítélkezésében és magatartásában egész Európának és a müveit világnak gyöngye lehet. Nem lehet tehát semmiféle nemzeti érdekre hivatkozni, amikor egy ilyen törvényjavaslattal a Ház elé jönnek. Kari érdek ismét nem kívánja ezt a törvényjavaslatot, hiszen maguk a bírák jelentették ki az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület véleményeként, hogy a bírói és ügyészi fegyelmi felelősség kérdése az 1912. évi VII. tehén megfelelően van szabályozva. Semmiféle bírói kari érdek sem kívánja tehát, hogy ez a kérdés sürgősen újból tárgyaltassék. Hogy a magyar bírói karnak milyen véleménye van e törvényjavaslattal szemben, arról már esett néhány szó. Nem lehet azonban a magyar bíráknak e törvényjavaslattal kapcsolatban elfoglalt álláspontját mellőzni, mert elsősorbana magyar bírákat és ügyészeket érdekli ez a kérdés, hiszen az ő lelkiismeretükről, az ö

f felelősségükről, az ő egész jövőbeli magatartásukról van szó. A magyar bírói és ügyészi egyesület, amely ezzel a kérdéssel már több alkalommal foglalkozott, az igazságügyminiszter úrhoz több alkalommal átírt és megjelölte kifogásait. A jelenleg benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban is több helyen és több alkalommal kifejezték azt a véleményüket-, hogy ez a törvényjavaslat igen súlyosan sérti a bírói függetlenség kérdését és mélyen belenyúl az alkotmány biztosítékaiba. Az igazságügyminiszter úrhoz szóló felterjesztésében az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület megállapítja azt, hogy ez a többször átírt javaslat még mindig tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek vagy a bírói függetlenség elvével állanak éles ellentétben, vagy pedig visszafejlesztik a már érvényes jogot. Ismételten felemelik kérő szavukat a bírák, hogy hagyja ki a törvényhozás a törvényjavaslatból a bírói függetlenséget veszélyeztető részeket. Miután megállapítják : azt, hogy a közszolgálat érdekében történt áthelyezés az 1912. évi VII. te. 9., §-ában megnyugtatóan van szabályozva, kijelentik, hogy az áthelyezhetetlenséget a bírói függetlenség olyan sarkalatos tételének tekintik, hogy annak érintése azt a gondolatot kelheti, hogy a kormányzat a bírói függetlenséget akarja támadni. Kifejezik azt a véleményüket, hogy az 59. és 60. §-okban szabályozott áthelyezés és nyugdíjazás ellen a legsúlyosabb alkotmányjogi aggályaik vannak, s ismételten f és nyomatékosan rámutatnak arra, hogy az áthelyezhetetlenséget a bírói függetlenség fontos részének tekintik. Az 59. §-ra vonatkozóan kijelentik, hogy az hátrányosabb a bírói függetlenség szempontjából, mint az 1912:

VII. t. e. A multak tapasztalatainak figyelembevételével pedig utalnak a bírák arra, hogy jöhet olyan irányzat is, aimiely, -ha nem is lesz elég erős arra, hogy alkotmánybiztosítékaikat lerombolja, mégis megkísérelheti azoknak kikezdését olyként, hogy a neki nem tetsző bíró ellen a bírói függetlenséget érintő intézkedést kezdeményez. A 60. f-ban újból ráimutatnak arra a veszélyre, hogy jöhet olyan irányzat, amelye ezen a ponton ismét erősen kikezdheti a bírói függetlenséget. A magyar bírói kar, de különösen az^ alacsonyabb bíróságok részéről súlyos aggályok vannak a törvényjavaslattal szemben, s amikor a bírói egyesület összefoglalja összes kiülése 1935 október 17-én, csütörtökön fogásait, szinte esdeklő szóval fordul a törvényhozás felé, a következőket mondván (olvassa): »Mint bírák, a törvénynek és alkotmánynak őrei vagyunk. Ebből eredő felelősségünknek és kötelességünknek teljes tudatában tárjuk Nagyméltóságod elé újólag azt, hogy a javaslat kifogásolt rendelkezései veszélyeztetik a bírói függetlenség elvét. A bírói függetlenség a mi legerősebb alkotmánybiztosítékunk, nem szabad ennek szerkezetét megbolygatni, mert egy téglának a kivétele esetleg azt vonhatja imaga után, hogy .megbomlik az egész épület tartóssága s rombadőlhet olyan alkotás, amelyet őseink féltő gonddal emeltek s tartottak fenn eddig.« T. Ház! A bírói és ügyészi egyesület ezt elküldötte az igazságügyminiszter úrnak és azt kívánja, hogy a bírói függetlenséget semmilyen vonatkozásban ne érintse a törvényhozás. Ez az esdeklő szó neim: a képviselők ajkáról hangzik el, ez a magyar bíróság szava. Elnök: A képviselő úr a címhez .hozzászólva, — percekig figyeltem — egy újabb általános vitát indított meg. Ez a házszabályokkal ellentétben van. (Mózes Sándor: Szokás!) Kérem, hogy a házszabályoknak .megfelelően méltóztassék a címhez szólni. (Mózes Sándor: Szokás!) Nem a szokásról van szó, hanem a házszabályok rendelkezéséről és intenciójáról. (Horváth Zoltán: Azelőtt is így volt! Első beszédét mondja! — Mózes Sándor: A szokásjog is törvényerejű! — Br. Berg Miksa: A szokás épúgy az alkotmányhoz tartozik!) A képviselő úrnak módja lett volna az általános vitánál felszólalni s mindazokat, amiket akar, házszabályszerűen elmondani. Soltész János: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a bírói és ügyészi fegyelmi felelősség kérdéséről benyújtott törvényjavaslatot már általánosságban letárgyalta a Ház és nekem csak a címhez szabad hozzászólnom, legyen szabad csak annyit mondanom, hogy a részleteknél rá fogok mutatni mindarra, amit a bírói kar kifogásol és hogy ennek a törvényjavaslatnak törvénybeiktatása igen súlyos alkotmányjogi sérelmet fog jelenteni az egész magyar bírói kar számára. A címet nem fogadom el. Elnök: Mózes Sándor képviselő úr jelentkezett szólásra. Mózes Sándor: T. Ház! Az általános vita során az ellenzék oldaláról számosan rámutattak azokra az aggodalmakra, amelyekkel ezzel a törvényjavaslattal szemben viseltetnek. Különösen kiemelték annak súlyosságát, hogy a bírákat eljárásuk miatt abban az esetben, ha magatartásuk az igazságszolgáltatásnak irányelveivel ellenkezik, át lehet helyezni és nyugdíjazni lehet. Tekintettel arra, hogy ez súlyos sérelme az utolsó magyar alkotmánybiztosítéknak, a magam részéről a címet nem fogadom el abból a szempontból sem, mert a törvényjavaslatban foglaltatik egy olyan, az általános szociális érdekeket sértő szakasz is, amelyet az illető szakasznál külön fogok szóvátenni és amely megvonja a polgárok széles rétegeitől azt a lehetőséget, hogy mint vagyontalanok, fegyelmi eljárást indíttassanak bírák ellen. Az igazságügyminiszter úr tegnapi felszólalásában hangsúlyozta, hogy figyelemmel arra, hogy a bírónak nagy hatalom van kezében, ezt a hatalmat lígy kell körülbástyázni és fegyelmi felelősségét annyira meg kell szorítani, hogy még a gyanú árnyéka se férjen hozzá. És ime itt van a törvényjavaslatban egy olyan szakasz, amely a. szegény, vagyontalan polgároknak