Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

294 Az országgyűlés képviselőházának 45 rozná. Kultúrjavak, melyek a kultűrtársada­lomban élő emberre olyanok, mint az oxigén az élő lényre. A bírói függetlenség, mint egyse ges egész, él a társadalom tudatában és annak lényegével minden művelt ember tisztában van.« Pesthy Pál és Horváth Zoltán t. képviselő­társaim között bizonyos vita indult meg az előbb, mely lényegileg az egyes államhatalmi ágaknak egymástól való teljes elkülönítésére vonatkozott. Arról volt szó, mennyiben van elválasztva a bírói tisztség, a bírói feladat, az igazságszolgáltatás a közigazgatástól és egyéb államhatalmi ágaktól. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy a Képviselőház 1869-ben tár­gyalta a bírói hatalom gyakorlására vonatkozó. később megalkotott 1869 : IV. tcikket és ha el­olvassuk azokat a felszólalásokat, amelyek ak­kor részben a kormánypárt, részben pedig az ellenzék részéről elhangzottak, akkor megálla píthatjuk, hogy ezekben a felszólalásokban al­kotmány védelmi kérdések, bírói függetlenségi kérdések úgyszólván alig fordultak elő. Más eszmék érdekelték az akkori társadalmat és kii lönösen két gondolat volt erősen vita tárgya, Az egyik az volt, helyes-e a bíráskodás ^elvá­lasztása a közigazgatástól. Számos előkelő szó­nok nagyon részletesen és alaposan megindo­kolt véleményt terjesztett elő, ahol kifogásol­ták, hogy a közigazgatástól, a megyétől elvon­ják a bíráskodást és ezáltal a megyének alkot­mányjogi jelentősége teljesen meg fog szűnni. A második kérdés az volt, hogy a bírói ál­lások kinevezés, vagy pedig választás útján töltessenek-e be. Ennek a vitának során az, hogy mit jelent a bírói függetlenség felfelé, egyáltalában nem volt vitás, mert hiszen régi törvényeinkre vetett egy pillantás mindenkit meggyőzött arról, hogy a felfelé való védelem alatt tulajdonképpen mit ért a törvényhozás. A bírói függetlenség lefelé való biztosítása volt igenis az egyik érv, amely ezeken a tárgyalá­sokon nagyon sokszor és nagyon erélyesen el­hangzott. Különösen ezt az érvet hozták fel az addig szokásban volt azon rendszerrel szemben, amely szerint a bírói állásokat választás útján töltötték be. Horváth Boldizsár akkori igazság­ügyminiszter beszédében olvashatjuk < a követ­kezőket (olvassa): »A legnagyobb baj oka ab­ban rejlik, hogy bíróságaink^ nem voltak füg­getlenek lefelé éppen azok irányában, akik fe­lett ítélni hivatva voltak.« A bírói függetlenség kérdésénél éppolyan fontosnak tartam a lefelé, mint a felfelé való függetlenség biztosítását. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, számtalanszor láthattuk, hogy a bíró nem felülről, hanem alulról volt kísértéseknek, megfélemlítéseknek • kitéve. Sze­rintem a bírói függetlenség lefelé való bizto­sítása nem azt jelenti, hogy függetlenséget és védelmet kell biztosítani az irányított közvéle­lemény erősen feltörekvő terrorizmusával szem­ben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyéb­ként Wolff Károly tegnap elhangzott felszóla­lása után egyöntetűen megállapíthatjuk azt az általam is helyeselt és vallott elvet, hogy a bíró olyan magaslatra emeltessék, ahova a párt- és egyéb szenvedélyek hullámai fel nem csapnak. De egyáltalában téves, hogy ha most a szőnyegen fekvő javaslattal kapcsolatosan mi a bírói függetlenség megtámadásának gon­dolatával foglalkozunk. Hiszen, ha^ ezt a ja­vaslatot mindenféle pártpolitikai és elfogult­sági szemponttól elkülönítve vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy a bírói függetlenség kérdése abban egyáltalán nincs érintve. Kifejezetten ülése 1935 október 16-án, szerdán. hangsúlyoznom kell, hogy a jelen esetben nem a bírói szervezet, nem a bírói hatalom gya­korlása kérdéséről beszélünk, hanem tisztán és kizárólag lényegileg a bírói fegyelmi felelősség kérdéséről. Már Ghiczy Kálmán, az 1869. évi ellenzék ve­zére kifejezetten elismerte, hogy hazánkban az igazságot századok óta a törvényhatóságok szolgáltatták a kebelükből választott közegek által a kormány felügyelete alatt. Ez a kor­mányfelügyelet azonban a kiegyezést megelőző időkben, sajnos, annyira gyenge és annyira hiányos volt, — hogy ennek mi volt az oka, azt az akkori parlamenti vitáknak jegyzőkönyvei elénk tárják — hogy az akkori^ igazságügymi­niszter, Horváth Boldizsár kénytelen volt a következő kijelentést tenni (olvassa): »A mai viszonyok között^a felelős magyar igazságügy­miniszternek hatásköre alig terjed tovább, mint oda, hogy számos visszaélésnek piruló és fáj­dalomtól reszkető tanuja legyen. A baj az, hogy a bírói visszaélések ellen eddigi törvényeink vagy éppen semmi, vagy csak nagyon hiányos védelemről és orvoslatról gondoskodtak.« Nem lehet vitás az, hogy semmiféle hatal­mat és így a bírói hatalmat sem lehet felelőt­lenül gyakorolni, természetes tehát, jhogy a bírói felelősségnek, a fegyelmi felelősségnek kérdé­sét szabályozni kell, mint ahogy az akkori tör­vényhozás ezt az 1871 : VIII. te -ben szabályozta is. Báró Eötvös József ad kifejezést annak a gondolatnak, hogy a bírói hatalom annak ga­ranciája, hogy a törvények végre lesznek hajtva. Klasszikus szavakat mcwidott az akkori igazságügyminiszter, midőn azt mondotta, hogy »amit a bíró felettünk gyakorol, ne önkény, ha­nem a törvény hatalma legyen«. A magyar alkotmányosság 1867-ben történt visszaállítása után épült ki az a bírói szerve­zet, amely annyi dicsőséget és tiszteletet, elis­merést és büszkeséget holott a magyar bírói és ügyészi karnak. A kötelességteljesítésnek ma­gas foka, a végzett munkának kitűnősége, a bírói r függetlenség gondolatának nemes meg­valósítása jellemzi azt a munkát, amelyet ez az érdemes kar végzett és amelyre már tegnap Wolff Károly t. képviselőtársam olyan értékes szavakkal rámutatott. Az 1871: VIII te. 5. §-ában kifejezetten fenntartotta a bíróságok felett azt a királyi legfőbb ellenőrzési és felügyeleti jogot, ame­lyet a király felelős miagyar igazságügyminisz­tere útján gyakorol. Kétségtelen, hogy ennek a felügyeleti jognak gyakorlása és a bírói függetlenség kérdése egymással egybevetve és egymással szembehelyezve, kényes, és igen fon­tos probléma, de nagy megnyugvásunkra kell, hogy szolgáljon az, hogy az 1871 : VIII. te. életbeléptetése óta egyetlenegy olyan esetet nem hallottunk, midőn annak a véleménynek adtak volna kifejezést, hogy a bírói fegyelmi jognak és a főfelügyeleti jogmak gyakorlása a bírói függetlenséget bármikor is a legkisebb mértékben érintette volna. Én azt hiszem, hogy ez a múlt bennünket a jövőre vonatkozólag is megnyugvással tölthet el. Nyugodt lelkiisme­rettel állapíthatjuk meg, hogy a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyeket tegnap úgy Wolff Károly, mint ma Pesthy Pál itt a t. Ház előtt részletesen és kimerítően kifejtet­tek, a legkisebb mértékben sem érintik a bí­rói függetlenséget. Az előttünk fekvő törvény­javaslattal szeneiben sem a bírói, sem az ügyé­szi karnak, — célzok Eckhardt Tibor t. kép­viselőtársamnak előző nyilatkozatára — sem az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom