Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-41

Az országgyűlés képviselőházának hl. ülése 1935 június 28-án, pénteken. 253 körülmények között nem oszthatom, de nem osztja az ország sem, különösen a tett Ígéretek után, a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mintha a gazdaadósságok végleges rendezését nem lehetne már most komolyan nemcsak megindítani és elkezdeni, hanem meg is valósítani és nem oszthatom a miniszterelnök úrnak azt a felfogását sem, amely az ilyen irányú intézkedések megkezdését is szeptember hónapra tolja ki. A legelső kérdés, amelyet fel kell tennem, az: hát hogyan, a gazdaadósságok rendezése ügyében a kormányzat olyan módon és olyan időben szándékozik eljárni, hogy ahhoz a képviselőház még csak hozzá se szólhasson? Mert hiszen ha a miniszterelnök úr a tegnap tett kijelentései szerint — azt be is tartva — tényleg szeptemberben hozzáfog a gazdaadósságok intézményes, pj'ogrammszerü rendezéséhez, akkor a Háznak október 14-ig való elnapolása nyilivánv.-ilóan azt jelenti, hogy ez a Ház ennek a kérdésnek még csak a megvitatásában sem vehet részt. A kormányzat az általa jónak látott eszközökkel és módozatokkal fog ebben a kérdésben a maga belátása szerint intézkedni anélkül, bogy a törvényhozás ebben a kardinális kérdésben a maga véleményét még csak nyilvánítani is kénes volna. (Egy hang a baloldalon: Majd utólag bemutatja a 33-as bizottságban!) Ezt semmiesetre sem tartom sem a páriámont. sem az ügy érdekében valónak. Hiszen a kormányzatnak is csak hasznára lehet, ha azokkal a súlyos gazdasági erőfaktorokkal, nagy tőkevállalatokkal szemben, amelyek a gazdaérdekek helyes méltánylásától elzárkóznak, és az ineró nagytőke egyoldalii szempontjait képviselik, innen a parlamentből, annak üléseiből a megfelelő eljárásokhoz erőt és buzdítást meríthet macának arra, hogy a gazdaérdekek vésne komolyan érvényesülhessenek és meghallgatáshoz jussanak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt kérdezem, hogyan képzeli az igen t. kormányzat azokat az immár teljesen halaszthatatlan intézkedéseket, amelyek a hazahozott záloglevelek nosztrifiklá^ával. az árfolyam és a külföldi valuta értékcsökkenéséből a hitelező oldalán előállott veszteségeknek az adósok javára való átírásával kell hogy megoldassanak, mert képtelen állapot az, amely ma fennáll, hogy a külföldi hitelező tőkéjének jelentékeny részét elvesztette, sőt részben már le is írta, a magyarországi adós azonban valutában még mindig teljes összeggel tartozik és ennek a helyzetnek minden előnye és haszna egyedül és kizárólag a közvetítő bankoké legyen. (Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Csak a kiváltságosok jártak máskép!) T. Ház! Utalnom kell arra is, hogy a most megkötött külföldi Stillhalte-egyezményekben a külföldi hitelező i% kamattal érte be. Talán még ez a 4% kamat is több, mint amennyit a belföldi adós megbír. De ha a külföldi adós beéri 4%-kai, hát a Nemzeti Bank miért nem éri be 4% -kai? Hát a Nemzeti Bank krudélisabban jár el a saját állama polgáraival, a belföldi polgárokkal szemben, mint a külföldi hitelező? Nyilvánvaló tehát, hogy itt a kamatleszállításnak is közérdekből feltétlenül indokoltsága és helye van. Ezekben a kérdésekben lehetetlenség ad graceas kalendas kitolni az elintézést és ez az a másik szempont, amelyre utalnom kellőmért hiszen érik már az a gabona, érik már a gazda egy esztendei munkájának az az egyedüli gyümölcse, amelyet ha lelketlen hitelezők, mert vannak bőven ilyenek, elvisznek a géptől, akkor szeptemberben, októberben és novemberben már hiába fog az igen t. kormány gazdavédelmi intézkedésekkel jönni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert akkor már nem lesz a gazdának mivel eleget tennie azoknak az intézkedéseknek. A két évvel ezelőtt hozott intézkedéseknek is egyik legsúlyosabb hátránya az volt, hogy január 1-én vette kezdetét az új szisztéma. Megint ugyanebbé a betegségbe essünk bele? A gazdán állítólag segíteni akarunk, de tényleg egy olyan helyzetet engedünk kialakulni, amelyben a gazda már maga-magán nem lesz képes segíteni. (Ügy van! a báloldalon.) T. Ház! Ezer- és egy ilyen indokot hozhatnék fel arra, hogy ebben a nagyon fontos, nagyon sürgős, az^ ország lakosságának többségét egzisztenciájában érintő kérdésben mi, a parlament nem helyezkedhetünk az érdektelenség és nemérdeklődés álláspontjára. Lehetetlenség, hogy amikor ilyen súlyos és égető kérdés van a nyakunkon, akkor mi egyszerűen október 14-ig vegyük a kalapunkat és bejelentsük azt, hogy minket pedig ezeknek a kérdéseknek elintézése egyáltalán nem is érdekel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Mózes Sándor: Közben tönkremennek százezrek és százezrek!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy másik dologra is utaljak, még pedig arra, hogy .milyen mérsékelt, milyen rezervált és milyen keveset követelő az az álláspont, amelyet mi a belpolitikai kérdések tekintetében is felállítunk. Lehetetlenségnek tartom, hogy ez a Ház, ez a magát reformparlamentnek szívesen nevező többség, vagy parlament egyszerűen elmenjen, hazamenjen és megfeledkezzék a titkos és becsületes választójog ügyében tett komoly és kötelező ígéreteiről. Tudom, hogy ezt a kérdést ma itt a plénumban megtárgyalni, vagy megoldani nem volna még lehetséges, de másfelől tudom azt is, hogy ha az országban a bizalmat a törvényhozás többségét képező párt és kormányzat nem akarja elveszteni, akkor nem halaszthatja el négy esztendőre ennek a reformnak a megoldását. Ezért kértük mi azt, hogy ez a Ház küldjön ki egy választójogi bizottságot, (Ügy van! a baloldalon.) amely bizottságban minden vélemény, minden felfogás szabadon jelentkezhetik és próbáljunk ebben a bizottságban egymás tisztességes meggyőzésével, nem a pártpolitikai ellentétek fel szítás ával, hanem a becsületes kapacitáció, a tisztességes argumentáció, a hazafias meggyőzés fegyvereivel egy olyan megoldást keresni, amely mellett ez a közel 30 év óta vajúdó, ennek a szerencsétlen országnak már annyi bajt okozott kérdés végre közmegnyugvásra végérvényesen levehető lesz a napirendről. Ha ilyen méltányos, ha ilyen^ abszolút tartózkodó és minden párt jogos kívánságát meszszemenően honoráló kívánság hangzik el, ez elől elzárkózni annyit jelent, mint egy egyoldalú pártpolitikai szempontot föléje helyezni a nemzet komoly érdekeinek. (Ügy van! a baloldalon.) T

; Ház! Nem járulhatok hozzá semmi körülmények között a Háznak ilyen hosszú időre való elnapolásához azok miatt a súlyos aggodalmat keltő nyilatkozatok miatt sem, ame-