Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-41
Az országgyűlés képviselőházának 41. ülése 1935. évi június hó 28-án, pénteken, Sztranyavszky Sándor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A légivédelemró'l szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. -• Andaházi-Kasnya Béla mentelmi ügye. Hozzászólt: Dulin Jenő. — Kenyeres K. Miklós mentelmi ügye. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Hozzászóltak : Eckhardt Tibor, Temple Rezső. Esztergályos János, vitéz Hadnagy Domokos. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Az ülés kezdődött délután 4 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Satranyaifszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Brandt Vilmos jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Veres Zoltán jegyző urat, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Rakovszky Tibor jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik a légi védelemről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a javaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság 54. számú jelentésének folytatólagos tárgyalása Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr menteimii ügyében. Dulin Jenő képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Dulin JenŐ: T. Képviselőház! A kisebbségi különvélemény megindokolása előtt leszögezem^ azt a tényt, hogy Andaházi-Kasnya Béla ügyének bizottsági tárgyalása alkalmával meg sem jelent és olyan kérelmet, hogy mentelmi joga fel ne függesztessék, elő nem terjesztett. Tette pedig azért, mert ártatlanságának biztos tudatában ő maga sem akart a mentelmi jog palástja alá húzódni. Semmi oka sincs arra, hogy a politikumtól teljésen távolálló független bíróság döntése alól kivonni igyekezzék magát, sőt személyes előadása szerint direkt előny volna ránézve, ha végre a bíróság tisztázná ezt az ügyet és a bíróság oszlatná el azokat a kósza híreket, amelyeket az ő ellenfelei úgy igyekeznek terjeszteni, mintha ennek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. a szörnyű tragédiának a bűnbakja egyedül Andaházi-Kasnya Béla volna. (Felkiáltások jobbfelől: Nem mi vagyunk az ellenfelek!) Ha azonban mégis ennek ellenére állást foglalok a kiadatás ellen, ezt azért teszem, mert szerény véleményem szerint az az általános jogelv, hogy volenti non fit injuria, a mentelmi joggal kapcsolatban nem alkalmazható. A mentelmi jog ugyanis, azt hiszem, elsőrangú közjog, amely a képviselőt a törvényhozáson keresztül, mint a törvényhozás tagját, mint törvényhozót illeti meg, úgyhogy azzal a képviselő saját személyében nem diszponálhat. A mentelmi jog a Képviselőház joga, a Képviselőház tartozik a mentelmi jogot, mint elsőrangú alkotmánybiztosítékot, minden körülmények között feltétlenül megóvni és biztosítani. Ezeket előrebocsátva rámutatok a mentelmi bizottságnak arra a tévedésére, hogy a határozat meghozatalánál megelégedett azzal, hogy pusztán az alakiságokat vizsgálta, megelégedett azzal, hogy a határozat alapjául elfogadta, azt, hogy egy szabályszerű főügyészi megkeresés érkezett, amely bizonyos deliktum ismérveit megállapítja, az ügy meritumába azonban nem bocsátkozott. Ez az álláspont szerintem helytelen. Tudniillik, ha a mentelmi bizottság pusztán és kizárólag csak az alakszerűséget vizsgálja, abban az esetben kivétel nélkül majdnem minden képviselőt ki kell adni. Az ügyészségek, illetőleg a főügyészségek birnak már azzal a gyakorlattal, hogy az alakszerűségeket, a megkívánt formákat mindig pontosan betartják. Igen ám, de a mentelmi jog abban az irányban védi a képviselőt, hogy bizonyos zaklatásoknak ne legyen kitéve. Ha tehát a mentelmi bizottság nem bocsátkozik ennek az egész ügynek a vizsgálatába, ha a meritummal nem foglalkozik, akkor egyszerűen nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy a zaklatásnak esetleg fennforgó ismérveit megállapíthassa. Ilyen körülmények között az én véleményem az, hogy a mentelmi bizottságnak ebben az ügyben a meritummal is kellett volna foglalkoznia. Ezt kell tehát tennie a t. Háznak is, 37