Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. ü nak, mert mi, sajnos, állandóan létünkben vagyunk fenyegetve; mi, sajnos, állandóan abban a veszélyben forgunk, hogy máról-holnapra elboríthat, megsemmisíthet minket egy sokszorosan túlerőben levő ellenség. T. miniszterelnök úr, így megoldani ilyen kérdéseket, ilyen a köztudatot meg nem nyugtató módon, még a javaslatban nagyon homályosan körvonalazott célokra nézve is helytelen, pedig kétséges ,hogy ezekből a súlyos százmilliókból valami hatásos védelmet egyáltalán tudunk biztosítani. Igenis, tessék ezt az egész légi honvédelmet — amelyet Friedrich István nevezett így igen helyesen — a honvédelmi tárca költségvetésébe beállítani, tessék ezt ott kiépíteni annyira, amennyire az ország anyagi ereje megengedi. Kijelentem, hogy az ilyen célra kivetett adókat, amennyiben bírja, ennek az országnak minden polgára meg fogja fizetni és nem lesz clyan ellenzéki, aki azokat meg ne szavazná. Tessék ezt úgy beállítani a honvédelem általános kereteibe, hogy az kiegészítse a honvédelmet, nem kiszedni, nem kitépni belőle és és ilyen csökevény-javaslatba beterjeszteni. Mi, t. miniszterelnök úr, akik az ellenzéken elleneztük ezt ,a javaslatot, nem hazafiság hiánya miatt elleneztük, itt is sokan vagyunk, akik megtettük a kötelességünket a háborúban, itt is sokan vagyunk, akik megtettük kötelessé- . günket a háború után is, amikor volt szerencsém a miniszterelnök, úrral együtt az akkori rezsim megfúrásán dolgozni. Sajnos, elbuktunk a túlerővel, vagy erőszakkal szemben, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak átmenetileg!) T. Képviselőház! Mi ezentúl is mindig meg fogjuk tenni kötelességünket, meg fogjuk tenni kötelességünket ezentúl is személy szerint is, •meg fogjuk hozni hazánkért a véráldozatot is, ha kell és nem fogjuk azt mondani, hogy vitám et sanguinem, sed avenam non; még az avenát is meg fogjuk szavazni, a zabot, vagy, mint modern-magyarul mondják, a dohányt is. Ezt a javaslatot azonban az előbb elmondottak alapján, mert nem szolgálja és nem is szolgálhatja szerintem azt a célt, amelyet maga elé kitűzött, mert amellett olyan súlyosan belenyúl a magán- és közjogba, hogy mi abban meg nem nyugodhatunk, nem fogadom el. (Helyeslés és taps bal felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T- Ház! Bocsánatot kérek a független kisgazdapárttól, hogy az obstrukeiót egy kicsit megzavarom és magam szólalok fel. (Elénk ellentmondások balfelől. — Rassay Károly: Obstrukció a második napon?) Egészen világos előttem, én így fogom fel. (Horváth Zoltán: Rosszul tetszett felfogni! — Rassay Károly: Akkor felesleges az egész parlament! írásban küldjük be a szavazatunkat!) En nem Rassay képviselőtársam pártját támadtam, én azt mondtam, hogy az az impresszióm, — és ezt fenntartom — hogy a független kisgazdapárt minden egyes tagja fel fog szólalni (Rassay Károly: Sajnos, nem!) és ezért bocsánatot kértem, hogy ebben a ténykedésében megzavarom azzal, hogy felálltam. A legilledelmesebb formát választottam. Igen t. Ház! Teljesen egyetértek Apponyi György gróffal abban és ezt, azt hiszem, erről az oldalról nem is vonta senki kétségbe, — hogy az ellenzék a legnagyobb jóhiszeműséggel támadja ezt a javaslatot, illetve' annak egy részét. Nem magát a lényeget, nem a légvédelmet, mint gondolatot, hanem főleg azokat a jogi követ-' lése 1935 június 27-én, csütörtökön. 233 kezményeket, amelyek ennek a javaslatnak a révén esetleg érvényesülni fognak. {Ügy van! Ügy van! bal felől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Egészen helyes!) Ezt megállapítom. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Helyes! — Mózes Sándor: A légvédelem szükséges, ezt elismerjük!) T. Ház! En már a bizottságban részletesen nyilatkoztam erről a javaslatról. Megállapítottam a bizottságban, hogy előre tudtam, hogy elsősorban a magyar jogászvilág, vagy — hogy citáljam Rassay őméltóságának ottani megállapítását — a törvényhozók «bizonyos fokig tiltakozni fognak ez ellen a törvényjavaslat ellen éppen azért, mert a kormány olyan nagy és messzemenő felhatalmazást kap, amilyen eddig még nem igen fordult elő és amely szokatlan a maga nemében, (Horváth Zoltán: Tiszta diktatúra!) de talán a magyar törvényhozásban és a törvényalkotás stílusában is. Már akkor mondtam, hogy én ezt mind koncedálom és mégis fenntartom a javaslatot, mert Itt légvédelemről, nem pedig jogi kérdésekről van szó. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Össze lehet egyeztetni! Nagyon keveset kérünk, csak azt az egyet 'méltóztassék kihúzni belőle! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt mondja az ellenzék és Farkas Géza képviselőtársam is, hogy össze lehet egyeztetni. (ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Reméljük, mert eddig még mindig összeegyeztettük!) lAkik a bizottsági tárgyaláson résztvettek, azt hiszem, mindnyájan tapasztalhatták, hogy a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsítottam (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) úgy az ellenzék, mind pedig a kormánypárt propozicióival szemben (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) már azért is, mert nekem ez a stílusom. Amikor a független kisgazdapárt vezére kifogásolja azt a módot, ahogyan a bizottságban tárgyaltunk, illetve kifogásolta azt, hogy mintegy az ellenzékkel együtt szerkesztettük meg azt a javaslatot, amely ana itt napirendre van tűzve, akkor csak emlékeztetem őt arra, hogy amikor a rokkant-törvényjavaslatot tárgyaltuk, hasonló módszer szerint jártam el. (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes volt!) Minden törvényjavaslatomnál ez volt a metódusom eddig, niert én a bizottsági tárgyalást nem a pártpolitika szenvedélyei, de az egymás meggyőzésére irányuló, tárgyilagos tanácskozás színterének fogom fel, ahol objektiv véleményeket mondanak el, menten minden pártpolitikai szenvedélytől és ahol én készséggel fogadom el a véleményeket, ha ellenzéki részről származnak is, mert azt az elvi álláspontot vallom, hogy a miniszternek kötelessége az indokolt érveket akceptálni, ha politikai ellenfelei mondják is azokat. A bizottsági ülésen megmutattam, hogy a legnagyobb készséggel állok rendelkezésre. Amikor belementem a 3. §. módosításába, az volt az érzésem, hogy az ellenzék egyhangúlag fogadta el javaslatomat, mert a kormánypárt egyik szónokának velem szemben gyakorolt kritikáját eresebbnek minősítette, mint a saját javaslatát. A 3. §-szal kapcsolatban vita keletkezett arról, hogy két bíró legyen-e vagy három, három ülnök legyen-e, vagy kettő? (Farkasfalvi Farkas Géza: Többségben legyenek a bírák,!) Erről volt szó és én azzal a tudattal fogadtam el ezt, hogy immáron rövid vita lesz, mert én honvédelmi kérdésekben — megmondom őszin-