Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. létű Nagycsukás tó csatornával való lecsapolását és hogy ezen ígéretét ezideig nem valósította meg? 2. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy ez'a Dunavölgyi Lecsapoló és Armentesítő Társulat legújabban azzal utasítja el magától a csatornának a megépítését, hogy a Nagycsukás tónak a lecsapolása a Sárközi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat hatáskörébe tartozik, hogy az armentesítő társulatok azzal utasítják el maguktól a munka megkezdését, hogy fellebbvaló hatóságuk megtiltotta a munka megkezdését?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Kiskőrös község 17.500 holdjából mintegy ezer holdat foglal el a Kiskőrös határában fekvő Nagycsukás tó. Amikor a Dunavölgyi Lecsapoló és Armentesítő Társulat megalakult és amikor 1926-tól kezdve 1928-ig a csatornákat a Duna-Tisza között megépítette, megígérte Kiskőrös községnek is, hogy ezt a Nagycsukás tavat Kiskőrös határából is le fogja csapolni. Ez különböző okok miatt elmaradt. Időközben azután vita támadt amiatt, hogy a Dunavölgyi Lecsapoló és Armentesítő Társulat azt állította, hogy a Nagycsukás tó nem tartozik az ő érdekköréhez, hanem a Sárközi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat érdekkörébe tartozik. , Figyelemmel arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr volt szíves megígérni azt, — hogy különös tekintettel arra, hogy ez a vidék fagykárt is szenvedett és erre az ínségmunkára feltétlenül szüksége van, — hogy meg kívánja építtetni, ezt a csatornát, én válaszát tisztelettel tudomásul veszem, de egyben arra is kérem, méltóztassék azt a 3000 pengőt, amelyet Kiskőrös községnek kellene megfizetnie a csatornaépítési hozzájárulás címén, abból a 15 millió pengőből kiutalványoztatni inségmunka céljaira, amelyet most a napokban szavazott meg a Ház. Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Mózes Sándor képviselő úr 3-ik interpellációja, minthogy második interpellációja töröltetett. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnák a recski ércbánya munkásainak szomorú állapotáról? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a munkaadással kapcsolatban a bányamester részéről elkövetett visszaéléseket kivizsgálni es ennek eredményeképpen a munkásokat emberi méltóságukhoz illő bánásmódhoz és munkabérhez juttatni?« (Egy hang a középen: Ezt az interpellációt az iparügyi miniszterhez kellene intézni! — Mózes Sándor: Ha meglesz szervezve az iparügyi minisztérium, akkor az iparügyi miniszterhez fogom intézni az interpellációt!) ... i Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: Igen t. Ház! A recski ércbányából 48 ideiglenes munkás intézett hozzám kérést aziránt, hogy az ő szomorú helyzetüket hozzam fel itt a Házban. Az ideiglenes minőségű munkási minőség ennél az ércbányánál azt jelenti, hogy éjjel-nappal és ünnepnapok alkalmával is állandóan a bányamester rendelülése 1935 június 26-án, szerdán. 219 kezesére kell állaniok és bármikor behívja az őket munkára, munkába kell állaniok. A legszomorúbb ebben az ügyben az, hogy munkára nem igen szokták behívni az embereket, a munkások hetenkint átlagban egy-két napot, hónaponkint legfeljebb 8—10 napot szoktak dolgozni és tekintettel arra, hogy a napszám ebben az ércbányában 2 pengő* havonta 16—20 pengőt szoktak keresni. Ennek a 48 ideiglenes munkásnak többnyire nagy családja, 3—4 gyermeke van, akik nélkülöznek. Az ércbánya közelében olyan intézményt létesített ez az ércbánya, amelynek alkalmazottai mindössze 96-ot tesznek ki, ami nincsen arányban az ércbánya jövedelmével. Az ércbánya előtt egy nagy rózsaligetet létesítettek, amelyről azt állítják a munkások, hogy körülbelül kétezer rózsatő van ott. Már most az a helyzet, hogyha ezek az ideiglenes munkások munkához akarnak jutni, mindenféle ajándékkal kell odajárulniuk Horváth Lajos bányamester magas színe elé. Kell, hogy vigyenek neki pénzajándékot, malacot, vajat, hízott libát, csirkét, tojást, lisztet, búzát és árpát. Minél gyakrabban részesítik ezt a bányamestert ezekben az ajándékokban, annál gyakrabban hívja be őket munkára és ha nagyobb ajándékot visznek, akkor eltér a rendes 2 pengős napszámtól és hozzájuttatja őket négy-öt pengős napszámhoz is. Nagyon erkölcstelen ez az eljárás, ami ott ezekkel a munkásokkal kapcsolatban történik, annál is inkább, mert megteszi ez a bányamester ezekkel a munkásokkal azt is, hogy berendeli őket magához magánmunkálatok céljából, ezt a munkát pedig egyáltalában nem honorálja, ingyen munkát követel tőlük. A bánya egy football-pályát is berendezett, hogy azzal dokumentálja: milyen munkásjóléti intézményeket létesítenek a bánya körül. Azonban footballistáknak nem a bányászokat alkalmazzák, akik ott a bányában dolgoznak, hanem felfogadnak különféle borbély-, kádárés kovácsmestereket és ezeket alkalmazzák 2, de ha véletlenségből az illető rokona a bányamesternek, esetleg 3 vagy 4 pengős napszámmal is. Ha megfigyeljük az üzem menetét, akkor megállapíthatjuk, hogy ez tulajdonképpen egészen kis üzem. Mindössze hat ember dolgozik a fúróknál, akik felváltva dolgoznak ott az ércbányában. A hat ember mellett pedig van 12 csillés, e mellett az üzem mellett azután •— jóllehet a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében felhozta azt, hogy milyen nagy öszszeget fizet rá az állam az üzemekre — alkalmaz az állam 2 mérnököt, 1 bányatanácsost, 2 bányamestert, 2 aknászt, 1 üzemvezetőt, 2—4 fúrómestert, 3 felügyelőt, akik mellé a munkások közül még két ember van felügyelőnek alkalmazva és akik annak ellenére, hogy semmit sem dolgoznak, csak felügyelnek, napi 6 pengő napszámot kapnak. En tisztelettel arra kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy ez a 48 ideiglenes munkás állandóan alkalmaztassák, adassék mód arra, hogy Eecsk és Derecske község munkásai emberi méltóságukhoz illő munkabérhez jussanak, hogy családjukat eltarthassák és ne legyenek kénytelenek éhezni és nélkülözni akkor, amikor a másik részről nem szakmunkások, nem bányamunkások különféle kedvezmény-