Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

214 Az országgyűlés képviselőházának í dik interpellációja töröltetett, következik Klein Antal képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Van-e tudomása az igen t. belügyminiszter úrnak arról, hogy a tolnamegyei bonyhádi járás főszolgabírája a választások óta a polgárságot állandóan és folytatólagosan a legképtelenebb módon bünteti és bírságolja? Hajlandó-e a belügyminiszter úr azon ígéretének, hogy senkit politikai állásfoglalása miatt üldözni nem enged és azon ígéretének, hogy a tolnamegyei bonyhádi járás főszolgabírójának eljárását kivizsgálja és megtorolja, most már haladéktalanul eleget tenni és ezen renitenskedő főszolgabíróval szemben eljárni és az általa folytatott büntető és irtó hadjáratot a békés polgársággal szemben megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy nekem nincs olyan szerencsém, mint az itt ma felszó" lalt Andaházi-Kasnya Béla t. képviselőtársamnak, aki felállt és bejelentette, hogy eláll interpellációjától, azzal az indokolással, hogy a miniszter úr cselekedett, még pedig közmegnyugvást keltőén cselekedett és így most már nincs szükség arra, hogy interpelláljon, mert interpellációja tárgytalan. Minthogy nekem ilyen szerencsém — sajnos — nincs, mert az én jelenlegi esetemben a miniszter úr beszélt és ígért, a főszolgabíró úr pedig cselekedett és minthogy egyfelől a miniszter úr ígérete és beszéde és másfelől természetesen a főszolgabíró cselekménye között égbekiáltó nagy különbség van, intencióim ellenére is kénytelen vagyok idehozni egy ilyen esetet, amely felfedi a vidéki basáskodó közigazgatási hatalmak minden néven nevezendő önkényes, törvénytelen, igazságtalan és embertelen bánásmódját, amelyet most már a belügyminiszter úr ígérete ellenére tovább is folytatnak. Kénytelen vagyok ezt itt a nagy nyilvánosság előtt is szóvátenni, hogy egyszer végre-valahára lássam azt, hogy itt Magyarországon a miniszter úr akarata, az ő ígérete és szava dönt-e, vagy pedig a basáskodó közigazgatásé? (Gr. Festetics Domonkos: Hála Istennek, a miniszteré!) Megkíséreltem ezt a kérdést nem a plénum előtt, hanem a nagy nyilvánosság előtt elintézni és ezért mind én, mind pedig pártvezérem személyesen fordultunk ebben a kérdésben a miniszter úrhoz és az államtitkár úrhoz, aki ebben a kérdésben készséget és a 'egmesszebbmrmően jóindulatot tanúsított. Beszédeik és ígéreteik legalább is erre mutatnak. Ennek ellenére azonban ígéreteiknek semmi néven nevezendő következményei nem voltak, sőt ellenkezőleg, a tolnamegyei bonyhádi járás főszolgabírójának ez a brutális, törvénytelen és embertelen bánásmódja tovább folytatódott, (vitéz Scheftsik György (a baloldalról): Fokozódott! — Derültség. — Felkiáltások jobb felől: Csak támogasd őket!) úgy van, és fokozódott. Rá fogok mutatni a dokumentumokra is. Nagyon jól tudom, hogy Scheftsik t. képviselőtársam intenciói teljesen egyeznek az ilyen vidéki főszolgabírák cselekményeivel, (Zaj és derültség jobbfelől.) mi azonban, akik a jog és törvény alapján állunk, az ilyen eljárásokat természetesen perhorreszkáljuk. Méltóztatik emlékezni, igen t. belügyminiszter úr, a költségvetési vita során pártvezérem, Eckhardt Tibor panaszokat nyújtott át, amely panaszokra a miniszter úr nagyon helyes, meg'. ülése 19S5 június 26-án, szerdán. felelő, teljesen korrekt választ méltóztatott adni. Talán nem követek el indiszkréciót, ha röviden közlöm, hogy ebben a válaszban maga a belügyminiszter úr állapította meg, hogy érzésé szerint ezekben az esetekben politikai tendencia nyilvánult meg. A belügyminiszter úr ezek után valószínűleg leadta az arra illetékes politikai vagy közigazgatási fórumoknak az ügyet, akiknek jelentései alapján (vitéz Makray Lajos: A főispán!) — én nem tudom, hogy a főispán vagy kik tették a jelentést, valószínű, hogy onnan jönnek az információk — a belügyminiszter úr június 6-án itt a Házban a következő választ adta (olvassa): »A völgységi járás kihágási büntető ügyeit is szóvátették. Számos büntetés történt a főszolgabíró rendeletéből bizonyos községben. Szóvátette nálam a képviselő úr s én annyira utánanéztem, hogy a választási névjegyzéket elő vétettem s egyenkint névszerint állapítottam meg, hogy a büntetettek igazán ellenzéki választók-e? Arra a meglepő megállapításra jutottam, hogy legnagyobb részük tényleg ellenzéki választó. Méltóztassék azonban arra a kérdésemre felelni, hogy miután abból a községből 80% kisgazdaválasztó volt, honnan lehetett volna importálni kormánypártiakat azért, hogy megbüntessék őket?« Természetes, hogy ez — mint a Naplóból megállapítottam — derültséget keltett különösen jobboldali szomszédaimnál, akik, úgy látszik, ezeket a kérdéseket tréfás oldalukról szokták megfogni. (Mózes Sándor: Ez szomorú valóság!) Azonban ez szomorú dolog és nem tudom, a belügyminiszter úr miért tartja szükségesnek büntetni ott, ahol nincs arra ok, miért akar választókat importálni, vagy választókat keresni. Mert állítom, belügyminiszter úr, hogy igazi ok nem volt. Ezek csak keresett okok. De tovább megyek, mert annakidején bölcs házszabályaink folytán nem volt módomban válaszolni. A miniszter úr ugyanis más valamit is mondott és pedig szórói-szóra a következőt, (olvassa): »Én a büntetések nemét is megnéztem, a gyümölesfabüntetéseket, az árnyékszék-, trágyadombbüntetéseket, ellenben azt is tudom igen t. képviselő úr, hogy a választások eredményének hatása alatt egyenesen olyan értelmű megbeszélések voltak, hogy szembe fognak fordulni minden ilyen jellegű hatósági intézkedéssel.« T. miniszter úr, akkor én nem válaszolhattam önnek erre. Aki önnek ezt jelentette, az ezzel a jelentéssel magáról végtelen nagy szegénységi bizonyítványt állított ki és gyávaságáról adott bizonyítékot. Ha az a közigazgatási hatóság, amely látja és megállapítja, hogy ebben az országban izgatások folynak a törvényes rend ellen, és annyira gyáva, hogy nem az izgatókat fogja le, még akkor is, ha ezek az izgatók képviselők, akkor az nagyon gyenge kis közigazgatás. Gyenge közigazgatás az, amely nem az izgatókkal szemben jár el, hanem fogja az ártatlan polgárokat és azokat százával és százával az árnyékszéken keresztül kívánja megbüntetni. Szomorú, gyenge és gyáva az ilyen közigazgatás. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezek valók, kérem. Ha a főszolgabíró ilyen jelentést küldött a belügyminiszter úrnak, akkor miért nem méltóztatott olyan irányban intézkedni, hogy azokat az izgatókat, akik a falvakban járnak és a törvényes rendeletek ellen_ izgatnak, tessék lefogatni, tessék megbüntetni, vagy ha képviselő az illető, tessék feljelenteni és mentelmi jogának felfüggesztését kérni. Ezekkel szemben nem mer eljárni az igen t. közigazgatási hatóság, hanem csak a védtelen és ártatlan polgárokkal szem-