Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

208 Az országgyűlés képviselőházának Hajlandó-e a földmívelésügyi és pénzügy

: miniszter úr gondoskodni arról, hogy az eddigi 2000/1934. számú rendelet 4. §-a, illetve a 2800/1934. P. M. számú rendelet által szabályozott vámőrlési jogosultság kiterjesztésével vámőrlési jogot nyerjen minden törpebirtokos, mezőgazdasági és általában falusi munkás, valamint minden falusi kisiparos, családtagonként legalább 3 mázsa gabona erejéig? Hajlandók-e a 2000. számú rendelet 83. §-ában említett tájékoztató kifüggesztését olyképpen szabályozni, hogy kötelezőleg legalább négyféle kiőrlési százalék mellett legyen lehetséges vámőrlés, illetve vámcsere, hogy ilymódon a szegényebb néposztáy olcsóbb lisztet is őröltethessen? Hajlandók-e intézkedni aziránt, hogy a bolettarendszerből és az őrlési-adórendszerből felmerült eddigi kisebb jelentőségű szabálytalanságok miatt kirótt bírságok általánosan töröltessenek, amennyiben azok a falusi nép terhére Írattak elő? Hajlandók-e gondoskodni arról, hogy^ a kisebb földbirtokosoknak járó földadó-jóváírás a községekben kellő időben és olyképpen történjék meg, hogy az adózóknak ne kelljen a miatt a hatóságot állandóan zaklatni ok? Végül hajlandók-e törölni azon rendelkezést, amely szerint a tarhonyakészítés tilos a vámőrlésből származó lisztből? Csoór Lajos s. k.« Elnök:; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Arról értesültem, hogy a mai 38-as bizottsági ülésen az idevonatkozó rendelettervezet már tárgyaltatott és így nem tudom, hogy interpellációm tárgya egyáltalán nem túlhaladott-e már, vagy pedig még segíthetek vele a kérdés részleteinek megoldásánál. Nevezetesen szó van először a vámörlésről, amelyet a szegény nép érdekében kiterjeszteni szeretnék; másodszor magának a vámörlésnek a lebonyolításáról; harmadszor a boletta-rendszernél felmerülő földóadókedvezményekről. Amennyiben a földmívelésügyi miniszter úr azt jelentené ki, hogy ezeknek a kérdéseknek rendezése benne van a rendeletben, akkor az ezekre vonatkozó részletes kéréseimet és javaslataimat volnék bátor majd átadni a minisztériumban. Fel lehetne talán használni még ezeket is a rendeletbe. Ha a földmívelésügyi miniszter úrtól ilyen értelmű felvilágosítást kapnék, akkor interpellációm bővebb indokolásától eltekintenék. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam olyan kérdésben interpellált, amelyet a 33-as-bizottság már letárgyalt és amelyre nézve a kormány rendelettervezetét elfogadta. Ameny-' nyiben olyan részletkérdésről lenne szó, amelyet t. képviselőtársam még szükségesnek tart érinteni és olyan javaslata volna, amely a végrehajtás során esetleg érvényesíthető, akkor ebben még rendelkezésére állok. Ezt a pénzügyminiszter úr nevében is kijelentem. Azokban a kérdésekben ellenben, amelyekben. ma megtörtént a döntés, természetesen nincs módomban változtatást eszközölni. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát, amelyet a pénzügyminiszter úr nevében is adott, tudomásul venni? (Igen!) 39. ülése 1935 június 26-án, szerdán. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi-, pénzügy- és földmívelésügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a mezőgazdasági gépgyárak, részben a gazda védelmi rendeletek hiányosságai alapján, a mezőgazdasági gépvásárlókkal szemben sorozatos árveréseket tartanak, most cséplés előtt, árveréseken vásárolják vissza a teljesen még ki nem fizetett gépeket és nemcsak a gépvásárlókat teszik így tönkre, de egész emberöltőnyi időre aláássák a mezőgazdasági gépeladás lehetőségét, a mezőgazdasági gépgyártás lehetőségét és megakadályozzák az elhasznált mezőgazdasági gépek felújítását? Hajlandók-e a megkérdezett miniszter urak vagy a gazdavédelmi rendelet keretén belül, vagy azon kívül különlegesen intézkedni ^ az iránt, hogy a mezőgazdasági gépvevők a részben már kifizetett gépeket megtarthassák, fizetési kötelezettségeik a gépek jelenlegi értékével arányba hozassanak és valamilyen formában jóvátétessék az a sok kár, amelyet az úgynevezett állami gépakció idézett elő s a mezőgazdasági gépgyárak üzeme is lehetségessé váljon?« Csoór Lajos: T. Képviselőház! Ez a harmadik kérdés, amelyben interpellálok, talán fontosáb'b, mint az előző kettő. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az 1925-ös, 26-os^ években a kormány nagy kedvezményekkel bírta rá gépek vásárlására a falu népét

% Tíz százalékot megfizetett a vételárból csak azért, hogy a mezőgazdaság mechanizálását minél jobban elősegítse. Ehhez járult a gépgyárak óriási propagandája. (Farkasfalvi Farkas Géza: Es adócsalásai!) Az igazgatók autókon szaladgáltak az országban és minden lehető eszközt felhasználtak arra, hogy gépek vételére bírják rá azt a szegény népet. Fedezetnek elég volt két-három hold föld, vagy egy jobb külsejű falusi ház és szó nélkül hiteleztek ki 15--20.000 pengős gépeket ezeknek az embereknek a gyárak. Egyáltalán nem nézték azt, hogy beleillik-e az a gép annak a kisembernek a gazdasági üzemébe, vagy sem, csak az volt a fontos, hogy eladják a gépet. Ezt mindnyájan tudjuk és ennek a következményét, a nyomorúságot is mindnyájan ismerjük. Miből keletkezett ez? A gépgyárak 1926-ban, 1927^ben és 1929-ben legtöbbnyire búzaalapon adták el a gépeket. Amikor a búza értéke esni kezdett, akkor* a búzakötelezettségeket pénzre változtatták át, de nem a csökkent, hanem az eredeti búzaáron, 32—34 pengős búzaáron. Ezáltal rendkívül súlyos kötelezettségeket . róttak a gépveyőkre. A következő lépés az volt, hogy amikor a gépvevők a gép vételárának törlesztésében egy kissé megakadtak, a gyárak azonnal a perek sorozatát indították ellenük. Visszakövetelték a tulajdonjog fenntartásával eladott gépeket. Ha ez nem sikerült, akkor árvereztettek és saját maguk vásárolták vissza a gépet (Gr. PálffyDaun József: Ötven pengőért egy cséplőgépet! Magam láttam!) az eredeti ár harmadáért, negyedéért vagy esetleg tíz százalékáért. (Mózes Sándor: Századrészeért!) Ha a gépveyő szabadulni akart egy ilyen gépvételtől, akkor elment és a banktól kért kölcsönt, de ott csak annyit kapott, hogy éppen ki tudta fizetni az addig felmerült költségeket, az elmaradt kamatokat, de tőkére nem törlesztett semmit sem, végeredményében tehát egy hitelező helyett kettőnek a ke-