Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

202 Az országgyűlés képviselőházának fel a (kérdést, — így nem is foghatom fel — mert hiszen akkor a t. kormány tagjai közül, vagy a t. túloldal tagjai közül is igen sokan azelőtt a kötelesség előtt állnának, hogy idegen hangzású nevüket változtassák meg, mert ha ez tkitüntetésszám'ba megy, akkor ez kötelesség- (Mózes Sándor: Jó példával kellene elöljárni!) Mindenkinek: joga van hozzá, — az egyéni ízlés kérdése ez — hogy régi névéhez tradícióból is ragaszkodjék, de viszont másoknak, akik hajlandók erről a tradícióról lemondani, engedtessék meg az, hogy a magyar közösséghez való tartozás dokumentálására nevüket megváltoztassák. Végre is annak, hogy kinek mi a neve, semmi köze ahhoz, hogy érdemes-e az illető, vagy nem; hiszen tudjuk, hogy ékesnevű magyar emberek is tömegével esnek bűnbe, tehát akkor az lenne a helyes, hogy valahányszor a büntetőbíróságok elítélnek ékes, régi történelmi névvel bíró bűmbeesett magyarokat, fosszák, meg őket attól a névtőlHiszen úgy sem biztosíték az, hogyha meg is érdemli valaki, hogy magyar neve legyen, később nem esik-e valami olyan hibába, amelybe ha előbb esett volna, nem engedték volna meg neki a magyar név használatát. Ezt a szempontot nem lehet elfogadni. Kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék ezeket a kérdéseket jóindulattal kezelni. Azok a kérelmezők becsületes tiszta szándékkal jönnek hozzá! Ha pedig arról van szó, hogy az illetőket egyénileg is értékelje: hiszen egyetlenegy sem vállalkozik arra, hogy a belügyminiszter úrhoz menjen a nélkül, hogy egyúttal ne vigye magával a hatósági bizonyítványokat is arról, hogy a haza ellen, a hazafias érzések ellen nem vétett és hogy ellene erkölcsi kifogás nem emelhető. Tisztára a jóakaratnak kérdése ez, tisztára annak a kérdése, hogy ahogyan a magyar közélet nagy szellemei az előző időkben ezt a kérdést kezelték, hozzájuk méltóan kezelje a mai kormány is. Legyen meg Kozma belügyminiszter úrban csakugyan az az emelkedettség és nagy szellem, amely emelkedettség és nagy szellem után egy vérbeli elődjét mindig a tisztelet hangján említjük, aki éppen azért, mert kivételes egyéniségnek, kiváló embernek bizonyult, örökítő dött meg a magyar történelem lapjain is. Kérem tehát a 'belügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést juttassa végre dűlőre és nyugtassa meg az országot felvilágosításaival. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Kénvíselőház! (Hátijuk! Halljuk!) A magam részéről mint belügyminiszter, de a kormány nevében is nyugodtan jelentem ki, hogy a névmagyar osítási kérdésben elfoglalt álláspont olyan értelemben nincs, hogy akár a belügyminiszter, akár a kormány ebben a kérdésben bárkire is ingerenciát akarna gyakorolni. Ezt különösen hangsúlyozni kívánom azért, mert Magyarország ellen a külföldön számos esetben igaztalan vád merült fel olyan irányban, hogy itt kormánynyomás alatt embereket névmagyarositásra kényszerítenek. Ilyenről szó nincs,

f nem volt és nem is lesz. Ezzel ellentétben máshol, más vonatkozásban és a magyar nevek megváltoztatását illetőleg határozott tendenciákat lehet észrevenni, amilyenek nálunk soha nem érvényesültek. Ezt általánosságban jelentem ki és a magam részéről hozzáteszem azt is, hogy semmiféle névelemzésnek és hasonló, a név megváltoztatására vonatkozó nyomásnak nemcsak, hogy híve nem vagyok, hanem azt a leg9. ülése 1935 június 26-á/n, szerdán. nagyobb mértékben perhorreszkálom is. (Rupert Rezső: Nem is állítottam!) Úgyszintén perhorreszkálom azt is, és ennek kifejezést is adtam már, nem itt, hanem korábban, hogy csoportos névmagyarosítási kérvényeket terjesszenek a belügyminiszter elé, mert ha a valóságban nincs is így, mégis azt a látszatot keltheti, mintha bizonyos közhenső hatóságok a maguk részéről nyomást gyakorolnának az alkalmazottakra. Aki nevét meg akarja magyarosítani, annak megvan erre a módja s tegye ezt egyenkint, saját elhatározásából. (Helyeslés halj elől.) Általánosságb an 6Z clZ £12* álláspont, amelyet elfoglalok és amelyet kifejezni kívántam. Konkrété az interpellációra vonatkozólag azt mondhatom: több ízben — nem egy ízben, hanem igen sok esetben — én magam intézkedtem izraelita vallású magyar állampolgárok nevének megmagyarosítása ügyében. Azt mondani tehát, hogy izraelita vallású magyar állampolgároknak nincs módjuk nevüket megmagyarosítani, nem lehet. Bizonyos szabályok, bizonyos formák a névmagyarosítás körül igenis fennáll anak. Ilyen például a név kiválasztásának kérdése. Történelmi nevek, a nézetem szerint teljesen fölösleges y-ok, a teljesen felesleges h betűk és egyéb ilyenek, nem engedélyezéséről, továbbá túlgyakran használt nevek szaporítása elleni intézkedésekről igenis tudok. A most folyó gyakorlatot azonban, ha ez csak részben is megfelelne annak, amit Rupert Rezső képviselő úr interpellációjában hangsúlyozott, nem ismerem; bevallom, talán azért, mert nem volt vele módomban részletesen foglalkozni. A magam részéről azonban rövid időn belül meg fogom ismerni és. akkor erről a tendenciáról is bővebben fogok tudni, amely tendenciát azonban eddig nem tapasztaltam; mert hangsúlyozom és erre számos példát tudok mutatni, hogy a névmagyarosítás engedélyezése igen sok esetben, amely elém került, a valláshoz kötve nem volt. Hogy ilyen eset talán előfordulhatott egy vagy kettő, nem tudom, nem hiszem, utána fogok azonban nézni. Kérem válaszomnak a tudomásulvételét, (Helyeslés,) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Rupert Rezső: T. Ház! Nagyon megnyugtat engem a belügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy olyan tendenciát, amilyent én szóvátettem interpellációmban, a gyakorlati életben nem tapasztalt, még pedig azért, mert ezt a kérdést nem volt még módjában eléggé tanulmányozni és megismerni. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy az ilyen tendenciát nem is fogja tűrni. Ez engem tökéletesen megnyugtat. El is hiszem, meg is vagyok győződve, hogy amennyiben eddig ilyenek történtek is, a belügyminiszter úr intenciói ellenére történtek. Ennélfogva az ő megnyugtató szavaiban és bíztatásában meg is találom a garanciát arra, hogy a jövőben ez a tendencia megváltozik és hasonló panaszok nem fognak előfordulni. Ami azután azt illeti, hogy a belügyminiszter úr nem helyesli a csoportos névmagyarosítást, mert az a presszió látszatát keltheti, (Müller Antal: Nagyon helyes!) vagy nem helyesli az y-os vagy a »h« betűs vagy a tömegnevek felvételét, ezt a magam részéről is helyesnek tartom és megértem. Éppen ezért várva, hogy a belügyminiszter úr részéről a helyes gyakorlat ebben a tekintetben érvényesülni fog, a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e