Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

198 Az országgyűlés képviselőházának pest, akár Győr, vagy akármely város határában lévő egyszerű kis ipartelepet fokozott mértékben terheljünk meg, amelynek a hadiiparhoz semmi köze. A hadiiparral kapcsolatos gyártelep fokozott megterhelését sohasem kifogásoltam. De hogy valaki, aki egy kis ipartelepen békés ipart űz, meg legyen terhelve és a 10—20—50.000 holdas földbirtok ne legyen megterhelve: engedelmet kérek, ezt a tételt elfogadni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Mit akarok ebből kihozni? Nekem az az álláspontom, hogy a légvédelmi terhek az általános honvédelmi terhek fogalma alá tartoznak. Az általános honvédelmi terheket ebben az országban mindenkinek az igazság és a progreszszivitáe alapján kell viselnie. Csak ez biztosíthatja azt, hogy a jövőben nem fognak egyoldalú intézkedéseket alkalmazni az egyes állampolgárokkal szemben. Ezenkívül nemcsak ipartelepekről és magánosokról van szó, — ezeket csak a példa krasz volta kedvéért hoztam fel — hanem szó van községekről és városokról is. Továbbmenve ezen a gondolaton: igazságos-e az, hogy a határ mellett lévő, amúgy is nehéz viszonyok között élő városok és községek fokozott megterhelést viseljenek azért, mert ott légvédelmi berendezések vannak, az ország belsejében kedvezőbb helyzetben élő községek és városok pedig ettől a tehertől fel legyenek mentve? Méltóztatnak látni, hogy ez át nem gondolt intézkedés. (Ügy van! half elől.) Nincs átgondolva konzekvenciáiban. Könnyű dolog megszavazni a bizalom alapján, de a gyakorlatban, a foganatbavétel alkalmával hallatlan igazságtalanságok fognak kijönni és akkor vagy az következik, hogy ezeket az intézkedéseket nem hajtják végre, vagy pedig az, hogy megpróbálják végrehajtani s egy csomó igazságtalanságot és méltánytalanságot fognak elkövetni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Van még egy variáció: hogy jól csináljuk meg! — Taps a jobboldalon és a középen.) Nagyon imponál az igen t. miniszterelnök úr önbizalma, de az, hogy jól csinálják meg, relatív fogalom. (Weltner Jakab: Nem szabad megengedni, hogy rosszul csinálják meg!) Engedelmet kérek, a miniszterelnök úr kijelentése nem lehet garancia ilyen súlyos kihatású törvényjavaslat megszavazása alkalmával, amikor nem tudom, hogy száz vagy kétszáz milliót szavazok-e meg a magyar adózó polgárok terhére, akármilyen tiszteletreméltó célra, akármilyen tiszteletreméltó gondolat megvalósítására. Most pedig legyen szabad az ominózus 3$-szal foglalkoznom. A 3. $-t nem tudom elfogadni ebben a módosított formában sem. Allástfoglaltam az eredeti szöveg ellen is a bizottságban, amely úgy gondolta megoldani a kérdést, hogy korlátlan jogot ad a minisztériumnak arra, hogy nemcsak az egyes állampolgárokkal szemben, — mert ne méltóztassék talán azt gondolni, hogy csak állampolgárokat védek, bár egy képviselő számára nem utolsó foglalkozás ez sem — hanem községekkel, városokkal és intézményekkel szemben is korlátlanul állapítsa meg a berendezések szükségességét, természetét és az azok költségeihez való hozzájárulást. T. Ház! A tegnapi napon a (bizottsági ülésben módosítást fogadott el a kormány, amely két, irányban történt. Az egyik az, hogy igyekezett előzőleg egy bizonyos szabályt^ felállítani a hozzájárulások mértékére nézve, amikor kimondotta, hogy az érdekeltek teherbíró képességének figyelembevételével törté9. ülése 1935 június 26-án, szerdán. nik ez a megterhelés. A másik módosítás pedig az volt, hogy e megállapításnál a hozzájárulás mértéke tekintetében egy jogorvoslatot adott a tervezett törvényjavaslat a közigazgatási bírósághoz. Ami azt a megállapítást illeti, hogy a teherbíró képesség mérteikéhez képest történik ez a megterhelés, erre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam, hogy ez nagyon labilis meghatározás, amely a legnagyobb visszaélésekre is adhat alkalmat, de semmi esetre sem alkalmas az eldöntésnél a bírói kognició tárgyának. (Egy hang a középen: Most a honvédelemről van szó!) Háromnegyed órája próbálom magyarázni, t. képviselőtársam, hogy honvédelmi javaslatról van szó, s a honvédelem fogalmát talán még sem lehet összetéveszteni a hadisarc fogalmával. Két- vagy háromszáz évvel ezelőtt a kiküldött kommisszáriusok a honvédelem céljaira szükséges összegeket úgy szedték össze, hogy szabadon megsarcolták a birtokosokat és a polgárokat. (Zaj. — Eckhardt Tibor: A honvédelem, a jog, az igazság, az alkotmany és a tisztesség mellett van és nem az önkény mellett. Ez, a törvényjavaslat pedig az önkényre mutat! — Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! Elsősorban eliminálnuíik kell azt a megállapítást, hogy ez ellen a kivetés ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Az^ a panasz ugyanis, amint

1 itt van konstruálva, nem a közigazgatási bírósághoz megy. Mert azt a közigazgatási bírósági tanácsot, amely két közigazgatási, bíróból, tehát két független bírói személyből áll, de a másik három, tagja utasításra eljáró tisztviselő nem lehet szerintem a közigazgatási bíróság fogalmával azonosítani, s ez ellen tiltakoznunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) Ez ellen tiltakoznunk kell már az első kísérletnél, mert ha lehet egy ilyen horribilis diszkrecionális kérdésnél közigazgatási bíróságnak nevezni egy ily módon összeállított tanácsot, akkor holnap közigazgatási bíróságnak nevezhetnek az urak ott fontos adóügyi, magánjogi és egyéb fontos kérdésekben ítélkező tanácsokat is. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Előfordul másutt is hasonló bíráskodás, másutt is kreáltak ilyet!) Hol t. miniszterelnök úr? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Majd meg fogom mondani. — Antal István: Nagyon sok helyen! — Horváth Zoltán: De a paritás biztosítva van! — Felkiáltások a jobboldalon: Nincsen!) Olyan közigazgatási bíráskodás nincs, ahol komoly' ügyekben két bírói személy mellett három kinevezett tisztviselő jár el és így dönt a tanács. Van egy tisztviselői fegyelmi ügyekben eljáró hasonló tanács, de az nem ennyire krasz és mi hasonlóképpen tiltakoztunk az ellen, hogy fegyelmi kérdésekben íilyen tanácsot állítsanak fel. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Nekem itt nemcsak az állampolgárok érdekében kell tiltakoznom ez ellen, hanem tiltakoznom kell a közigazgatási bíróság érdekében is. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem tudom elképzelni, hogy egy önérzetes közigazgatási bírósági elnök odaadja személyét cg*y ilyen tanács megalakításához, ahol az ő és bírótársának a szerepe a pecsét rányomására szorítkozik, ellenben az ügyet az államkincstár érdekeit védő három kiküldött tisztviselő* fogja eldönteni. (Horváth Zoltán: Inkább csinálja a honvédelmi miniszter!) Ennek az elintézésnek legsúlyosabb kriti-