Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

198 Az országgyűlés képviselőházának pest, akár Győr, vagy akármely város határá­ban lévő egyszerű kis ipartelepet fokozott mér­tékben terheljünk meg, amelynek a hadiiparhoz semmi köze. A hadiiparral kapcsolatos gyártelep fokozott megterhelését sohasem kifogásoltam. De hogy valaki, aki egy kis ipartelepen békés ipart űz, meg legyen terhelve és a 10—20—50.000 holdas földbirtok ne legyen megterhelve: enge­delmet kérek, ezt a tételt elfogadni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Mit akarok ebből kihozni? Nekem az az ál­láspontom, hogy a légvédelmi terhek az általá­nos honvédelmi terhek fogalma alá tartoznak. Az általános honvédelmi terheket ebben az or­szágban mindenkinek az igazság és a progresz­szivitáe alapján kell viselnie. Csak ez biztosít­hatja azt, hogy a jövőben nem fognak egyoldalú intézkedéseket alkalmazni az egyes állampolgá­rokkal szemben. Ezenkívül nemcsak ipartelepekről és magá­nosokról van szó, — ezeket csak a példa krasz volta kedvéért hoztam fel — hanem szó van községekről és városokról is. Továbbmenve ezen a gondolaton: igazságos-e az, hogy a határ mel­lett lévő, amúgy is nehéz viszonyok között élő városok és községek fokozott megterhelést visel­jenek azért, mert ott légvédelmi berendezések vannak, az ország belsejében kedvezőbb helyzet­ben élő községek és városok pedig ettől a teher­től fel legyenek mentve? Méltóztatnak látni, hogy ez át nem gondolt intézkedés. (Ügy van! half elől.) Nincs átgon­dolva konzekvenciáiban. Könnyű dolog megsza­vazni a bizalom alapján, de a gyakorlatban, a foganatbavétel alkalmával hallatlan igazságta­lanságok fognak kijönni és akkor vagy az kö­vetkezik, hogy ezeket az intézkedéseket nem hajtják végre, vagy pedig az, hogy megpróbál­ják végrehajtani s egy csomó igazságtalanságot és méltánytalanságot fognak elkövetni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Van még egy va­riáció: hogy jól csináljuk meg! — Taps a jobb­oldalon és a középen.) Nagyon imponál az igen t. miniszterelnök úr önbizalma, de az, hogy jól csinálják meg, relatív fogalom. (Weltner Jakab: Nem szabad megengedni, hogy rosszul csinálják meg!) Engedelmet kérek, a miniszterelnök úr kijelentése nem lehet garancia ilyen súlyos ki­hatású törvényjavaslat megszavazása alkalmá­val, amikor nem tudom, hogy száz vagy kétszáz milliót szavazok-e meg a magyar adózó polgá­rok terhére, akármilyen tiszteletreméltó célra, akármilyen tiszteletreméltó gondolat megvalósí­tására. Most pedig legyen szabad az ominózus 3­$-szal foglalkoznom. A 3. $-t nem tudom elfo­gadni ebben a módosított formában sem. Allást­foglaltam az eredeti szöveg ellen is a bizott­ságban, amely úgy gondolta megoldani a kér­dést, hogy korlátlan jogot ad a minisztérium­nak arra, hogy nemcsak az egyes állampolgá­rokkal szemben, — mert ne méltóztassék talán azt gondolni, hogy csak állampolgárokat vé­dek, bár egy képviselő számára nem utolsó foglalkozás ez sem — hanem községekkel, vá­rosokkal és intézményekkel szemben is korlát­lanul állapítsa meg a berendezések szükséges­ségét, természetét és az azok költségeihez való hozzájárulást. T. Ház! A tegnapi napon a (bizottsági ülésben módosítást fogadott el a kormány, amely két, irányban történt. Az egyik az, hogy igyekezett előzőleg egy bizonyos szabályt^ fel­állítani a hozzájárulások mértékére nézve, amikor kimondotta, hogy az érdekeltek teher­bíró képességének figyelembevételével törté­9. ülése 1935 június 26-án, szerdán. nik ez a megterhelés. A másik módosítás pedig az volt, hogy e megállapításnál a hozzájárulás mértéke tekintetében egy jogorvoslatot adott a tervezett törvényjavaslat a közigazgatási bíró­sághoz. Ami azt a megállapítást illeti, hogy a te­herbíró képesség mérteikéhez képest történik ez a megterhelés, erre vonatkozólag méltóztas­sanak megengedni, hogy azt mondjam, hogy ez nagyon labilis meghatározás, amely a leg­nagyobb visszaélésekre is adhat alkalmat, de semmi esetre sem alkalmas az eldöntésnél a bírói kognició tárgyának. (Egy hang a közé­pen: Most a honvédelemről van szó!) Három­negyed órája próbálom magyarázni, t. képvi­selőtársam, hogy honvédelmi javaslatról van szó, s a honvédelem fogalmát talán még sem lehet összetéveszteni a hadisarc fogalmával. Két- vagy háromszáz évvel ezelőtt a kiküldött kommisszáriusok a honvédelem céljaira szük­séges összegeket úgy szedték össze, hogy sza­badon megsarcolták a birtokosokat és a polgá­rokat. (Zaj. — Eckhardt Tibor: A honvédelem, a jog, az igazság, az alkotmany és a tisztesség mellett van és nem az önkény mellett. Ez, a törvényjavaslat pedig az önkényre mutat! — Elénk ellenmondások a jobboldalon és a közé­pen. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! Elsősorban eliminálnuíik kell azt a megállapítást, hogy ez ellen a kivetés ellen panasznak van helye a közigazgatási bíróság­hoz. Az^ a panasz ugyanis, amint 1 itt van konstruálva, nem a közigazgatási bírósághoz megy. Mert azt a közigazgatási bírósági taná­csot, amely két közigazgatási, bíróból, tehát két független bírói személyből áll, de a másik három, tagja utasításra eljáró tisztviselő nem lehet szerintem a közigazgatási bíróság fogal­mával azonosítani, s ez ellen tiltakoznunk kell. (Helyeslés a baloldalon.) Ez ellen tiltakoznunk kell már az első kísérletnél, mert ha lehet egy ilyen horribilis diszkrecionális kérdésnél köz­igazgatási bíróságnak nevezni egy ily módon összeállított tanácsot, akkor holnap közigazga­tási bíróságnak nevezhetnek az urak ott fontos adóügyi, magánjogi és egyéb fontos kérdések­ben ítélkező tanácsokat is. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Előfordul másutt is ha­sonló bíráskodás, másutt is kreáltak ilyet!) Hol t. miniszterelnök úr? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Majd meg fogom mon­dani. — Antal István: Nagyon sok helyen! — Horváth Zoltán: De a paritás biztosítva van! — Felkiáltások a jobboldalon: Nincsen!) Olyan közigazgatási bíráskodás nincs, ahol komoly' ügyekben két bírói személy mellett három ki­nevezett tisztviselő jár el és így dönt a tanács. Van egy tisztviselői fegyelmi ügyekben eljáró hasonló tanács, de az nem ennyire krasz és mi hasonlóképpen tiltakoztunk az ellen, hogy fegyelmi kérdésekben íilyen tanácsot állítsa­nak fel. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Nekem itt nemcsak az állampol­gárok érdekében kell tiltakoznom ez ellen, ha­nem tiltakoznom kell a közigazgatási bíróság érdekében is. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem tudom elképzelni, hogy egy önérzetes közigaz­gatási bírósági elnök odaadja személyét cg*y ilyen tanács megalakításához, ahol az ő és bírótársának a szerepe a pecsét rányomására szorítkozik, ellenben az ügyet az államkincs­tár érdekeit védő három kiküldött tisztviselő* fogja eldönteni. (Horváth Zoltán: Inkább csi­nálja a honvédelmi miniszter!) Ennek az elintézésnek legsúlyosabb kriti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom