Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 3i felöl.) és ezek a honvédelmi javaslatok váltották ki a legnagyobb vitákat, a legnagyobb ellenállást. ( Ügy van! Ügy van! half elől. — Antal István: Eá is fizetett az ország! — Rupert Rezső: Nem arra fizetett rá!) T. képviselőtársam, egy ilyen megjegyzés, hogy arra ráfizetett az ország, —• engedje még — bizonyos tekintetben mégis csak könnyelmű jelszónak mondható. Ne kívánja a t. képviselő úr, hogy én most ennek a megjegyzésnek a nyomán belemenjek abba a vitába, hogy miért vesztettük el a háborút? Azt hiszem, a magyar törvényhozás intelligenciája és szellemi nívója túl van azon, hogy egyszerű jelszavakkal intézze el ezt a nehéz kérdést, amely az egész világ hadi memoárjaiban dominál és amelyből megállapítható, hogy itt akár a véderŐjavaslatoknak is... (Ellenmondások jobb felől. —vitéz Szalay László: Magyar vér ömlött hiába! — Zsindely Ferenc: A tüzérség hiánya közrejátszott!) A képviselő úr azt mondja, hogy a tüzérség hiánya tényleg közrejátszott. Ne méltóztassék azt kívánni, hogy erre az útra térjek rá, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) mert ezt mi itt úgy sem tudjuk eldönteni és legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy sok olyan képviselőtársam, aki ma a túloldalon ül, ezeknél a véderő vitáknál, ezeknél a harcoknál éppen az ellenzéki oldalon vett részt a parlament tárgyalásaiban. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Dalin Jenő: Nem is vertek meg minket! — Mózes Sándor: Mindenütt győztünk!) T. Ház! Egy egészen bizonyos, hogy a honvédelmi javaslatoknál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a nemzet legnagyobb megterhelését jelenti. A törvényhozás a múlt tapasztalatai szerint mindig a legnagyobb minuciozitással vizsgálta azt, meddig mehet el a nemzet anyagi és véráldozattal való megterhelésében. Itt van előttem az 1889: VI. te., az úgynevezett véderőről szóló törvénycikk. Sok olyan kritika, amely ezzel a javaslattal kapcsolatban elhangzott, ennek a törvénynek elolvasása után alátámasztást nyer. Alátámasztást nyer ez a kritika, mert hiszen ebben a véderőtörvényben azok a kérdések, amelyek itt általános felhatalmazással intéztetnek el, a legnagyobb részletességgel és precizitással rendeztettek és szabályoztattak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Kiindulva tehát abból, hogy itt egy honvédelmi javaslattal állunk szemben, én a magam részéről is a politikának, a pártpolitikának a szempontjait mellőzöm, (Helyeslés' balfelől.) viszont nem mellőzhetem azokat a szempontokat, amelyek engem, mint törvényhozót, aki a magyar közjog értelmében aktív részese vagyok annak, hogy a nemzetet milyen mértékig terheljék meg anyagilag és véráldozattal, arra köteleznek, hogy a törvényjavaslatot vita és kritika tárgyává tegyem. A t. előadó úr azzal végezte felszólalását, hogy ennek a javaslatnak megszavazásával egy acélfalat fogunk húzni a légi támadásokkal szemben az ország lakosságának megvédésére. Ezt méltóztatott mondani. Hát ha én abban biztos volnék, hogy itt valóban egy acélfalat lehet húzni, amelyen minden légi támadás meghiúsul, akkor talán hajlandó volnék konsziderálni sok olyan aggodalmat, amelyet most nem tudok elhallgatni, azonban úgy, amint a bizottságban tárgyaltuk, de azon túlmenőleg is úgy, amint a szakirodalomban ezt a kérdést tárgyalják, világos, hogy mi ezzel a javaslattal és az itt kontemplált intézkedésekkel a légi támadás ülése 1935 június 26-án, szerdán. 195 romboló hatását valamiképpen csökkenteni tudjuk, esetleg az áldozatok számát és mértékét redukálni tudjuk, de hogy meg tudnánk akadályozni egy légi támadást, azzal tisztában kell lennünk, hogy arra az ebben a javaslatban kontemplált, vagy elgondolt, vagy tervezett intézkedésekkel nem leszünk képesek. (Farkas Elemér előadó: Nem ezt mondottam! — Bródy Ernő: Nem önre vonatkozik! Ettől eltekintve!) T. Ház! Ez az én megállapításom, méltóztassék ezt tudomásul venni. Azért mondom ezt el, mert ma úgy állítják be propagandisztikusan az ország közvéleménye előtt, hogy ezzel a javaslattal mi meg tudjuk védeni a polgárságot a maga fizikai épségében és vagyonában. (Antal István: Ezt nem mondotta senki!) Nagyon örülök, hogy a t. képviselő úr is megállapítja, hogy ezt nem mondották. Ez volt egyedüli célom ezzel a megállapításommal. Eckhardt t. képviselőtársam is említette beszédében és szemrehányást is tett a kormánynak, hogy quasi elkéstünk ezzel a javaslattal. (Eckhardt Tibor: Ügy van!) Azt hiszem, az ő megállapítása is bizonyos tekintetben a néhány nap óta folyó propagandisztikus események hatása alatt történt, mert azt hiszem, Hegedüs t. képviselőtársam mondotta, hogy Ausztriában ezután fognak törvényt hozni, Franciaország ennek az évnek tavaszán hozott törvényt, Csehország is ennek az évnek tavaszán hozott törvényt és tudtommal Angliában, nincs törvény. (Mózes Sándor: De társadalmilag megvan szervezve!) Erre majd rá fogok térni. Ismétlem, tudtommal Angliában még nincs törvény. (Eckhardt Tibor: Angliában nincsen törvény, de van légvédelem!) Angliában még nem hoztak törvényt. Megengedem, hogy Németországban egyszerű rendeletekkel széles körben szabályozták ezt a kérdést, azonban nem ugyanaz a helyzetünk nekünk, mint a most általam említett országoké. A mi helyzetünkben, változás van. Miért? Mert ezekben az országokban — akár Franciaországot, akár Csehszlovákiát, akár Angliát veszem — az aktív légvédelem nincs megkötve, sőt az aktív légvédelem hatalmas anyagi áldozatokkal óriási mértékben ki van építve. Eggyel tisztában kell lennünk, hogy a paszszív légvédelem, tehát egy támadásnak elhárítása belső eszközökkel, nem repülőszázadokkal, vagy tüzérségi eszközökkel, mindig csak velejárója, másodlagos kísérője lehet az aktív légvédelemnek, mert hiszen azt célozza, hogy az okozott károkat, az okozott veszedelmet a polgári lakosság szempontjából diminuálja, kisebbítse és redukálja. Ha tehát ezek az országok, — amelyekben az aktív légvédelmet éveken keresztül iszisztematikusan kiépítették, hatalmas anyagi áldozatokkal repülő századokat, tüzérségi, légi elhárító intézkedéseket és berendezkedéseket létesítettek — csak most csinálták meg a passzív légvédelem tekintetében ezeket a törvényhozási intézkedéseket, akkor méltóztassék megengedni, hogy ezt a tényt annak alátámasztásául fogadjam «1, hogy ma az egész passzív légvédelem nem 100%-os biztonsággal megoldható valami. Hogy az államok itt bizonyos óvatossággal járnak el, ez természetes, mert ezek a berendezkedések, amelyeket ma létesítenek, a legrövidebb időn belül értéktelenekké válhatnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez tehát a magyarázata annak, hogy a passzív légvédelem terén az államok csak az utóbbi időben kezdenek határozott lépéseket tenni.