Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-38

178 Az országgyűlés képviselőházénak 38. ülése 1935 június 25-én, kedden. elhatározást, hogy csak fegyver intézheti el ezt a sok jogtiprást és annak megszüntetését. E miatt azután Bercsényinek a vagyonát elko­bozták és odajuttatták Schlick Lipótnak. 1686­ban volt a pestis. Bercsényinek a kuruc harchoz pénz kellett és 1709-ben vásárhelyi földje egy részét bérbe adta gróf Károlyi Sándornak. Gróf Károlyi Sándor azután 1722-ben Schlicktől is megváltotta vásárhelyi birtokát, s így lettek tu­lajdonosai az egész vásárhelyi földhatárnak,­200.000 holdnak, a Károlyi-nemzetség tagjai. Amikor, — ezzel végzem is visszaemlékezé­semet — Károlyi Sándor Vásárhelyt felszólí­totta, hogy fizessék a jobbágyi járulékot, de bizonyos engedménnyel lesz irántuk, mert tudja, hogy nehéz idők járnak a vásárhelyi magyarokra, akkor levelének végén azt írja: »engedményt teszek kelméteknek, bár tudtak kelmétek négy tinót suttyomhan ajándékba, küldeni Bercsényinek.« Ez kettőt jelent. Azt, hogy a vásárhelyi nép apái erényéhez méltóan tudta kötelességét teljesíteni régi földesura, a lángoló kuruc érzésben hozzá odaforrt nagy Bercsényi Miklós iránt, mert még suttyomban, kéz alatt is olyan ajándékkal lepte meg őt, amelyet nem adott hivatalos földesurának. Másrészről azt a kötelességteljesítést rója mindnyájunkra, hogy nem suttyomban, hanem nyíltan, szókimondóan képviselnünk kell ma is a kuruc igazságot, tehát a t. pénzügyminiszter úrnak, az egész államkormányzatnak, a pénz­ügyi igazgatásnak elsősorban és mindenek fe­lett a kisemberekért kell dolgoznia. (Ügy van! Ügy van!) Lehetnek ebben az országban nagy tőke­vagyonok, amelyeknek jogosultságát bizonyos határig tiszteletben tartom, de a teljesítőké­pességüket tessék igénybevenni. A költségve­tés tárgyalásánál sok szép felszólalást haiiot­tam a t. pénzügyminiszter úrnak. Meg vagyok győződve a jóakaratáról, bátor kezéről is, de amikor félig kinyúlik a keze s azután vissza­húzza, valami, én azt mondom, hogy tessék egészen kinyújtani a 'bátor kezét, a nagy tőke­alakulatokhoz. Éppen Rákóczi Ferencnek és nagy Bercsényi Miklósnak szellemében, akik mindenüket' odaadták, csakhogy a közt, a nagy néptömegeket szolgálják. (Mózes Sándor: Ál­lamosítani kell a bankokat!) Ezt a kérdést, a föld- és nagytőke-kérdést Rákóczi Ferencnek és az ő főgeneráliisának nagy Bercsényi Miklósnak, Hódmezővásárhely földesurának szellemében kell ma megoldani, amely szellem arra kötelez mindnyájunkat, e Képviselőházat és a Felsőházat együttesen az egész ország­gyűlés minden tagját, akik több-kevesebb vo­natkozásban mégis csak utódai vagyunk a régi rendi országgyűlések tisztalátású magyar­jainak, követeinek, hogy pártkülönbség nélkül szálljunk szembe azokkal, akik a hazaszerete­tet szintén hirdetik hangos szavakkal, szóno­kolnak róla, de csak addig, amíg ennek az erénynek gyakorlása éles ellentétbe nem kerül az önző egyéni érdekkel, az egyéni nyerész­kedéssel, a köz rovására és ártalmára való tol­lasodással. Ha nines ezekben a tényezőkben és egyedekben elég lelkiismeret és magukba­szállás, amely a fékezést gyakorolja e kóros jelenségekkel szemben, én kérem és alkotmá­nyos módon követelem: jöjjön az államhata­lom a maga erős kezével, jöjjön a megfelelő törvényalkotás jogszerű erejével, hogy rendet és tiszta helyzetet teremtsen! Tudjuk, hogy mit jelent a trianoni kereszt gazdasági vonatkozásban e csonka területre szo­rított országban. Aláírom, függőségi viszony­ban vagyunk a külállamoktól, vannak gazda­sági kérdések, amelyeknek intézése más lapra tartozik, de csonka országunk belső rendjet jó­részt — ha nem is száz százalékig — magunk állapítjuk meg. Cselekedjük ennek a belső gazdasági rendnek a megállapítását es irányí­tását Rákóczi Ferenc és nagy Bercsényi Miklós hagyományai alapján. Főnemesek és köznemesek is voltak az ő táborukban, de a tömeget, a kuruc regimenteket a nép adta, mint rámutattam, fe­lekezeti, nemzetiségi elhatárolás nélkül: a nep, a kisemberek óriási nagy komplexuma. [Ugy van! Ügy van!) A törvényjavaslat, amelyet most egyhan­gúlag megszavazunk, kötelez bennünket arra, hogy a barázdákat művelő, az ipari műhelyek­ben vagy az íróasztaloknál dolgozó kisemberek boldogabb Magyarországát igyekezzünk egy­előre csonka földünkön, Csonka-Magyarország határai között megteremteni. A kormány egyik főispánja, a t. belügymi­niszter úr öccse, leveldi dr. Kozma György, Hódmezővásárhelyen a pár héttel ezelőtt tör­tént beiktató közgyűlésen saját maga es a kor­mány nevében azt mondotta, hogy a dolgozó kisemberekért kíván küzdeni, azoknak jobb sorsát kívánja megalapozni, azoknak megélhe­tését biztosabbá és könnyebbé akarja tenni. Ez olyan főispáni nyilatkozat volt, amely felelős helyről jött. Igaz ugyan, hogy minden főispán a szó szoros értelmében véve a kormányhatal­mat képviseli, Hódmezővásárhelyen azonban a főispán, a t. belügyminiszter úr testvéröccse, egyúttal bátyjának lelki érzelemvilágát is kép­viselte, amikor az előbb mondottakat kinyilat­koztatta. Sokszorosan kötelezve van hát igére tei beváltására. Hát lássuk, de valójában és Isten igazában, hogy hol van a kisemberek intézményes vé­delme a pénzügyi kormányzat részéről, amely­nek kitűnő képviselője, a t. pénzügyminiszter úr éppen velem szemben ül. Eddig az eredmé­nyeknek csak a halvány kontúrjait, csak a ke­retet láttuk, vagy éppen semmit sem láttunk. Messze vidékeken az ország minden részében, falusi, tanyai, külvárosi apró fehér házak la­kói nagyobb és melegebb gondozásra számíta­nak a kormányhatalom részéről. Vérrel, verej­tékkel végzett munkájukkal szerzett érdemük alapján joggal tartanak igényt nagyobb, megfe­lelőbb, melegebb gondozásra, mmt amilyenben eddig részük volt. Abból a százezer pénzdarab­ból, amelyet e törvényjavaslat alapján II. Rá­kóczi Ferenc arcképével a magyar állam pénz­ügyigazgatása veret és kibocsát, minden egyes pénzdarab, amely a kisemberek, a fogyasztók, az adófizetők kezébe jut, azt kell, hogy jelentse, hogy ezzel legalább egy kis részét, egy kis há­nyadát, egy ezredrészét törlesztjük ie becsület­tel szociális tekintetben annak a hálának, amellyel a közterheket viselő, a magyar haza­szeretetet, a magyar nemzeti érzést és gondol­kozást belsejükben hordó nagy néptömegeknek mindnyájan tartozunk. T. Képviselőház! Az elmondottak jegyében fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Rakovszky Tibor jegyző: Feliratkozva nincs senki. ' Elnök: Kíván-e még-valaki szólani?^A r em/^ Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kö­vetkezik a határozathozatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom