Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

170 Az, országgyűlés képviselőházának í nék, ez az alkotmányosság szempontjából sú- ; lyosan kifogásolható lenne. í Ami a gazdaadósság rendezésével kap- j csolatosan kreált három alapot illeti, ezek szintén törvény útján jöttek létre. Minden ösz­szeg, amely ebből felhasználásra kerül, közis­mert és nem egészen értettem, hogy Magyar Pál t. képviselőtársam (Magyar Pál: Azt kifo­gásoltam, hogy nem történt felhasználás!) vájjon azt kifogásolta-e, hogy nem adtunk ki elég pénzt ebből az alapból. (Magyar Pál: Ügy van! A gazdaadósság-rendezés fontos céljára!) Ez nem volt lehetséges, mert ezek az alapok csak az 1933/34. év végén keletkeztek, de ha majd előbbre jutunk a gazdaadósságok rende­zése terén, erre fogjuk felhasználni az alapot. Ez megint olyan alap, amely törvény által létesült, amely egyáltalán nincs elvonva az or­szággyűlés ellenőrzése alól s amelynek minden egyes fillérjére gondosan ügyelünk. Olyan gon­dosan, hogy egy képviselőtársunknak már szem­rehányást kellett tennie, hogy nem adtunk ki belőle eleget. (Ügy van! Ügy van! jobfelől. — Magyar Pál: A célra semmit* — és 197.000 pengő a költség.) Nagyon szívesen részletezem a dolgot egy folyószámlán a képviselő úrnak, de azzal itt igazán nem foglalkozhatunk, hogy minden 197.000 pengős tételnek — egy 1100 millió pengős költségvetés keretében — a részleteibe bocsátkoz­nunk. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) De min­den érdeklődést hálás köszönettel veszek és min­den felvilágosítással szolgálok. A magángazda­sági életben is úgy van azonban, hogy a rész­vényes nem a közgyűlésen kéri ezeket a felvilá­gosításokat, hanem előzőleg elmegy a vezér­igazgatóhoz és ott érdeklődik. (Ügy van! jobb­felől. — Derültség.) Ami Esterházy Móric ő excellenciája igen alapos észrevételeit illeti, ezekre megjegyzéseim a következők. Az ingó vagyon értékelése csak számszerűleg lehet helyes, egyébként teljesen labilis. Azt hiszem, hogy a vagyon- és a jöve­delmi mérleget, amit a törvény előír, de ami még nem készült el, a jövőben meg kell állapí­tanunk. Egy ideig azonban ezzel még várnunk kell, mert ez ma inkább csak statisztikai és gaz­daságteohnikai gyakorlat lehetne, minthogy nincs olyan stabil, egységes megítélési szem­pontunk, amelynek alapján ezt a nagyon fontos kérdést most megoldani lehetne. Hiszen mél­tóztatnak tudni, hogy a magángazdaságban a mérlegek adatai — minden jóhiszeműséget fel­tételezve — szintén meglehetősen labilisak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt nem kellene pótolni, ha lehetővé válík. A cselekvő hátralékok növekedéséről is be­szélt Esterházy Móric gróf úr. Erre az észre­vételére pár számadattal válaszolhatok. Aï 1932/33. év végén a cselekvő hátralék összege 296'4 millió pengő volt, az 1933/34. év végén 340*2 millió pengő, tehát ebben a most szóban levő évben 43'8 'millió pengővel emelkedtek ezek a hátralékok. (Gr. Esterházy Móric: Helyesbítés nélkül!) Ha most figyelembe vesz­szük az előírások és a hátralékok arányát, ak­kor az 1932/33. év végén a cselekvő hátralékok összege 4'65%-a volt a folyó előírás és 4'87%-a a folyó évi előírás és az előző évi hátralék együttes összegének az 1932/33. év végén. Az 1933/34. év végén a vonatkozó számok 3 77%, illetőleg 3% voltak. Ezek az arányszámok mu­tatják, hogy javult a tényleges befizetési ered­mény és így a cselekvő hátralékok tekinteté­ben is a helyzet. Abszolút számokban emelke­7. ülése 1935 június M-én, hétfőn. dés csak azért van, mert a folyó előírás ma­gasabb összegű. Talán visszaélnék a t. Ház türelmével, ha kimutatnám, hogy az egyes adónemeknél miért vannak ilyen cselekvő hát­ralékok és hogyan oszlanak ezek meg. A kér­dést különben figyelemmel kísérem, mert ezí nagy kincstári érdeknek tekintem. Az állami adósságok csökkenésére vonat­kozólag a helyzet az, hogy az állami adóssá­gok álladéka év elején 1619'2 millió pengő volt, az 1933/34. évben felvétetett 73*2 millió új adósság, egy szerződésen alapuló valuta-válto­zással kapcsolatos javulás 14 millió pengőt je­lentett, s így az álladék 1706 4 millió pengő lett volna, ebből azonban visszafizettünk 12'5 mil­lió pengőt, árfolyamcsökkenések révén pro prezenté mutatkozó csökkenés 156'1, a helyesbí­tés 1'9 millió pengő, úgyhogy végeredményben 1535*9 millió pengőre csökkent le tz álladék az év végén. A vámhitelezés kérdésében tényleg úgy áll a helyzet, ahogyan Esterházy Móric gróf úr elmondotta. Ebben a zárszámadásban 1,425.000 pengő van felvéve vámhátralék címén, amiből 557.000 pengő vámhitel azóta befolyt. Van el­lenben egy 867.000 pengős tétel, amely olyan hátralék, amely 1925-ben, vagy az azt megelőző időben engedélyezett vámhltelekből adódik. Ez még nem volt rendezhető. Ezt rendezni kell és rendet kell teremteni, mert nem lehet ezt a kérdést örökké fenntartani. Ami a Dunavölgyi Kereskedelmi Et. vám­hiteltartozásait illeti, ez 1925-hen tíz milliárd korona vámhitelt kapott piszkei ingatlanára, jelzálog-fedezet mellett. Ebből 630.000 pengő tartozás keletkezett. A biztosítéki ingatlant a törvényszéki hites szak­értő megbecsülte, szerinte 20 milliárd korona forgalmi értékkel bírt; de amikor a vállalat ké­sedelembe került, kiderült, hogy ezt a forgalmi értékét meg sem közelíti. Akkor a szakértő ellen büntető és a mérnöki kamara előtt fe­gyelmi eljárás indult. Az engedélyes cég igaz­gatói ellen is büntető eljárás indult. A szakér­tőt a mérnöki kamara a gyakorlattól eltiltotta, de a főtárgyalás kitűzése előtt elhalván, bün­tető tárgyalás nem volt tartható. Az engedé­lyes cég felelősségre vonható igazgatóit pedig a büntető bíróság jogerősen felmentette, mert védekezésükben természetesen mindent szökés­ben lévő igazgatótársukra hárítottak, akinek szökése folytán nem volt bizonyíték szerezhető arról, hogy ők a hamis becslésnél felbujtók vagy részesek voltak-e % Méltóztatnak látni, hogy ez egy kis rémregényszerű tényálladék. Ezt az ügyet be kell fejezni és az egész dolgot rendezni kell. T. Ház! Azt hiszem, hogy én az őszinteség­ben inkább talán egy kicsit túlságosán messze megyek, semhogy eltitkoljak adatokat, (Magyar Pál: Ez a helyes!) mert azt hiszem, hogy a tiszta levegő és a tiszta fény a legjobb gyógyí­tója minden esetleges bajnak és visszaélésnek, amely zárt levegőben egyébként keletkezik. (He­tíjssl/és*) Méltóztattak kérdezni azt is, hogy vájjon törvényhozási bejelentés nélkül vállalt-e a kor­mány új szavatosságot, mert ez látszik kitűnni ebből à zárszámadásból azon Ígéret ellenére, amely 1931-ben tétetett. A leghatározottabban kijelentem, hogy sem nem vállaltunk, sem nem fogunk vállalni semmiféle szavatosságot /He­lyeslés.) az országgyűlés hozzájárulása nélkül. Ezek az ügyek, amelyek itt szerepelnek, 1931

Next

/
Oldalképek
Tartalom