Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

168 Az országgyűlés képviselőházának kozatot, azt hiszem, nem tehetek. (Ügy van! Ügy van!) Szóvátette Horváth Ferenc képviselőtársam, 'hogy az állami követelések csökkentek», mert egyes vállalatokkal szemben nagy összegeket elengedtünk. Felhozta az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét, ahol 10 milliót meghaladó összeg engedtetett el, s efelett meglepetését fejezte ki. A t. képviselő úr nem volt tagja az előző Képviselőháznak, mert azok a képviselőtársaim, akikkel együtt itt voltunk, emlékezni fognak, hogy ismételten interpellációkat intéztek hozzám, ismételten nyilatkoztam az löksz, szanálása tekintetében. Az előtt a választás előtt állottam, hogy vagy fenntartom az addigi rendszert, népszerű szólamok halmozásával és különböző szakipari szövetkezetek kreálásával egy tíz milliót messze meghaladó szörnyű és kitisztíthatatlan adósságteher halmozásával, vagy pedig egy kormánybiztos kinevezésével egyszersmindenkorra erélyesen rendet teremtek. Ehhez szükséges volt az államnak messzemenő áldozata is, amely tulajdonképpen virtuális volt, mert hiszen az a pénz már elveszett, s akár tovább viszem a könyveimben, akár törlöm, ez a valóságot nem érinti. Sikerült az Ioksz.-ot az állam nagy áldozataival teljesen szolvens, hitelképes, erős intézetté tenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) & legfeljebb azt lehet a szememre vetni, amit gyakran hallok, hogy miért nem ad az intézet hiteleket nagyobb mértékben olyan iparosoknak és kiskereskedőknek, akikről ab invisis, vagy prima facie megállapítható, hogy nem fogják visszafizetni. Itt a középúton kell haladni; fedezet nélkül az löksz, hiteleket nem adhat. (Csoór Lajos: Adott!) Azokon a kisiparosokon és kiskereskedőkön, akiknek nincsen bankszerű fedezetük, az úgynevezett segélyhitelek intézményével kell segíteni, — amelyet én kreáltam és amely most már nagyobb öszszegre emelkedett. Annak a 10 millió pengőnek törléséért, amelyet itt a zárszámadás kapcsán szóvátettek, vállalom a felelősséget, mert az a határozott meggyőződésem, hogy ez abszolút helyes cselekedet volt. {Helyeslés a jobboldalon.) Azt a megjegyzést is tette Horváth Ferenc t. képviselőtársam, hogy csodálkozik azon, hogy az állami gépgyárnál értékben majdnem akkora raktárkészletek vannak, mint amennyi a 27 milliós évi bevétel. A másik megjegyzése pedig az volt, hogy nem kellene-e ennek az üzemnek a rentabilitását új iparágak felvételével előmozdítani. Magyar Pál igen t. képviselőtársam ezzel szemben ostorozta a Mávag. gesztióját, azzal a nyilván látható meggyőződéssel, amelyet én tiszteletben is tartok, hogy rendesebben kell azt vezetni és különösen nem szabad konkurreneiát csinálni a legitim magániparnak. Ez a két kívánság, amely itt elhangzott, homlokegyenest ellenkező. Az állami gépgyárak helyzetéről már sokszor nyilatkoztam, A helyzet úgy áll, hogy ha merőben a gazdasági racionalitást tartom szigorúan szem előtt, ezt az üzemet meg kell szüntetni, de így akkor nagy vagyon elvesztésén kívül 8000 család válik földönfutóvá, igen derék magyar emberek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tisztviselők és munkások. Ha azonban sikerül bizonyos terjedelmű munkamennyiséget, megrendelést biztosítani, akkor ezek megtartják a munkájukat, munkájuk kiterjeszthető és akkor sem fog ez többe kerülni, mint ha meg$7. ülése 1935 június 2k-én, hétfőn. szüntetjük, mert a nagy adósságteher és nyugdíjteher a 12 és félmillió pengő körüli összeget, amely e gyárak deficitjeként érvényesül felemészti akár fenntartjuk, akár nem. (Egy hang a jobboldalon: Inkább tartjuk fenn! — Magyar Pál: Nem olyan könnyű ez a kérdés!) Nem tudom, hogy ebben a kérdésben hogyan méltóztattak volna dönteni az én helyemben. Még azt is koncedálom, hogy talán a megszüntetés mellett szól az, hogy megszüntetés esetén ezek a nyugdíj- és adósságterhek nem ugyan rövid időn belül, de évek multával mégis csökkenni fognak. Ennek dacára — megvallom őszintén — nem voltam képes arra az elhatározásra felemelkedni, vagy lesüllyedni, hogy azt a 8000 családot földönfutóvá tegyem. (Taps és éljenzés.) A magánvállalatoknak nem csinál olyan versenyt ez az üzem, hogy az számottevőbb hátrányt jelentene. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Természetesen, bizonyos versenyt támaszt, de azt hiszem, ezt el kell és el lehet viselni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) E gyárak részére bizonyos mennyiségű megrendelést kellett biztosítani. Hála Istennek, ennek majdnem a kétszeresét sikerült biztosítanunk. Ezzel kapcsolatosak a nagyobb kiadások is, mert nagyobb bevételek vannak, nagyobb a rezsi, mert nagyobb a megrendelés is. Ugyanakkor elrendeltem, hogy lássunk tisztán ennek a vállalatnak zárszámadásában és mérlegében, amelyben —'merem állítani — 15 éven keresztül non' 'attak tisztán. Most, hogy tisztán látunk, szemrehányást kapok azért, hogy e tisztánlátás előidézése révén látjuk azt, hogy nagyok a készletek. Elrendeltem, hogy az ott felhalmozott különböző készleteket adják el. Nagy fakészletek voltak és voltak ott, a kommerciális nyelvben Ladenhütereknek nevezett, eladhatatlan különböző gépek és gyártmányok tömegei. Ez teszi ki azt a nagy összeget, amely azóta már — hiszen ez két év előtt volt — lényegesen csökkent. Abban egyetértek Horváth Ferenc képviselőtársammal, hogy sokkal kisebb készletekkel kell dolgozni, de nem olyan kicsinyekkel, amilyenekkel Ford dolgozik, akire hivatkozott, mert Ford bármikor tudja pótolni készleteit, minekünk pedig örülnünk kell, ha egy bizonyos nyersanyagkészletünk van. Hiszen éppen ez a legnagyobb gond, hogyan szerezzük azt be. (Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok belemenni annak megvitatásába, hogy az állami vagyon hogyan van értékelve és hogy nagy-e az adósságteher. TJgy az ellenzék oldaláról Horváth Ferenc t. képviselőtársam, mint pedig Görgev István képviselőtársam rámutatott arra, hogy relatíve nem olyan nagy ez az eladósodás. Nekem — ha szabad ellentmondanom — az az érzésem, hogy bizony igen nagy ez az eladósodás. Igen nagy ez az eladósodás nemzeti jövedelmünk csekélységéhez és teherbírásunkhoz képest. (Ügy van! balfelöl.) Talán nem helyes^ ha én, mint pénzügyminiszter húzom ezt alá, de alá kell húznom, mert mélyen átérzem, milyen rendkívüli terhek alatt nyögünk, hogy teherbíróképességünk és nemzeti jövedelmünk csekély. Ezért az adópanaszok nálam visszhangra találnak, de első kötelességem fenntartani a puszta létezést és az ellentállási képességet s csak azután jöhetek enyhítésekkel, ha biztosan állunk.^ Magyar Pál t. képviselőtársam szintén elismerőleg nyilatkozott a zárszámadásoknak idejében történt beterjesztéséről, de hatályosabbá