Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-37
Az országgyűlés képviselőházának 37\ Egyike a legnehezebb témáknak az üzemek adósságának ügye, de minthogy időm már letelik, erre bőségesen kiterjeszkedni nem kívánok, csak azt kívánom megjegyezni, hogy az én számításom szerint körülbelül 500 millió pengőre növekedett az üzemeknek harmadik személyekkel szemben fennálló adóssága, (Friedrich István: Mennyire?) 502 millióra, ami körülbelül 49—50 millió pengő emelkedést mutat a múlt évvel szemben, amely emelkedés viszont elsősorban az Államvasutaknál észlelhető. Ehhez az összeghez úgy voltam bátor eljutni, hogy a jelentés 14. lapján említés tétetik — azt hiszem — 145 millió pengő olyan üzemi tartozásról, amely szembeállítható a közigazgatási követeléssel. Nem elegendő azonban az, hogy eat az egy tételt levonjuk, hanem le kell vonnunk azt a 131 millió pengőt is, amely a hitelműveleti kezelésből folyik. E két tétel együttes összege tesz ki 271 millió pengőt, és ezt kell azután levonnunk a 778 millió pengős üzemi tartozásból. Nem merek mérget venni arra, hogy az üzemi tartozás pontosan 778 millió, mert hiszen ezt az üzemi tartozást nyolc-tízféle rovaton kell összegyűjteni, Összeállítani, de azt hiszem, meglehetősen közel járok a valódi összeghez akkor, ha azt mondom, az 1933/34. költségvetési évben az üzemi adósságok összege körülbelül 500 millió pengőre rug. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Valamivel több!) Én inkább alacsonyabb összeget mondok. (Friedrich István: Es erre azt mondja Görgey, hogy még nem volt elég az adósságból! Ez egy virtsaft!) A közigazgatás zárszámadására vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy nem látok egészen tisztán az utaványozás és a kiadási hátralékok^ tekintetében, amennyiben a burkolt adósságcsinálásnak ez egyik legveszedelmesebb és legnehezebben felfedhető módszere. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem az, hogy az ingó vagyon szaporodása, illetőleg csökkenése, amiről a pénzkezelés szerint külön kimutatás van, számszerűleg lehet ugyan helyes, gazdaságilag azonban nem állja meg a helyét. Ez volt a második általános megjegyzésem. Harmadik általános megjegyzésem az, hogy nagyon szükséges volna, különösen olyan években, amikor a rendkívüli, előirányzat nélküli bevételek ilyen nagy öszszegre rúgnak, mint ebben a tárgyévben, a bevételeket is szorosabban megvizsgálni, illető; leg megindokolni, mert hiszen ha 2 millió pengő rendkívüli előirányzat nélküli bevétel van, ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna esetleg 2'5 millió, esetleg 3 millió pengő rendkívüli, előirányzatnélküli bevételre szert tenni. Ezeket az előirányzatnélküli bevételeket meglehetősen kevés szóval, örvendve tudomásul vesszük, azonban^ nem igen szólhatunk hozzá ahhoz, hogy miért éppen csak 2 millió — hogy csak egy példát mondjak — és miért nem 2'5 millió pengő az előirányzatnélküli bevétel. Magyar Pál előttem szólott igen t. képviselőtársam már elmondotta, hogy az alapokkal kapcsolatosan körülbelül 170 millió pengőre rúg az az összeg, — elég magas összeg — amely minden parlamenti megszavazás és ellenőrzés nélkül van. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ellenőriztetik!) Mindjárt rá fogok térni arra, hogy miképpen őriztetik ellen. Ugyanez az 1931. évi kormánynyilatkozat azt mondja, hogy azoknak az alapoknak a részletes adatai, ameKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 24-én, hétfőn. 163 lyeket továbbra is fenntartanak, de amelyek a költségvetésben benn nem foglaltatnak, a költségvetési előirányzathoz mellékletképpen fognak tartozni. Igen t. pénzügyminiszter úr, hiába keresem akár az idei, akár az azelőtti költségvetésekben, az utóbbi időkben mindinkább elszoktam attól, hogy ne az önkormányzati testületek kárpótlási vagyonának, alapjának kimutatásait láthassam, ezt sem a belügyi, sem a pénzügyi tárca költségvetésénél nem találom. Ugyancsak nem találom a mezőgazdaság felsegítésére vonatkozó alap költségvetését egyik költségvetésben sem. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A 33-as bizottságnak bemutattuk, annak jelentése révén idekerült a Ház elé!) Nem igen emlékszem továbbá arra, hogy azt a jelentést, amelyet az 1929 : IV. te. 4. §-a alapján az önkormányzati testületek kárpótlási vagyonára vonatkozólag a belügyminiszter úrnak évenkint kötelessége lenne benyújtani, az utóbbi években benyújtották volna. Jól tudom, hogy szanáljuk ezt az egész dolgot, a számszék zárszámadási jelentéseiből nagyon szépen lehet ezt látni és remélem, hogy az a szomorú pénzügyi eredmény, amely eddig mutatkozott, a jövőben meg fog szűnni. Azt hiszem azonban, hogy mindez nem tangálja azt a törvényes kötelezettséget, hogy ezzel a jelentéssel ide kellett volna jönni a Ház elé, mert ennek az alapnak a zárszámadását nem tartom elegendőnek, különösen akkor nem, amikor annak a költségvetését egyáltalában nem látjuk, tehát nem is hasonlíthatjuk össze a zárszámadással, hogy a zárszámadás mennyiben egyezik a költségvetéssel, vagy mennyiben különbözik attól. Természetesen még desperátusabb helyzetben van a vagyonváltság-alap. Azok után, amiket Magyar Pál t. képviselőtársam mondott, nem akarok a részletekbe belemélyedni, de tény, hogy itt is teljesen más összegekre és -más tételekre is költötték a pénzt, mint amire az 1933/34. évi költségvetésben fel volt véve. Ügy mint <az összes alapoknál, természetesen itt sem történik összehasonlítás a Költségvetés és a zárszámadás adatai között. Az embernek elő kell keresnie a költségvetést, hogy összehasonlítsa a zárszámadással. A költségvetésben a kiadás egálban van a bevétellel, a zárszámadás szerint azonban 10 millió a bevétel és 2 millió a kiadás, tehát teljesen máskép alakul a helyzet. Ott fel van véve három és fél millió pengő a Lebosz. céljaira, a zárszámadás szerint egy krajcárt sem fordítottak erre a célra, ott a cselekvő hátralékok, a postatakaréknak lombardja stb. a követelések tétele. Szóval én nem mondhatok mást, mint hogy itt egy desperátus pénzügyi helyzetnek igen szomorú, de. amellett át nem tekinthető képét nyerjük és ha az előbb azt mondtam, hogy a forgótőkekölcsön egyik szépséghibája ennek a zárszámadásnak, úgy a második főszépséghibáját a vagy on válts ág-alapnak mai helyzetében látom. Nagyon kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezzel a kérdéssel mégis gyakorlatilag foglalkozni, mert abból, hogy három és fél; millió pengőt felvettek a Lebosz.-ra, — ami törvényes kötelezettségen alapszik — és egy krajcárt sem fordítottak erre, hanem más célra fordították, — szintén alapszerű célokra, de nem a Lebosz. céljaira — mi következik 1 ? Természetesen az következik, hogy a továbbiakban — nem tudom hogyan, milyen jelzővel vagy jelző nélkül tiszteljem-e őket — a Lebosz.-nak a hitelezői ma már oda redukáltattak, hogy egyrészt elmélkedhetnek a törvény kötelező 25
