Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 37, ülése 1935 június 24-én, hétfőn. 157 vénytársaságok jövedelmének csökkenésével függ össze. Igen t. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy az idő lejárt, befejezem felszólalásomat. Méltóztatik ebből a néhány példából is látni, hogy ezek a zárszámadások nem olyan száraz statisztikai számok, amelyekben csak egy számvevőségi embernek érdemes tanulmányokat folytatnia, hanem amelyek alapján mi a jövő gazdasági politikáját kell hogy irányítsuk. Igen kérem a kormányt arra, hogy a jövőben a zárszámadási eredmények alapján a jövő év gazdasági programmjának összeállításánál soha se hagyja figyelmen kívül azokat a jelenségeket, amelyeket ezekből az eredményekből látunk. Éppen ilyen fontosnak tartom azt az adóstatisztikát, amelyet az utóbbi években a péiizügyminiszer úr szintén ki szokott adni és amelyet a parlament szintén meglehetősen gyorsvonati tempóban szokott letárgyalni, amelynek én szintén nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítok, mert — azt hiszem — pártkülönbség nélkül egy cél és egy elv vezethet csak minket, az, hogy ebben az országban mindenki arányosan és igazságosan legyen megadóztatva. (ügy van!) Ha pedig ezt akarjuk, amit hirdetünk a választások alkalmával, amit mindig hangoztatni szoktunk, akkor igenis a statisztikai adatok azak, amik nekünk erre a legbiztosabb bázist nyújtják, mert ha ezeket a jelenségeket komolyan figyelemmel kísérjük, akkor láthatjuk, hol vannak a bajok, hol kell segíteni, hol van túladóztatás és hol lehet az adókat módosítani és változtatni. Látva a kormányzatnak eddigi működéséből is, hogy ebben az irányban dolgozik és halad, látva főként a tervszerűséget, a szakszerűséget és a teljes objektivitást, hogy nem jelszavak után, nem hangulatok után intézi az ország sorsát, hanem igenis az ország egyetemes érdekeit tartja mindig szem előtt, ezért bizalommal vagyok a kormány iránt és a zárszámadást elfogadva a kormánynak a fölmentést megadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Magyar Pál képviselő úr. Magyar Pál: T. Ház! Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Magyar Pál: T. Ház! Görgey István t. képviselőtársam csak úgy, mint az előadó úr, kiemelte a zárszámadások bírálatának fontosságát. Valóban úgy van, hogy ha komolyan akarunk a kormány gazdálkodásával szemben állástfoglalni, erre a költségvetési keretek bírálatánál sokkal tárgyilagosabb alapot nyújtanak a zárszámadások. De kérdem, milyen kevés érzék nyilvánul meg a magyar parlamentarizmusban ezzel a fontos tárgykörrel szemben akkor, amikor a tárgyalási rend azt állapítja meg, hogy a zárszámadásokhoz egyszer és a Ház akaratától függővé téve, legfeljebb harminc percen át beszélhetünk. Ez nem teszi lehetővé azt az elmélyedő bírálatot, amely nemcsak a kormány gazdasági politikájának bírálata szempontjából, hanem egy egészséges közhangulat kialakítása szempontjából is olyan fontos volna és azért végtelenül sajnálom, hogy részletekben nem polemizálhatok igen t. Görgey barátommal. Hiszen lényegében az én egész felszólalásom polémia azzal a felszólalással, amely a számok ügyes összeállításával — sőt bocsánatot kérek, néha nem egészen ügyes összeállításával annak szempontjából, aki a számok fölött uralkodik — arra a következetetésre akar jutni, hogy itt minden rendben van, itt fölösleges minden ellenzéki állásfoglalás, minden kritika, mert a dolgok valójában úgy mennek, ahogyan menniök kell. T. Képviselőház! Nekem ebből a szempontból az előttem szólott képviselőtársam beszédének csak két adatával kell foglalkoznom. Méltóztatnak nagy megelégedettséggel megállapítani, hogy a magyar állam vagyontárgyainak mérleghelyzetével egybevetve, a magyar állam eladósodottsága nem nagy mértékű. Ez azonban nem a számok egyszerű játékának kérdése. Ezzel szemben áll egy elkerülhetetlenül megállapítható tény, hogy a magyar állam a mai gazdasági viszonyok között immár az ötödik év óta nem képes t nemzetközi adósságai után sem a tőketörlesztési, sem a kamatfizetési kötelezettségének megfelelni. A gazdasági hely? zet, a hitelképesség és az egész ország jövő gazdasági fejlődése szempontjából pedig nem a holt számon keresztül, hanem ezen az adaton keresztül kerül a nemzetközi közvélemény elbírálása alá

v A másik megállapítása Görgey t. képviselőtársamnak az, hogy a kormány tekintettel volt az állampolgárok adófizetési képességére. Hát e tekintetben az ugyancsak nagyon értékes statisztikai adatokra hivatkozom, amelyeket legutóbb a pénzügyminiszter úr osztott szét a Képviselőház tagjai között s amelyek mindent inkább igazolnak, mint azt, hogy az ország gazdasági teherbíróképessége és az államháztartás igényei összhangban volnának egymással. T. Ház! Amikor az előttünk fekvő zárszámadáshoz és a Legfőbb Állami Számszék ehhez fűzött jelentéséhez hozzászólok, őszintén szólva abból indulok ki, hogy a múlttal szemben egy örvendetes, hiztató jelenséget látok abban, hogy a zárszámadás akkor kerül a parlament elé, amikor a kritikának még megvan az élettel való az az összefüggése, hogy nem a múltban való hibákra való rekriminálást jelent ez a bírálat, hanem az élettől való szemlélést. Kérem tehát, hogy bírálatunkat azzal a tárgyilagossággal méltóztassanak fogadni, mint amilyen tárgyilagossággal azt mi megtesszük. En azt szeretném, hogy a bírálat, amely az ellenzéki padsorokból elhangzik, ne egyszerűen elhangzott szó legyen, hanem a kormány igenis, mérlegelés tárgyává tegye azokat a kifogásokat, amelyekre rámutatunk. Készséggel elismerem, hogy a múltnak azzal a hibájával szemben, hogy évekre összegyűjtve, egyszerre és évek múlván terjesztették a zárszámadásokat a parlament elé, egy egészséges folytatást jelent a Károlyi-kormány ezirányú intézkedése után az, hogy a költségvetés letárgyalása után közvetlenül a lezárt év zárszámadásaival tudunk foglalkozni. De az alkotmányosság e formalitásának való megfelelés csak akkor válik lényeggé, ha mindazokat a következtetéseket, amelyekre ezek a zárszámadások alkalmat nyújtanak, valójában le is vonjuk. T. Ház! Generálisan azt kell megállapítanom ezeknek a zárszámadásoknak a nyomán, hogy a magyar államháztartás mai rendszere nem felel meg már az élet mai követelményeinek, aminthogy a Legfőbb Állami Számvevőszék ellenőrzése sem olyan hatályos, mint amilyennek kellene lennie az élet mai igényei sze24*