Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

2 Az országgyűlés képviselőházának 32. kének, aki haladéktalanul összehívja a bizottságot a rendelet letárgyalása végett. A felhatalmazás alapján kiadott rendelet túléli az alapjául szolgáló törvényt és hatálya átterjed a következő kötségvetési évre is. Mindezeknek a rendeleteknek köre szűkre van szabva, ezt a keretet körülhatárolja a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása, valamint az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Mi teszi, szükségessé, hogy felhatalmazást adjunk a kormánynak a rendeletek kiadási jogára? Szükségessé teszi a rendkívüli helyzet, a gazdasági élet gyors változása, amire nemcsak a gazdasági és pénzügyi események, hanem politikai, nemzetközi, külpolitikai események is hatással vannak. Szükség van-e ennek a törvénynek meghosszabbítására? Kétségtelenül, (Müller Antal: Nincs szükség!) mert hiszen 1931 óta, amikor az első törvény meghozatott, a viszonyok egyre jobban romlottak. Annak az esztendőnek szeptemberében az angol^ kormány leszállította az arany-fontster-. ling árfolyamát és azzal együtt szállott alá a vele összefüggésben álló 49 állam valutája. 1933-ban következett be Roosevelt merész kísérlete, amellyel a dollár árfolyamát 60%-ban rögzítette meg. Ezután következett a cseh valuta árfolyamának leszállítása, majd a közelmúlt hónapokban a belga frankot 27%-kai csökkentette árfolyamában a belga kormány. Most napjainkban látjuk, hogy a francia kormány milyen heroikus harcot vív meg az évekkel ezelőtt 1

/s-ére leszállított francia frank védelmében s a gazdag és győztes, a leggazdagabb és a legjobban győztes Franciaországban valóságos lappangó gazdasági és politikai válság van, évek hosszú sora óta. A nemzetek között a harc egyre jobban kiélesedik, fokozódik, az elzárkózás, a világkereskedelem volumenje harmadára csökkent és világszerte fellángolt az a nagy küzdelem, amelyet úgy hívnak, hogy: harc a piacokért. ^Ebben a harcban a devizakorlátozásoknak egész harcias rendszere fejlődött ki, amely bennünket az élet lehetőségében veszélyeztet, az élet lehetőségében kockáztat. Hiszen a világválság hullámai ma sokkal jobban csapkodják, mint 1931-ben, a mi trianoni életünk gátjait. Azok a napról-napra forgandó és lezajló események, amelyek a világtörténet arénájában lejátszódnak, mind hatással vannak a gazdasági életre és a világeseményeknek ebben a szörnyű forgatagában kell, hogy szabad kezet adjunk a kormánynak arra, hogy gyorsan cse^ lekedjék, kell, hogy biztosítsuk annak lehetőségét, (Ügy van! jobbfelől.) hogy rendeletek útján statuálja a jogszabályokat a törvények keretein belül, a törvény által megszabott szűk körben, az országos bizottság ellenőrzése mellett. ^Természetes, hogy a törvényhozás rendes útjának nehézkessége nem alkalmas az intézkedésre a gyorsan változó viszonyok mellett, a gyorsan száguldó események mellett. Természetes az is, hogy minden egyéb az ezeréves magyar alkotmány rendes, törvényes útján fog történni. S ezen a történelmi nagy úton gigantikus feladatok bukkannak fel, halmozódnak fel, amelyek az újjászületett parlament megújhodott gazdag energiáira várnak, s amelyek szörnyű felelősséggel nehezednek ennek a reform-parlamentnek vállaira. Reánehezednek szörnyű felelősséggel, szent teherként. Szent teherként, de egyúttal szárnyat is adnak neki, a kötelességteljesítés erejével tettekre, alkotásokra, cselekedetekre. ülése 1935 június 14-én, pénteken. Ez a szent erő tovább sarkal bennünket azon az úton, amely a földdel kapcsolatos reformok egész sorozatán, a népies politika útjain, a szociálpolitika kiépítésén, a munkásvédelmen, a legszegényebb néposztályok felkarolásán, a dolgozni vágyó fiatalság legelső darab kenyerének és az elöregedő munkásság legutolsó darab kenyerének biztosításán keresztül ahhoz a magyar reneszánszhoz, a magyar társadalomnak ahhoz az újjászületéséhez vezet, amelyről olyan szépen emlékezett meg a miniszterelnök úr tegnapi beszédében és amelyről klasszikus beszédet mondott az én fiatal nagyrabecsült barátom, Makkai János. T. Képviselőház! Ha a magyar ember az önmegismerésnek, a maga megismerésének, a megigazulásnak, a lelki revíziónak kemény tisztító tüzén megy keresztül, akkor, de csakis akkor fog újjászületni ez az ország és akkor, de csakis akkor az isteni gondviselés isteni hivatást bíz erre a nemzetre, az egész emberiség jövő sorsának kialakításában. Nagy-Magyarország feltámadásához az út Magyarország újjászületésén át vezet. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr. A képviselő úr azonban nincs jelen, így feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Buchinger Manó képviselő úr. Buchinger Manó: T. Ház! A napirenden lévő törvényjavaslat alapját alkotó 1931. évi XXVI. tcikk annak idején a gazdasági életben bekövetkezett óriási válság és megrázkódtatás következményeként, mint egy ideiglenes, kényszerű intézkedés lépett életbe, illetőleg annak idején az akkori parlament kényszerűségből, de mindenképpen ideiglenesnek gondolt törvénynek, kisegítő eszköznek vélte ezt a törvényt. Ha már most ezzel, az akkor ideiglenesnek vélt, intézkedéssel szemben azt tapasztaljuk, hogy a kormányzat azóta már vagy negyedszer kéri ennek az 1931-es törvénynek a meghoszszabbítását, akkor ennek a követelésnek indokolatlanságát, méltánytalanságát és lehetetlenségét legjobban azzal lehet illusztrálni, ha az ember egyszerűen felveti a kérdést, hogy vaj

T jon hajlandó lett völna-e à parlament annak idején egy ilyen törvényjavaslatot megszavazni akkor, ha azt kérték volna tőle, hogy ezt a törvényt egy fél lustrumra, 5 esztendőre vagy talán még annál is hosszabb időre szavazza meg; hajlandó lett volna-e annak idején ez a parlament megszavazni ilyen törvényt, amely törvény végeredményben a parlament szuverenitásának csökkenését jelenti s a parlamentnek számos életbevágó kérdésből és intézkedésből való kikapcsolását jelenti? Belement volna-e a parlament annak idején ilyen törvénybe, belement völna-e a sajátmaga diminuálásába, amikor maga a napirenden lévő törvényjavaslat is azt mondja, hogy olyan törvényjavaslatról van szó, amely a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket kíván ezentúl rendeleti úton megvalósítanil Azt hiszem, ha annak idején nem azt mondották volna és nem azzal Indokolták volna a törvényjavaslatot, az 1931:XXVI. törvénycikket, hogy itt csak egy ideiglenes, rövid időre gondolt, átmeneti intézkedésről van szó, akkor kizártnak kell tekinteni, hogy a parlament ilyenfajta javaslatba már akkor is belement volna. De nem firtatom tovább ezt a kérdést, ha-