Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

134 Az országgyűlés képviselőházának hadikölcsönöket 100%-ig valorizálni kell, mondhatta volna a t. pénzügyminiszter úr, hogy ki ígérte ezt, de arra nézve nem kellett külön ígéret, hogy a hadiárváknak, a hadigondnokoltaknak hadikölcsönbe fektett pénzét 100%-ig valorizálják. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket és hallgassák meg a szónokot! Kun Béla: Ez önként felvetődő kérdés, és erre önként folyik a válaszadás minden igaz magyar népképviselőnek, vagy egyszerű magyar közkatonának, választónak szívéből és lelkéből. Erre a kérdésre való feleletadás alól nem mentesítheti magát a t. pénzügyminiszter úr sem. Hogy az árvák, a gondnokoltak pénzét százszázalékosan valorizáljuk, erre nem kellett külön ígéret, erre a feleletet megadja az igaz magyar lelkiismeret, amely bizonyosan ott van a t. pénzügyminiszter úr lelkében is. (Farkas, falvi Farkas Géza: Nála is megvan, csak az általános irány nem engedi! — Zaj.) A nagy tőkének is érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt a kérdést nyugvópontra hozzuk. Volt itt idő, amidőn bőségben szedte a kamatot és hasznot a nagytőke. Volt idő, — ezeket az időket a t. pénzügyiminszter úr elődei átélték — amikor csak a zálogleveleknek és kötvényeknek megvásárlása révén szinte elképzelhetetlenül nagy haszonhoz jutottak azok, akik ezt eszközölték. A nagybankok, a síberek, a strohmanok ott voltak a Speyer-kölcsönkötvények, a mezőgazdaság adósságait képező kötvények összevásárlásánál, amely dollárra szóló kötvényeket ötödrésznyi áron lehetett megvásárolni. Rámutattunk itt a Képviselőházban 1928ban, 1929-ben arra, hogy az állam tegye rá a kezét ezekre a kötvényvásárlásokra, ő vásárolja össze a kötvényeket és ne engedje meg, hogy Ötödrésznyi áron összevásárolhassák ezeket különböző siberek és strohmanok. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azután a városoknak Speyer-kölcsönben fekvő adósságait, valamint a gazdaadósoknak kötvényekben fekvő adósságait konvertálja az állam hosszúlejáratú kölcsön alakjában és a kötvényeket hasznosítsa maga az állam. Az állam azonban ezt nem tette meg. Nem tudom, miért nem tette meg, valószínűleg- azért nem, (Fa. binyi Tihamér pénzügyminiszter: Többek között azért, mert nem volt pénz!) mert ezek a siberek, strohmanok egészen az államhatalomig nyúltak, hogy ne tegyék ezt meg. (vitéz Szalay László: Tíz év előtt, amikor volt pénz, miért nem csinálták megî Vannak ott olyan urak a túloldalon, akik akkor a kormánypárton ültek! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Kik azok?) Elnök: vitéz Szalay László képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Rassay Károly: Propper volt talán a kormánypártf — Farkasfalvi Farkas Géza: Talán nekem volt pénzem? Amikor a kormánypárton ültem, éppúgy sürgettem, mint ahogyan ma sürgetem, tessék elolvasni az akkor tartott beszédeimet! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kun Béla: Nem akarok senkire ráolvasást eszközölni, de a régi időben, nyolc-kilenc évre visszamenőleg, bátran és férfiasan vállalta a felelősséget a mostani t. miniszterelnök úr. Igaz, hogy csak tárcaminiszter volt, de vállalta a felelősséget. Tartozom azt is kijelenteni, hogy a mostani Nemzeti Egység Pártjának tagjai közül nagyon sokan, negyvenen-ötvenen, akik most velem szemben .ülnek, szintén ott voltak a régi rendszer támogatói között. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Csáklyá36. ülése, 1935 június 19-én, szerdán. sok!) Amikor a kérdés szóba került, velünk együtt éreztek és velünk együtt éreznek most is nagyon sokan, ha másképpen beszélnek és szavaznak is. Elszaladt az idő. Mondom, meg kellett volna ezeket a külföldi zálogleveleket és kötvényeket fogni. Ha az állam ezeket a kötvényeket ötödáron vásárolta volna össze, mint ahogyan eredeti névértékük volt, ha a Speyer-kölcsönkötvényeket a városok részére bizonyos felárral adta volna tovább vagy pedig a gazdaadósságokat szintén felárral konvertálta volna, maradt volna elegendő összeg, amelyet tartalékolni lehetett volna. Rámutattunk hét-nyolc esztendővel ezelőtt itt a Képviselőházban a hadikölcsönkárosultak megfelelő segélyezésére és gyámolítására. A nagytőkének e tekintetben ma is megvan a feladata és kötelessége, tessék annak teljesítését jobban igénybevenni, tessék rá valami pótlékolást kivetni. Nem nagy összegről van szó. Sándor Pál t. képviselőtársam 1930-ban beadott és a múlt hónapban újra megismételt indítványa értelmében lehetne égy 5%-os hadiköles ön-valorizációt eszköziölni. Ez az akció szerinte nem kerülne többe, mint 10—12 millió pengőbe.. En 10%-os valorizációt gondolok. A kisebb hadlkölcsönkötvény-tulajdonosokat méltóztassék — mondjuk — tízezer pengőig terjedő progresszív gyámolításban részesíteni, hogy ne 1—2%-ot kapjanak, hanem többet, a nagyobbak pedig, mint a Hadikölcsönkárosultak Szövetsége kéri, kapjanak kevesebbet, de valami megnyugvási támpontot mégis méltóztassék adni a nyugtalan nemzeti közvéleménynek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Es nem csökkenteni, mint a múlt éviben!) A t. miniszter úr költségvetési beszéde során azt mondta a Képviselőházban, hogy most, 17—18 évvel a háború befejezése után ne méltóztassék a hadikölcsönok valorizációjáról beszélni. A Naplóban nem így jelent meg, tartozom azonban kijelenteni, hogy Az Est lapnak június 18-iki számában megjelent pénzügyminiszteri nyilatkozat szerint a t. pénzügyminiszter úr férfiasan elismeri, hogy tényleg azt mondta, hogy 17 évvel a háború befejezése után nem lehet erről a kérdésről beszélni. Kérdezem most már: miért nem lehet? Azt. mondta Teleszky János, aki pedig most is egyik pénzügyi szakértője a t. kormánynak ... (Dinnyés Lajos: Bud János is ott van! —• Dedültség.) Bud János soha sem akarta a valorizációt, miniszter korában sem akarta! Elődei azonban, Hegedüs Lóránt és a régebbi pénzügyminiszterek, köztük Lukács László akarták és keresztül vihetőnek mondották. Teleszky János azt mondta (olvassa): »A hadikölcsönnek kell lennie annak a vagyonnak, amely biztosabb minden más vagyonnál. Az ég beszakadhat, a hegyek bedőlhetnek, de a magyar hádikölcsön nem. Az biztosabb, mint az égi firmamentum.« Ezt Teleszky János mondotta, amikor a hetedik hadikölcsönt jegyezték. Tühringen volt német igazságügyminiszter, amikor Németországban keresztülvitték a valorizációt, azt mondta: »A pénzügyminiszter félreismeri azt a tényt, hogy a pénzügy nem egyedüli alapja az államnak és hogy ennél fontosabb a jog és az igazságba vetett hit.« Kérdezem tehát: nálunk, Magyarországon van-e a hadikölcsönkárosultaknáik joguk és igazságba vetett hitük arra nézve* hogy a mostani reformkorszak, a reformkormány a hádikölcsön-valorizációt bizonyos mértékben és be-