Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. tudná szorítani. Látjuk, hogy a magyar irodalom mit produkál színházi téren: a magyar írók műveit kiviszik külföldre és az egész világon ismerik a magyar írók színházi termékeit. Helyes volna, ha odajutnánk, hogy a magyar filmek is kimehetnének a világra és világhódító körutat tehetnének és ennek a magyarságnak eredetiségét, zamatát, lelkiségét kifejezésre tudnák juttatni azokban a filmekben, amelyek kivinnék ennek a kis országnak hírét széjjel az egész világban. Én ezt szeretném. Emlékeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy minden olyan momentum, amely például a fővárost a vidéki népélettel megismerteti, itt osztatlan elismeréssel és tetszéssel találkozik. Méltóztassék itt megnézni, augusztusban vannak az úgynevezett »Gyöngyös bokréták«. Milyen közönségsikere van ezeknek, hogyan tódulnak az emberek a nézőtérre, és a magyar fővárosi nép valósággal szomjúhozik arra, hogy a vidéki nép életét, lelkét, dalait, táncait, szokásait, lelkületét megismerje. Én, aki olyan korszakban nőttem fel, amikor a Népszínházban Blaháné lépett fel, aki megtestesítette a magyar géniuszt, visszakívánom ez a kort. (Felkiáltások jobb felől: Mi is!) Visszakívánom azt a kort, amikor a magyar népszínműtermékek voltak a legdivatosabbak Magyarországon. Ez nem is utópia. Csak arra emlékeztetem a t. Képviselőházat, hogy Zilahy Lajosnak »Süt a nap« című darabja, amely teljesen a magyar falu világában játszódik, milyen tetszést, elismerést aratott. Szeretném, ha ilyen remekművek, mint a »Süt a nap« jönnének és foglalnának helyet mind a magyar színpadon, mind a magyar filmen. Mert igenis nekünk a fővárosban is szükségünk van arra, hogy mindig új erőt merítsünk a magyar néplélekből. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) Nekünk özükségünk van erre, igen t. Képviselőház. Bennem, aki vidéken nőttem fel, vidéki gimnáziumba jártam, és akit a vidék levegője vett körül, lelki vágyódás van mindig a kint élő magyar testvérek iránt és bennem nagy, égő szeretet van minden falun élő ember iránt. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezeknek az érzelmeknek akartam kifejezést adni akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, és — mondom — még az a vágy is megvan bennem, amelyet tegnap Törs Tibor t. képviselőtársam is kifejezett, hogy a magyar filmgyártásból magyar íróknak, magyar tehetségeknek, magyar szakembereknek legyen haszna, hogy azok találjanak maguknak új elhelyezkedési terrénumot, új megélhetési lehetőségeket, hogy azoknak szociális viszonyai — mint ő mondotta — rendezve legyenek, és hogy a magyar színészek is alkalmazást kapjanak itt. (Helyeslés balfelől — Mózes Sándor: Kenyeret, munkát!) Igen, kenyeret és munkát kapjanak. Ez igenis új alkalom, új terrénum szakembereknek, művészembereknek arra, hogy megéljenek munkájuk után, és mi azt kívánjuk, hogy emberek munkájuk, buzgalmuk, szorgalmuk után itt boldogulni tudjanak. (Helyeslés.) Erre lesz tehát alkalmas egy ilyen szinkronizálási munka is. Ha azokat a műveket itt Magyarországon szinkronizálják, az anyag itt készül, ha az emberek itt dolgoznak, az írók itt munkálkodnak s a színészek itt kapnak elhelyezkedési lehetőséget, akkor ez ismét egy becsületes munkaalkalom lesz a szellemi tehetségek számára. És nekünk az a kötelességünk végre, hogy a szellemi tehetségeknek is megnyissuk az utat az érvényesülésre és a boldogulásra. (Élénk helyeslés.) ülése 1935 június 19-én, szerdán. 111 T. Ház! Amikor tehát a magam részérői kijelentem, hogy ezt a javaslatot ezek miatt a szempontok miatt a legnagyobb örömmel elfogadom, csak egy megjegyzést méltóztassanak megengedni, amely a javaslat jogi részére és pedig a 2. szakaszra vonatkozik. Ezt én már a bizottsági ülésen is felemlítettem. A 2. szakasz tudniillik eredetileg úgy szólt, hogy (olvassa): »Ezt >a törvényt a belügyminiszter hajtja végre s ennek végrehajtása érdekében a mozgófényképüzemekre, a mozgófényképek hatósági ellenőrzésére, a magyar filmgyártás fejlesztésére és a filmbehozatalra fennálló jogszabályokat a szükséghez képest kiegészítheti és módosíthatja.« T. Ház! Nem vagyok a rendeleti alkotásoknak a híve, de nem is vagyok kicsinyes ember. Elismerem azt, hogy egy technikai kérdés miatt nem lehet folyton a Képviselőház elé jönni új törvényjavaslatokkal. Ezzel bizonyítom azt, hogy egyáltalában semmiféle kicsinyes vagy mellérendelt szempontok nem vezetnek. Ha a t. belügyminiszter úrnak szüksége van a szinkronizálás céljából és szempontjából egy olyan jogszabálynak a felborítására, amely jelenleg fennáll és amely technikai természetű, annak nem mondok ellent, mert az ilyen kicsinyességek miatt nem érdemes örökké törvényjavaslatokal foglalkoztatni a Házat. Csak arra kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, — amire már a bizottságban kértem az államtitkár urat, aki volt szíves ebbeli módosításomat akceptálni — méltóztassék ezt a szakaszt olyan értelemben módosítani, hogy ez semmiféle szerzett jogok sérelmével ne járjon. Mert ez nem lehet a cél. Mindaz, ami a szinkronizálás körébe vág, rendben van, de egy paragrafus ne álljon útjában a becsületes és nemes intenciók érvényesülésének. Én ugyanis nem szeretném, ha ezen szakasz miatt nyugtalanság volna az érdekeltségek körében, ha ez bizonytalanságot váltana ki körükben. Már pedig az a módosítás, amelyet a belügyminiszter úr nevében az államtikár úr már elfogadott, nagyon megfelelő volna ennek az elkerülésére. Én e tekintetben meg vagyok nyugtatva és azt hiszem, a belügyminiszter úr nyilatkozata is meg fog nyugtatni engem ebben az irányban. Ha pedig ebben az irányban meg vagyok nyugtatva, én semmi más irányban nyugtalanságot nem érzek. Azt, amit tegnap mondott Törs Tibor, t. képviselőtársam, hogy az érdekeltségek körében nyugtalanság van a szinkronizálás miatt, nem osztom. Mert ha még áldozatokat is kell hozni a magyar, nyelv érdekében, ezeket az áldozatokat minden becsületes magyar embernek kötelessége meghoznia (Taps.) és nekünk még áldozatok árán is a magyar nyelvet jogaiba kell juttatnunk. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Bródy Ernő t. képviselőtársamnak a mai és Törs Tibor t. képviselőtársunknak a tegnapi felszólalása után — egyik felszólalás az ellenzék padsoraiból, a másik felszólalás a kormánypárt padsoraiból történt s mind a ketten egybehangzóan támogatták a javaslatot — szükségét érzem én is annak, hogy az általam soha el nem hagyott ellenzéki padsorokból felszólaljak és kifejezzem a javaslat iránt és az ezen javaslatot benyújtó t. belügyminiszter úr iránt is a bizalmamat ebből az egy szempontból. Nem politikai szempontból fejezem ki bizalmamat, mert ez nem 17*