Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. tudná szorítani. Látjuk, hogy a magyar iroda­lom mit produkál színházi téren: a magyar írók műveit kiviszik külföldre és az egész világon ismerik a magyar írók színházi termékeit. He­lyes volna, ha odajutnánk, hogy a magyar fil­mek is kimehetnének a világra és világhódító körutat tehetnének és ennek a magyarságnak eredetiségét, zamatát, lelkiségét kifejezésre tudnák juttatni azokban a filmekben, amelyek kivinnék ennek a kis országnak hírét széjjel az egész világban. Én ezt szeretném. Emlékeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy minden olyan momentum, amely például a fővárost a vidéki népélettel megismerteti, itt osztatlan elismeréssel és tetszéssel találkozik. Méltóztassék itt megnézni, augusztusban van­nak az úgynevezett »Gyöngyös bokréták«. Mi­lyen közönségsikere van ezeknek, hogyan tó­dulnak az emberek a nézőtérre, és a magyar fővárosi nép valósággal szomjúhozik arra, hogy a vidéki nép életét, lelkét, dalait, táncait, szokásait, lelkületét megismerje. Én, aki olyan korszakban nőttem fel, amikor a Népszínház­ban Blaháné lépett fel, aki megtestesítette a magyar géniuszt, visszakívánom ez a kort. (Felkiáltások jobb felől: Mi is!) Visszakívánom azt a kort, amikor a magyar népszínműtermé­kek voltak a legdivatosabbak Magyarországon. Ez nem is utópia. Csak arra emlékeztetem a t. Képviselőházat, hogy Zilahy Lajosnak »Süt a nap« című darabja, amely teljesen a magyar falu világában játszódik, milyen tetszést, el­ismerést aratott. Szeretném, ha ilyen remek­művek, mint a »Süt a nap« jönnének és foglal­nának helyet mind a magyar színpadon, mind a magyar filmen. Mert igenis nekünk a fővá­rosban is szükségünk van arra, hogy mindig új erőt merítsünk a magyar néplélekből. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) Nekünk özükségünk van erre, igen t. Képviselőház. Bennem, aki vidéken nőttem fel, vidéki gimná­ziumba jártam, és akit a vidék levegője vett körül, lelki vágyódás van mindig a kint élő magyar testvérek iránt és bennem nagy, égő szeretet van minden falun élő ember iránt. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezeknek az érzelmeknek akartam kifejezést adni akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, és — mondom — még az a vágy is megvan bennem, amelyet tegnap Törs Tibor t. képviselőtársam is kifejezett, hogy a magyar filmgyártásból magyar írók­nak, magyar tehetségeknek, magyar szakembe­reknek legyen haszna, hogy azok találjanak maguknak új elhelyezkedési terrénumot, új megélhetési lehetőségeket, hogy azoknak szo­ciális viszonyai — mint ő mondotta — rendezve legyenek, és hogy a magyar színészek is alkal­mazást kapjanak itt. (Helyeslés balfelől — Mó­zes Sándor: Kenyeret, munkát!) Igen, kenye­ret és munkát kapjanak. Ez igenis új alkalom, új terrénum szakembereknek, művészemberek­nek arra, hogy megéljenek munkájuk után, és mi azt kívánjuk, hogy emberek munkájuk, buz­galmuk, szorgalmuk után itt boldogulni tudja­nak. (Helyeslés.) Erre lesz tehát alkalmas egy ilyen szinkronizálási munka is. Ha azokat a műveket itt Magyarországon szinkronizálják, az anyag itt készül, ha az em­berek itt dolgoznak, az írók itt munkálkodnak s a színészek itt kapnak elhelyezkedési lehető­séget, akkor ez ismét egy becsületes munka­alkalom lesz a szellemi tehetségek számára. És nekünk az a kötelességünk végre, hogy a szellemi tehetségeknek is megnyissuk az utat az érvényesülésre és a boldogulásra. (Élénk helyeslés.) ülése 1935 június 19-én, szerdán. 111 T. Ház! Amikor tehát a magam részérői kijelentem, hogy ezt a javaslatot ezek miatt a szempontok miatt a legnagyobb örömmel elfo­gadom, csak egy megjegyzést méltóztassanak megengedni, amely a javaslat jogi részére és pedig a 2. szakaszra vonatkozik. Ezt én már a bizottsági ülésen is felemlítettem. A 2. szakasz tudniillik eredetileg úgy szólt, hogy (olvassa): »Ezt >a törvényt a belügyminiszter hajtja végre s ennek végrehajtása érdekében a mozgó­fényképüzemekre, a mozgófényképek hatósági ellenőrzésére, a magyar filmgyártás fejleszté­sére és a filmbehozatalra fennálló jogszabá­lyokat a szükséghez képest kiegészítheti és módosíthatja.« T. Ház! Nem vagyok a rendeleti alkotások­nak a híve, de nem is vagyok kicsinyes ember. Elismerem azt, hogy egy technikai kérdés miatt nem lehet folyton a Képviselőház elé jönni új törvényjavaslatokkal. Ezzel bizonyí­tom azt, hogy egyáltalában semmiféle kicsi­nyes vagy mellérendelt szempontok nem ve­zetnek. Ha a t. belügyminiszter úrnak szük­sége van a szinkronizálás céljából és szem­pontjából egy olyan jogszabálynak a felborí­tására, amely jelenleg fennáll és amely techni­kai természetű, annak nem mondok ellent, mert az ilyen kicsinyességek miatt nem érdemes örökké törvényjavaslatokal foglalkoztatni a Házat. Csak arra kérem a mélyen t. belügymi­niszter urat, — amire már a bizottságban kér­tem az államtitkár urat, aki volt szíves ebbeli módosításomat akceptálni — méltóztassék ezt a szakaszt olyan értelemben módosítani, hogy ez semmiféle szerzett jogok sérelmével ne jár­jon. Mert ez nem lehet a cél. Mindaz, ami a szinkronizálás körébe vág, rendben van, de egy paragrafus ne álljon útjában a becsületes és nemes intenciók érvényesülésének. Én ugyanis nem szeretném, ha ezen szakasz miatt nyugta­lanság volna az érdekeltségek körében, ha ez bizonytalanságot váltana ki körükben. Már pe­dig az a módosítás, amelyet a belügyminiszter úr nevében az államtikár úr már elfogadott, nagyon megfelelő volna ennek az elkerülésére. Én e tekintetben meg vagyok nyugtatva és azt hiszem, a belügyminiszter úr nyilatkozata is meg fog nyugtatni engem ebben az irányban. Ha pedig ebben az irányban meg vagyok nyug­tatva, én semmi más irányban nyugtalanságot nem érzek. Azt, amit tegnap mondott Törs Ti­bor, t. képviselőtársam, hogy az érdekeltségek körében nyugtalanság van a szinkronizálás miatt, nem osztom. Mert ha még áldozatokat is kell hozni a magyar, nyelv érdekében, ezeket az áldozatokat minden becsületes magyar ember­nek kötelessége meghoznia (Taps.) és nekünk még áldozatok árán is a magyar nyelvet jo­gaiba kell juttatnunk. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Bródy Ernő t. képviselőtársamnak a mai és Törs Tibor t. kép­viselőtársunknak a tegnapi felszólalása után — egyik felszólalás az ellenzék padsoraiból, a má­sik felszólalás a kormánypárt padsoraiból tör­tént s mind a ketten egybehangzóan támogat­ták a javaslatot — szükségét érzem én is an­nak, hogy az általam soha el nem hagyott el­lenzéki padsorokból felszólaljak és kifejezzem a javaslat iránt és az ezen javaslatot benyújtó t. belügyminiszter úr iránt is a bizalmamat eb­ből az egy szempontból. Nem politikai szem­pontból fejezem ki bizalmamat, mert ez nem 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom