Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-35
104 Az országgyűlés képviselőházának tási úton elrendelte, hogy tessék magyar feliratokat csinálni a filmekhez és így született meg a néma film idejében az idegen felírás helyett a magyar felírás. (Bródy Ernő: Ez így van!) Engedelmet kérek, ahogy ma anakronizmus arról beszélni, hogy vájjon rontja-e a művészi élvezetet az, hogy magyar felírás szerepel a filmen, ugyanígy anakronizmus lesz arról beszélni, hogy szinkronizált filmeket akartunk-e valaha adni vagy sem. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a kérdést tehát ebben a vonatkozásban nem is kívánom tovább tárgyalni. Semmiesetre sem tartom helyesnek, hogy amikor ilyen jelentős kultúrkérdésről van szó, az érdekeltségek olyan hangulatot igyekezzenek teremteni a közvéleményben, amely egy ilyen fontos törvényjavaslatnak a hitelét a közvélemény előtt aláásni alkalmas. (Kun Béla: Anyagi érdek bújik meg mögötte!) Én nem akarok erre itt kitérni, igen t. képviselőtársam, mert akikhez ezt adresszálom, nyilván meg fogják érteni, (Ügy van! Ügy van!) úgy azok, akik ezt kezdeményezték, mint azok, akik vállalkoztak arra, hogy ezt a hangulatot megteremtsék. Én vissza kell, hogy utasítsam ezeket a beállításokat, mert a józan ész alapján és egyszerű statisztikai adatok alapján ki lehet mutatni I mindannak tarthatatlanságát, amit az utóbbi ! napokban a sajó egy részében az érdekeltségek nyilatkozatok formájában kifejezésre juttattak. | (Gr. Festetics Domonkos: Megfizetik a mozi- j sok!) Én tehát azt vélem, hogy ezen az első vihar- j záson hamarosan túl leszünk; az érdekeltségek ! be fogják látni azt, hogy ha anyagilag meg- : terhelést jelent is mindez, a megterhelés nem olyan súlyos, mint amilyentől ők félnek, (Kun ! Béla: A nemzeti kultúra érdekében többet is [ áldozhatnak!) és nem olyan teher, amelyet vál- | lalni nem tudnának. (Ügy van! Ügy t van!) j Azonkívül pedig — legjobb meggyőződésem I szerint — ismételten állítom — ez a befektetés j busásan meg fogja nekik hozni a fizetséget, j annál is inkább, (Kun Béla: Végül ők sem fog- j nak rosszul járni!) mert köztudomású immár, j hogy például a speciális magyar film, az itt- j hon készült magyar film a legjobb üzlet a rno- | zik számára, (ügy van! Ügy van! jopbfelől.) j A négy lovasról vagy a halálkerékről szóló, j vagy nem tudom, micsoda fantasztikus kül- | földi slágerfilmek közül egyetlenegy sem olyan jó üzlet, mint ahogyan bebizonyítottan jó üzlet a magyar film és a mozik kapva-kapnak najta, hogy magyar filmhez hozzájuthassanak. Olyan jó az a magyar film, hogy a magyar filmmel együtt tudnak eladni olyan külföldi filmeket, amelyeket a mozisok másképpen talán nem is vennének át. (Ügy van! Ügy van!) Sokszor a magyar film csinálja meg tehát az idegen film útját a mozik számára. Különben is azt hiszem, hogy a közönség fogja kimondani ebben az ügyben a döntő szót. És mivel bízom abban, hogy a javaslat, amely kerettörvény, a rendeletekkel megfelelő tartalmat fog kapni, és technikailag is, anyagilag is jól — tehát nem rombolólag, hanem az igények megfelelő mérlegelésével — oldja meg a kérdést, hiszem, hogy ez a javaslat eredményt fog hozni, és a közönségnek módjában lesz kritikát gyakorolni. Néhány szót szeretnék még mondani ezzel a javaslattal kapcsolatban a magyar filmgyártásról is. (Mózes Sándor: Ezt kell kifejleszteni!) Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat csak átmenet, csak út, lehetőség ahhoz, hogy nagymértékben hozzásegítsen bennünket a magyar 35. ülése 1935 június 18-án, kedden. filmgyártás kifejlesztéséhez. A magyar filmgyártás ugyanis évek óta a legnagyobb nehézségekkel küzd; még mindig gyermekcipőben jár minden szép és számottevő eredménye ellenére is, amelyet időközben felmutatni tudott. Elősegíteni a magyar filmgyártást: ez volna tulajdonképpen a főcél, és addig, amíg ezt el tudjuk érni, ezen az úton kell haladnunk és ezt a törvényjavaslatot a maga rendelkezéseivel mindannyiunknak elő kell segítenünk, hogy ezen keresztül továbbfejlődve, a magyar filmgyártás megfelelő periódusához juthassunk el. Nem érzen magamat hivatottnak a miniszter úrnak tanácsokat adni arra, hogy ez a törvényjavaslat, mint kerettörvény megfelelőképpen töltessék meg tartalommal, mert hiszen-a miniszter úr egyébként is eléggé érti ezt a kérdést, azonkívül kiváló szakemberek állnak rendelkezésére, ^kiváló tanácsadói vannak, akik értik a szakmát és akik figyelemmel tudnak lenni mindazokra a szempontokra, amelyek, mint fontos szellemi és kulturális szempontok, szerepet játszanak az anyagi szempontok mellett. Mindenesetre leszegezendőnek tartom azonban azt, hogy iki kell mondani, hogy a szinkronizálandó filmeket Magyarországon kell szinkronizálni. Ez az alapja ugyanis annak, hogy munkához juttassuk azokat, akik erre a munkára joggal igényt tartanak. Ki kell mondani továbbá azt, hogy nem lehet szinkronizálni akármilyen csip-csup, rövid kis filmet és ezzel letenni az obulust a -szinkronizálási pénztárba. Olyan^ filmeket kell szinkronizálni, amelyeknek jelentősége megfelelő, amelyek olyan komoly filmek, hogy a közönség érdeklődni is fog irántuk. (Helyeslés.) Meg kell tehát szabnunk a minimális hosszát annak a filmnek, amely szinkronizálható. Ez a 'minimális hosszúság lehet például 1200 méter. Ennél rövidebb film szinkronizálásának nincs értelme. Megállapítottuk továbbá az imént azt is, amikor erről szó volt, hogy a külföldről behozott játékfilmek 25—30%-a volna szinkronizálandó; a megállapítandó kontingensnek legalább is e százalékszám körül kellene lennie. Ki kell mondani továbbá azt is, hogy a szinkronizálás kötelezettségét nem lehet megváltani pénzzel, ebben a kérdésben tehát nem lehet kényszeregyességet kötni, mert ha itt anyagi kötelezettség ( fennáll, akkor ez az anyagi kötelezettség elsősorban a (kulturális kötelezettséggel áll szemben. Ennélfogva nem a technikai munkálat pénzzel való megváltása, hanem a technikai munkálaton keresztül a kulturális előny elérése a lényeges. Figyelembe ajánlom a kerettörvény tartalommal való megtöltésénél végül azt is, hogy ne csak a filmkölcsönzőket kötelezzék arra, hogy szinkronizáljanak, hanem kötelezzék igenis a mozgószínházakat is arra, hogy ezeket a_ szinkronizált filmeket játsszák. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha a filmkölcsönzőkben meglesz akár az üzleti belátás, akár a józan hazafiasság, hogy megfelelő mértékben szinkronizáljanak, akkor viszont a mozitulajdonosok is segítségükre kell, hogy legyenek a filmkölcsönzőknek és át kell vállalniuk ezeket a filmeket. Ismétlem, egyelőre át kell vállalniuk, később meggyőződésem szerint, boldogan fogják átvállalni ezeket a filmeket, amelyek számukra üzleti hasznot fognak jelenteni. Ebben látnám a kerettörvény tartalommal való megtöltésének néhány irányelvét. Ami pedig a magyar filmgyártást magát illeti, ebben a tekintetben tisztelettel kérem a
