Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

386 Az országgyűlés képviselőházának 27. költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Mindenekelőtt innen, az ellenzéki oldalról, őszinte köszönetet mondok a belügyminiszter úrnak nagyszabású előadásáért. Mindnyájan nagyon meg voltunk elégedve és bízunk abban, hogy ezeket tettek is követik, a költségvetést azonban elvi álláspontomnál fogva nem fogadhatom el. Ezután bátor vagyok röviden egypár kis dologra, kisemberek nagy fájdalmaira rámutatni s kérem a t. belügyminiszter urat és t, munkatársait, hogy méltóztassanak ezeket ad notam venni. Először is kiegészítésül Cseh-Szombathy képviselőtársam előadásához, a kórházi ápolás kérdését említem meg. Előfordul, hogy a szülők Békéscsabán laknak, a gyermekek pedig elköltöztek Vas megyébe, ott családot alapítottak és mégis a szülőkön veszik meg azt a költséget, amelyet annak a szegény gyermeknek ápolási költsége az ország másik részén kitett. Ezen változtatni kell. Cseh-Szombathy képviselőtársam említette az Oti.-orvosok szomorú helyzetét. Az Oti.-nál alkalmazott gyógyszerészeknek is nagyon szomorú a helyzetük. Méltóztassék figyelembe venni ezt is, hiszen fizetésük rendkívül kevés, a kinevezési lehetőség pedig szintén nagyon rossz. Most pedig népi kérdéseket leszek bátor ismertetni. Talán a miniszter úr is olvasta annakidején az újságokban azt az esetet, amikor egy bíróválasztást leírtak. A főszolgabíró úr ugyanis azt mondotta, azok, akik Nagy Jánosra szavaznak, guggoljanak le, akik pedig Kiss Istvánra szavaznak, álljanak fel. A főszolgabíró úr azután elkezdte tanulmányozni az aktákat és addig tanulmányozta, amíg a guggolok kifáradván, felállottak; a főszolgabíró úr azután megállapította, hogy mind Kiss Istvánra szavaztak. (Derültség.) Ebből azt akarom kihozni, hogy a községi elöljáróság és a bírák megválasztásánál nem érvényesül a nép akarata. Nagyon szükséges volna pedig, hogy az elöljáróságok és a bírák megválasztásánál azok kerüljenek a községek élére, akiket a nép akar, mert ezzel először is a községek gazdasági helyzete, másrészt pedig az urak és a parasztok közötti harmónia volna biztosítva. Nagy tisztelettel kérném, hogy a községi törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek a főszolgabíró kijelölési jogára vonatkoznak, olyképpen méltóztatnának alkalmazni, vagy oly utasítással érvényesíteni, hogy ezek a főszolgabírák ne avatkozzanak bele erőszakkal abba, hogy kiket választanak meg községi tisztségekre. A miniszter úr volt szíves megemlíteni azt, hogy a bábakérdésben igen erőteljes intézkedésre van szükség. Én tisztelettel azt volnék bátor kérni, hogy a kiérdemesült, öreg bábákról méltóztassék valamiképpen gondoskodni, (Derültség.) mert erre nagyon nagy szükség van. Az újabb időben az történt, hogy ezeknek fizetését felemelték évi 5—600 pengőre, azelőtt azonban csak 30—40 pengő fizetésük volt és éppen azért, mert rossz anyagi viszonyok között éltek és mert jövőjüket nem látják még ma sem biztosítva, azért követnek el olyan dolgokat, amelyeket mi meg akarunk akadályozni. A költségvetésben van egy mondat, amely nekem sehogyan sem tetszik, amelyben arról van szó, hogy a hadiárvák részére létesített ottülése 1935 június 6-án, csütörtökön. hont most más célra fogják felhasználni, (vitéz Kozma Miklós » belügyminiszter: Igen!) Kérném, méltóztassék ezt a hadirokkantak gyermekei részére fenntartani, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Más szociális célra. Azt majd meglátjuk, milyenre.) Igaz, hogy a hadiárvák már felnőttek és így erre a célra nem lehet használni ezt az otthont, de a hadirokkantak gyermekei még mindig jönnek egymás után és ezeknek elhelyezése nagyon fontos volna, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Más szociális célra!) Hogy most a hadirokkantakat voltam bátor említeni, ehhez még azt akarom hozzátenni, nagyon csúnya dolog a közéletben, hogy a hadirokkantakat nem tudjuk sehol sem elhelyezni. Errenézve nagyon szigorú, erősebb beavatkozást kérnék, mert sem a vállalatoknál, sem máshol nem tudjuk a hadirokkantakat álláshoz juttatni és elhelyezni. (Úgy van! Ügy van!) Ez olyan lelketlenség, amelyet valamiképpen ellensúlyozni kell. Most apró-cseprő falusi iratokról leszek bátor szólni. Őstermelői igazolványokat kell kiállítani a falusiak részére, ezeket minden évben meg kell újítani, ezzel minden évben költségek járnak. Nekünk kisparasztoknak 1 pengő, 1 pengő 20 fillér — ennyibe kerül ez — nagyon sok pénz. Méltóztassék úgy intézkedni, hogy tartson egy őstermelői igazolvány, ha egyszer kiállították, addig, amíg az ember vagy meg nem hal, vagy más foglalkozásra nem tér át, legfeljebb minden évben ingyen újítsák meg. Itt van azután a táncmulatságok és műkedvelői előadások kérdése. Mi szegény parasztok, ott falun, olyan szomorúságban élünk, hogy jóformán <azt sem tudjuk, hová hajtjuk le fejünket. Ha néha jó kedvünk szottyan arra, hogy egy táncmulatságot vagy műkedvelői előadást tartsunk, 40—50 pengőt kell fizetnünk az engedélyért. 20. filléres beléptidíj mellett 2—300 embernek kellene eljönnie a táncmulatságra, hogy kikerüljön ez az összeg. Most mi marad annak a körnek, vagy egyesületnek, vagy valami jótékony célnak? Méltóztassék tehát ezt az engedélyt olcsóbbítani. Még van egy pár percem. Itt van a berakodási engedélyek kérdése. Arról van szó, hogy a községek belterületére a cséplési, meg egyéb anyagot csak engedély mellett lehet behordani. Ezeket a berakodasi engedélyeket szintén a fő; szolgabíró urak újítják meg évről-évre, ami költséggel jár. Van erre rendelkezés, de nem veszik kellőképpen figyelembe. Méltóztattak említést tenni arról, hogy menhelyen 36.000 vagy 38.000 gyermek nyer elhelyezést és hogy az elhagyott gyermekeket méltóztatnak gondozásba venni. Én nagyon szeretném, ha a szegény nép érdekében azoknál a szegény családoknál, ahol négy-öt gyermek van, a további gyermekeket szintén ilyen menhelyi státuszba vennék és magának a szülőnek fizetnék ki azt az 5—6 pengőt, amit egy menhelyi elhagyott gyermek után fizetnek. Mert, ha mar pártoljuk azt a gyermeket, akinek bizonytalan az apja és csak az anyja biztos, pártoljuk azokat a gyermekeket is, akiknél a szülők, az apa és az anya is bizonyos, pártoljuk azokat a családokat, ahol 5—6 gyermek már bizony nagy tételt jelent. Tehát ezeknek a szegény családoknak az ötödik és hatodik és további gyermekei részére egy ilyen menhelyi segélyt folyósítani nem volna hátrányos közegészségügyi és egyáltalában családvédelmi szempontból. Még egy kisebb dolgot leszek bátor megemlíteni a patikusokkal kapcsolatban, de ez is gazdakérdés. Van embergyógyszerkönyv és