Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

70 Az országgyűlés képviselőházának tak. Mert sem a 8. cikkből, sem pedig a népszövetségi és egyéb szerződések szövegéiből nem lehet arra következtetni, hogy az általános leszerelés csak akkor vihető keresztül, ha az egyes államok nemzeti biztonságára garanciák vannak. A 8. çikk a nemzeti biztonságot csupán mint leszerelési mértéket említi, nemzeti biztonsági garanciáról egyetlen szóval sem emlékezik meg. A békeszerződés 10. cikke már maga is garancia. Ez pedig így szól (olvassa): »A Szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi tagjának területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Ha ilyen támadás vagy fenyegetés esete, avagy ilyen támadás veszélye bekövetkezik, a Tanács megfontolás alá veszi, miként kellene a fent megállapított kötelezettségeket teljesíteni.« Aiz úgynevezett győztes államok kötelezettségének keresztülvitele egyedül attól függ, hogy a legyőzött államok kötelezettségeiket végrehajtották. Egyéb előfeltételek, mint különleges biztonsági garanciák, ezekben a szerződésekben nem állapíttattak meg. Ennélfogva a győztes hatalmak éppen olyan mérvben kötelesek leszerelni, mint a legyőzöttek. Ha ezt nem teszik, akkor a legyőzötteknek nemzetközi jogi alapon megvan az a joguk, hogy felszereljenek. 1933 augusztusában Németország egy »aide mémoire«-t nyújtott át a leszerelésre vonatkozóan, amire Franciaország válasza nem volt kielégítő. Erre szeptember 16-án Németország a leszerelési konferencia tanácskozásaitól visszalépett, október 14-én pedig bejelentette kilépését a Népszövetségből. Erre a nagyhatalmak megint tárgyalásokat kezdeményeztek, amelyek az olasz és angol közvetítő javaslat folytán 1934 elején mái* eredményeket is mutattak fel. Az 1934 április 17-én megjelent Barthou-tféle jegyzék azonban az angol és olasz részről az általános egyenjogúság elérésére irányuló kísérleteknek véget vetett. Erre az egyenjogúságra vonatkozó tárgyalások megakadtak. 1935 elején újabb tárgyalások indultak meg Olaszország, Anglia és Németország között. 1935 március 5-én tette közzé a Foreign Office a »Fehér Könyvet«, amelyben Anglia a légi fegyverkezés és a légvédelem emelésének szükségességét bizonyította be az angol nép és az angol parlament előtt azért, mert a többi állam — amint pedig Anglia kívánta az eddigi konferenciákon — nem teljesítette leszerelési kötelezettségét. Erről a Fehér Könyvről mondhatnék többet, de azt hiszem* az idő rövidségére tekintettel ezt elhagyhatom. Csak annyit akarok még hozzáfűzni, hogy az angol miniszterelnök ezt a könyvet kiadta és a parlament elé azokkal a szavakká^ terjesztette, hogy: »Az angol politika főcélja a béke.« Ennek a Fehér Könyvnek alapján azután 1935 március 14-én az angol parlamentben vita indult meg, amelynek során az angol külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok, Japán és Oroszország, de azonkívül a világon minden állam, fokozza fegyverkezését. Ha csak ennek a három államnak 'békelétszámát vesszük, azt látjuk, hogy az Egyesült Államok a háború előtti 60—100 ezer ember békelétszámú hadseregével szemben ma 600.000 embert tart fegyverben. Japánnak tényleges békeállománya 1933-ban 19.400 tiszt és 300.000 főnyi altiszt és legénység volt. SzovjetOroszország békeállománya a hivatalos jelentés szerint 1,200.000 ember. Természetesen mind a 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. három államnál ehhez jön még a haditengerészet és a repülés. Anglia azzal indokolta fegyverkezésének szükségességét, hogy eddig hitt abban, hogy a többi állam szintén megtartja a leszerelésre vonatkozó, szerződésben aláírt kötelezettségét, amelyet Anglia tényleg bizonyos mértékig végre is hajtott, most azonban, amikor látta, hogy a többi állam nem szerelt le, nem követte az ő példáját, kénytelen volt saját biztonsága, de — ahogyan az angol miniszterelnök mondja — a világ békéje érdekében is felszerelni és fegyverkezését lényegesen emelni. A katonailag erős államok a gyengébbekkel szemben mindig kísértésnek vannak kitéve, hogy megtámadják őket. Ezt mondják az angolok. Hát akkor hogyan áll a mi biztonságunk? Trianoni hadseregünkkel szemben a népszövetségi Annuaire Militaire vagyis a katonai évkönyv szerint Csehszlovákiában 160.000, Romániában 300.000, Jugoszláviában 140.000, összesen 600.000 ember áll fegyverben, mégpedig a legmodernebb fegyverekkel, repülőgépekkel és tankokkal felszerelve. Ha tekintetbevesszük azt, hogy Cseh Szlovákia háfoorú esetén 1,300.000 emberből, 12.000 géppuskából, 2100 lövegből, 800 repülőgépből és 100 tankból, Románia 1,500.000 emberből, 5000 géppuskából, 1200 lövegből, 900 repülőgépből és 100 tankból, Jugoszlávia 1,200.000 emberből, 9000 géppuskából, 2000 lövegből, 500 repülőgépből és 50 tankból álló haderővel rendelkezik, akkor beláthatjuk inferiaris helyzetünket a szomszéd államokkal szemben. Valamely államnak biztonságára nézve a szomszédok katonai erejével arányban nem álló, fontos szerepe jut a földrajzi helyzetnek. Erre vonatkozólag az előbb felolvasott I. rész 8. cikke a következőket mondja (olvassa): »A tanács a kérdéses csökkentésnek terveit minden állam földrajzi fekvésénekés különös körülményeinek figyelembevételével készíti el.« Már pedig a trianoni békében Magyarország határait úgy vonták meg, hogy azok sztratégiai szempontból szomszédaival szemben nagyon hátrányosak. Ez az előnytelen földrajzi helyzetünk még csak fokozza a nemzeti biztonság hiányát és ezt csakis a katonai erők emelésével tudnók kiegyenlíteni. (Ügy van! jobbfelől.) Teoretikusan véve, földrajzi helyzetünk következtében sokkal nagyobb haderőnknek kellene lennie, mint amennyi a környező államok hadereje együttvéve. (Ügy van! a jobboldalon.) Nálunk sokszorosan áll az angolok előbb említett aggodalma, hogy az erősen felfegyverzett állam mindig kísértésnek van kitéve a gyengébbel szemben, hogy azt megtámadja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) 1935 március 16-án a német kormány kiáltványban jelentette be, hogy törvényt hozott arranézve, hogy Németországban az általános védkötelezettséget bevezeti és hadseregét 12 hatestben, azaz 36 hadosztályban állapitja meg. (Gr. Pálffy-Daun József: Nagyon helyesen tette!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, fejezze be beszédét! vitéz Csicsery-Rónay István: Mi el fogunk menni türelmünk végső határáig, hogy az egyenjogúsághoz való jogunkat keresztülvigyük. Tudjuk, hogy^ Olaszország nagy vezére a stresai konferencián állást foglalt katonai egyenjogúságunk mellett. Reméljük, hogy ezt az iniciatívát tényleg tett és eredmény követi.