Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
68 Az országgyűlés képviselőházának Igaz, hogy nem drága az a kölcsön, de az olcsóbbat sem tudják megfizetni. Hát most vigyék el a házát a fejük fölül, vagy dobják ki őket a házból az öt-hat családtaggal együtt? Azért arra kérem a honvédelmi miniszter urat, akiben a miniszterelnök urat is van szerencsém tisztelni, hogy a minisztertanácsban e kétmillió ember érdekében méltóztassék rácsapni az asztalra és azt mondani, hogy akarom; én hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr sürgősen fog fedezetet keresni arra, hogy ezeknek az igényeit kielégítse. Az utolsó kérdés, amelyben szólni akarok, a frontharcos kérdés. Tegnap a miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalása során bátor voltam kifejteni, hogy borzasztó szerencsétlen dolog az, ha nagy gondolatokat pártÊolitikai célokra használnak ki. (Fábián Béla: !z bizony így van!) A katolikus sem pártpolitika, a legitimizmus sem lehet pártpolitika, így a frontharcos kérdés sem lehet pártpolitika. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi magunk is frontharcosok voltunk és nagyon szeretném, ha legalább ez az egy testület, százezreknek ez az óriási tömege meg volna kímélve a pártpolitika mételyétől. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi azonban ott a falun azt látjuk, hogy a pártpolitikát próbálják belevinni a frontharcosok tömörülésébe is. (Fábián Béla: Már bevitték!) Tudom, hogy ez nem intenciója a jószándékú miniszterelnök úrnak, Hiszen egészen más az akusztikája odakünn egy ilyen, magas szempontból szép elgondolásnak, mert odakinn, amire az végrehajtásra kijön, nagyon csúnyán néz ki. Ismétlem: nem szabad ezekbe a dolgokba belevinni a pártoskodás szellemét. A frontharcos szervezet egy hatalmas társadalmi szervezet, amelyet igenis, felhasználhatnak politikára, de csak nagy nemzeti célok, nagy nemzeti megmozdulások érdekében. Erre vagyok bátor tisztelettel és szeretettel kérni a miniszterelnök urat és meg lehet arról győződve, hogy mi, frontharcosok mindnyájan egy táborban leszünk a nagy nemzeti célok és gondolatok elérésére. Miután a költségvetést pártpolitikai szempontból általánosságban sem volt módomban elfogadni, s^nem fogadhattam el azért sem, (Rupert Rezső: Mert nem jó!) mert még mindig túlzott méretekben van összeállítva és még nem látom a reformoknak — amint mondottam — az oroszlánkörmeit ebben a költségvetésben, a honvédelmi tárca költségvetését kiszakítottan, szintén nem tudom elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: vitéz Csicsery-Rónay István képviselő urat illeti a szó. vitéz Csicsery-Rónay István: T. Képviselőház! A honvédelmi tárca előadója, Farkas Elemér igen t. képviselőtársam előadásából egy kérdést szeretnék kiszakítani, amelyet tömören összefoglalva szeretnék a t. Ház előtt megvilágítani. Ez pedig a katonai egyenjogúság kérdése. Magyarország katonai egyenjogúságának jogi alapja JSL trianoni békeszerződés V. Részének bevezetése, az I. Rész 8. és 9. cikkében, valamint az I. Rész bevezetésében van lefektetve. Az V. Rész bevezetése így szól (olvassa): »A végből, hogy <az összes Nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen, Magyarország kötelezi magát az alább meghatározott katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések szigorú megtartására.« Ez azt jelenti, hogy Magyarország lefegyver22. ülése 1935 május 28-án, kedden. zése az általános lefegyverzést bevezeti, előkészíti; ennek a bevezető lépésnek végrehajtása után azután a többi nemzet is végrehajtja a leszerelést. Magyarország és volt szövetségesei csakis^ ezen az alapon fogadták el a párizskörnyéki békeszerződésekben lefektetett egyoldalú leszerelést. Azt, hogy ez így van, bizonyítják a párizskörnyéki békék, reánk nézve pedig a trianoni békeszerződés I. Részének 8. cikke, amely így szól (olvassa): »A szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, amely az Állam biztonságával és nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető. A Tanács a kérdéses csökkentésnek terveit minden Állam fölrajzi fekvésének és különös körülményeinek figyelembevételével elkészíti avégből, hogy a különféle Kormányok ezeket a terveket megvizsgálhassák és megfelelően intézkedhess ének. Az említett terveket legalább tízévenkint újabb vizsgálatnak és ha szükséges, módosításnak kell alávetni. Ha ezeket a terveket a különféle Kormányok elfogadták, az ekként megállapított fegyverkezési korlátozást a Tanács hozzájárulása nélkül nem szabad túllépni. A Szövetség tagjai egyetértenek arra nézve, hogy lőszernek és hadianyagnak magánvállalatok részéről való gyártása súlyos ellenvetésekre ad okot. A Tanácsnak lesz kötelessége, hogy javaslatokat tegyen az ily gyártásból származó káros következmények elhárítására, kellő figyelembe véve azoknak a szövetségi tagoknak a szükségleteit is, amelyek a saját biztonságukra szükséges lőszernek és hadianyagnak gyártására maguk nem képesek. A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy kölcsönösen nyílt és kimerítő felvilágosítást adnak egymásnak fegyverkezésük mértékéről, szárazföldi, tengeri és légi véderőprogrammjukról és hadicélokra alkalmas iparágaik helyzetéről.« Az I. Rész 9. cikke szerint (olvassa): »Állandó bizottságot kell alakítani a végből, hogy a Tanácsnak az 1. és a 8. cikk rendelkezéseinek végrehajtására és általában a szárazföldi, tengeri és légi haderők kérdéseire nézve véleményt adjon.« T. Ház! A most felolvasott békeszerződések V. Részében foglalt leszerelési kötelezettségek ránk kényszerítése és az I. Rész 8. cikkében beígért általános leszerelés között logikai kapcsolat van, amelyek egymással kondicionálisan függnek Össze. Minthogy Magyarország a rákényszerített leszerelést már 1920-ban végrehajtotta, ennélfogva joggal követelheti, hogy a leszerelés keresztülvitele után a többi állam is leszereljen, mert hiszen a békeszerződésekből előbb felolvasott cikkek kétoldalú megállapításokat tartalmaznak, amelyek azt jelentik, hogy ha az úgynevezett legyőzött államok végrehajtották az abban felsorolt követelményeket, akkor a másik résznek, az úgynevezett győztes államoknak is követniök kell őket. Magyarország volt szövetségeseivel együtt teljesen leszerelt. Ezt nem önként tette; ezt tette azért, mert a békeszerződések ezt előírták, megparancsolták. És mi történt a másik oldalon, ahol szintén kötelezték magukat ezeknek a békeszerződéseknek végrehajtására 1 ? Epn az^ellenkezőjét csinálták, vagyis nem korlátozták hadierejüket, hanem felemelték és fokozták. (Ügy van! jobbfelől.) Ha valamely szerződést, különösen nemzet-
