Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
58 Az országgyűlés képviselőházának kell, hogy a kormány sajtó a kormányt támogatja. (Derültség.) Ez természetes is. (Peyer Károly: Mennyiért támogatja: erre vagyunk kíváncsiak!) A kormány sajtója a kormányt támogatja. Képviselőtársam méltóztassék nyugodtnak lenni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) bármilyen szépen csalja ki a sajtot a számból, mint a róka, amikor azt mondta a varjúnak, hogy milyen szép a hangja, én csak azt fogom válaszolni, amit én akarok. Én azt természetesnek tartom, hogy a sajtó, amely velünk egyet ért, az a sajtó, amely a mi barátaink irányítása alatt áll, kormánytámogató. (Weltner Jakab: Mi az ára*?) Az ellenzéki sajtótól pedig egyet várnék, (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Kelemen Kornél: Ne fogadjanak el pénzt.) — ezzel nem foglalkozom — hogy olyan kritikát gyakoroljon, amely abszolúte tárgyilagos. (Kassay Károly: Ez természetes!) Ez vonatkozik arra a közbeszólásomra, amikor azt mondottam, hogy az az ország lesz nagy, ahol nincs kritika. Legyen szabad megmagyaráznom: az az ország lesz nagy, ahol csak egészséges kritika van. A tárgyilagos kritikát soha magamtól el nem utasítottam. Kapacitábilis ember voltam egész életemben és szeretem, ha az ellenfeleim világos érvekkel rámutatnak azokra a hibákra, amelyeket a kormány esetleg elkövet és éppen ezért méltóztattak látni, hogy a nemzeti egység pártja tagjainak is megvolt teljes szabadságuk, hogy világosan beszéljenek a költségvetési vitában. (Ügy vanl Ügy van! Taps a joboldalon.) Nem azért vagyunk itt, hogy mint a pávák tetszelegjünk önmagunknak. Azért vagyunk itt, hogy szolgáljunk egy nagy, szent, magyar ügyet és ehhez mindenkinek segítségére szükség van. (Ügy van! Ügy vanl Taps a joboldalon.) De azt a sajtóstílust, — amelyet én réginek nevezek — hogy azért, mert valaki az ellenzéken ül, vagy ellenzéki lapokat szerkeszt, tudatosan keresgél: ihol lehetne célzatosan megrontani a sanszokat az ország ügyeinek vitelénél —én nem tartom tárgyilagosnak, tevékenységét nem tartom tárgyilagos kritikának. (Rassay Károly: Ezt rám vonatkoztatja a miniszterelnök úr?) Nem, én, mint méltóztatik tudni, pláne barátaimmal szemben rendkívül tárgyilagos vagyok és sohasem személyeskedem, (Taps a joboldalon. — Rassay Károly: Akkor nem értem!) én csak elvileg, akadémikusán beszélek. (Zaj a joboldalon. — Kassay Károly: Mi már sokszor tisztáztunk dolgokat a miniszterelnök úrral! Fölösleges az asszisztencia! — Horváth Zoltán: Mármost a guba hol van? Ez moist a leglényegesebb! — Derültség balfelől.) Volt olyan képviselő úr is, aki az 1918-as parlamentet tette az összeomlás okozójává. Erről lehet beszélni. A háború előtti parlament közjogi viták közepette például nem szavazta meg a hadsereg szükségleteit. (Br. Berg Miksa: Nagy hiba volt!) Arról lehet vitatkozni, hogy abban a nagy, egyetemes érdekben, amelyet az osztrák-magyar monarchia jelentett, szabad volt-e közjogi viták révén megakadályozni a hadsereg fejlesztését. De ezt itt... (Zaj a baloldalon.) Képviselőtártsam, méltóztatik tudni, hogy ebben a kérdésben egy véleményen vagyunk, méltóztassék tehát megengedni, hogy ezt illetőleg én fejthessem ki a magam álláspontját. (Halljuk! Halljukl) En azt mondhatom, hogy ez a közjogi vita azért mégsem volt meddő. A nemzet örök vágyát tette mindig szóvá és annak adott han21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. got: függetlennek lenni! (Igaz! Ügy van!) A legnagyobb kincse a nemzetnek a függetlenség és ezt a kincset kereste a nemzet egy évszázadon keresztül. A szenvedélyek azonban túlmentek ennek a kincsnek a megőrzésén és elvből nem szavaztak meg olyan szükségleteket, amely szükségleteknek megszavazásában pedig benne volt magának az érdeke is. (Ügy van! Ügy vanl ai jobboldalon és a középen.) De én nem vágyódom arra és nem is vagyok elég bátor ahhoz, hogy elődeim tetteit már most bírálat tárgyává tegyem). Tiszteletreméltó férfiak voltak ők, akik, bizonyára, önzetlen hazafisággal szolgálták az ügyet, amelyre ők is felesküdtek. Majd a történelem lesz hivatva eldönteni, kinek volt igaza. A parlamentet felelőssé tenni nem lehet, t. Ház, mert mindig a kormányok a felelősek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A parlament felelős azért, amit a kormány tesz, a kormány felelős a parlamenttel szemben, a nemaettel szemben azért, amit cselekszik. (Horváth Zoltán: így kellene lennie! — Felkiáltások a jobboldalon: így is van!) Es én ázat tartom, gyenge kormány az, amely a parlamentben keres támasztékot, amikor saját felelősségéről van szó. (Vázsonyi János: Az a parlament, amlely önmagát feloszlatta, felelős volt magáért! Mert akkor nem volt kormány!) Akkor olyan viszonyok voltak t. képviselőtársam, hogy nehéz volt az elhatározás. Legyünk csak egészen tárgyilagosak: egy nagy birodalom összeomlik már ól-holnapra. Nehéz volt megtalálni a magyar nemzetnek, hogy mit tegyen? Nem adatott meg a nemzetnek az a szerencse, hogy akkor nyomban rendelkezésére állhatott volna az a vezér, aki a nemzetet azonnal rávezethette volna a helyes útra. A nemzet itt állott, elfáradtan egy ötéves világháború után. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.es a középen.) ïtt állott egy nagy világpolitikai káosz közepette. Világszemléletek hullámai csapkodtak ide is, oda is. Ne keressük hát a múltban a hibákat, t. Ház, mert a jelenben élünk és a jövő felé megyünk. (Helyeslés.) A multat felejtsni,k el ós legfeljebb tanuljunk belőle, hogy jól csinálhassuk a dolgunkat és helyesen cselekedhessünk, akik ma felelősek vagyunk az eseményekért. (Weltner Jakab: Kíváncsi vagyok ezek után, hogy hányszor fognak még 1918-at kiáltani?!) Elnök: Weltner Jakab képviselő urat kérem, ne intézzen kérdéseket. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Weltner Jakab képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák Magyarországon kapnak a legkevesebbet, hamis és demagógia. (Igaz! Ügy van! jobb felől és a középen. — Weltner Jakab: Na! Na!) A hadirokkantakról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mlár bebizonyítottam, hogy abszolút értelemben is, de relatív értelemben is: Magyarországon a hadirokkantak viszonyainknak megfelelő illetékeket kapnak. (Weltner Jakab: Hozom legközelebb az adatokat!) Azok hamisak lesznek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Nem is vagyunk kíváncsiak rá! — Propper Sándor: Mondja meg Arvátfalvi, hogy mit kap egy hadiözvegy vagy egy 25%-os rokkant? — Zaj.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, hallgassa meg a miniszterelnök urat. vitéz Gömbös Gyula minszterelnök : Hamisak olyan értelemben, hogy az adatoknak a
