Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
Az országgyűlés képviselőházának 21. választójog alkalmazásával. Ezt egészen ridegen és tárgyilagosan meg lehet állapítani. Megjegyzem, majd arról is beszélgetünk, hogy a haza dolgában és a nemzetköziség dolgában milyen vádakat lehet ellenünk emelni, s arról, hogy hol jutottunk mi ellenkezésbe az ország érdekeivel, még majd beszélgetni fogunk igenis. (Zaj a jobboldalon.) Én be fogom önöknek bizonyítani, hogy mindenütt, ahol lehetséges, az ország érdekében használtunk fel minden összeköttetést a külföldön. (Egy hang a jobboldalon: A Károlyi Mihály ok!) A Károlyi-korszak 1914-ben és nem 1918-ban kezdődik, majd arról is beszélgetünk. Mondom, a választójog tekintetében még a világháború kitörése előtt voltak a túlsó oldalon belátó és a haza érdekeit igazán védő emberek, Justh Gyulától kezdve számosan, akik azt mondották, hogy az ország egészen másképpen nézett volna ki, ha Magyarországon is megadták volna a munkásságnak a választójogot. Az ipari munkások között egyáltalán nem volt senkinek választójoga, egészen szűkkörű osztályparlament volt akkor a magyar parlament és Magyarország az egyetlen állam volt egész Európában, ahol az ipari munkásság egyáltalán nem juthatott szóhoz. Kérdem a t. túloldalt, hogy ha a magyar parlament a világháború kitörése előtt nem ilyen osztályalapon létesült volna, az összeomlásnak ilyen méreteihez eljutottunk volna-e? A parlament minden összeköttetéstől el volt vágva, a néppel nem volt semmi érintkezése, nem is létezett. Az első vihar elfújta a parlamentet, kísérletet sem tett arra, hogy a polgári társadalmat megmentse, (Ügy van! a szélső baloldalon.) kisérletet sem tett arra, hogy a viszonyokat rendezze, a bomlást és anarchiát megfékezze, (vitéz Szalay László: Ez a parlament a nemzeti egység parlamentje, nem osztályparlament!) Itt állt ez az egész ország teljes feloszlásban, iránytű nélkül. Kit lehet vádolni azért, hogy ebben az öszszeomlásban rögtön nem tudtuk megtalálni, vagy nem lehetett megtalálni a helyes utat*? Káoszt találtak itt és abból a káoszból kibontakozni... (vitéz Somogyváry Gyula: Először megcsinálták a káoszt!) a káoszt a világháború csinálta és nem mi, a világháborút pedig mások csinálták. A választójog hiánya volt az oka, - mondja Papp Dezső nyugalmazott államtitkár -— hogy a szociálpolitika területe Magyarországon maradi volt, elhanyagolták az ország legszentebb érdekeit és ha ma reformokról kell beszélni, nagy, gyökeres reformokról, akkor is csak a multak bűneit, pusztításait és mulasztásait kell helyreütni. Szóval a választójog bizonyos körülmények között kenyér. Kenyér azért, mert a gazdasági létet is a parlament szabja meg. Választójog? Megígérték a világháború alatt ünnepélyesen, hogy azok, akik olyan hősiesen harcoltak a csatatéren és dolgoztak a gyárakban, — mert igenis, talán a miniszterelnök úr elismeri, hogy az a munkás, aki a muníciót gyártja, éppen olyan részese a világháborúnak, mint az, aki a fronton küzd — sok minden között elsősorban megkapja a választójogot. Ha meglett volna az általános, \ egyenlő és titkos választójog, merem állítani, hogy éppen azok a hősök, akiket itt dicsértek, — a régi parlamentről beszélek — a világháború után nem kaptak volna filléres alamizsnát rokkantsegély gyanánt. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem a hősök csinálták a forradalmat, hanem a katonaszökevények!) A rokkantak, az özvegyek, az árvák... (Propper Sándor: Ön egy vén csáklyás, önhöz nem illik ez a harcmodor! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 49 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Öreg csáklyás!) Weltner Jakab: Állítom és bizonyítom ... (vitéz Szalay László: Mutassák meg, a revízióért mit tudnak tenni. — Fábián Béla: Mutassa meg maga!) Állítom és bizonyíthatnám adatokkal is, de nincs meg az időm, hiszen ezt el fogják ismerni, mert mindenki tudja, hogy a világ Összes államai között nálunk kaptak a rokkantak, Özvegyek és árvák legkisebb segéj lyeket. Ausztriában, amely szintén hasonló sorsba jutott, mint Magyarország, a segély háromszorosa annak, amelyet nálunk kapnak; Angliáról, Franciaországról és Németországról nem is beszélek. Ha pedig itt a parlament népparlament volna, igenis, beváltották volna . azokat az ígéreteket, amelyeket a háború alatt tettek és sokkal jobban gondoskodtak volna a világháború szerencsétlen áldozatairól, mint ahogyan most gondoskodnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt kérem, fejezze be. Weltner Jakab: Még csak annyit: Ha ez ai parlament a titkos választójog parlamentje j volna, akkor egyetlen reformmal, a munkaidő! rövidítésével el tudná helyezni a munkanélküli munkások tízezreit és az állásnélküli tisztviselőknek és diplomásoknak is ezreit. Ami ezen a téren tettek, az pepecselés és nem komoly munka. Tehát nem fogadom el ezt a költségvetést azért, mert komoly, gyökeres reformokat nem akarnak és mert a választói jog ügyét f most is elodázzák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Apponyi György grófot illeti a szó! Gróf Apponyi György: T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, legyen szabad egy-két rövid szóval az előadó úr beszédére reflektálnom. A főudvarnagyi bíróság fenntartását több oldalról kifogásolták. Anélkül, hogy most ezeknek a kifogásoknak jogos vagy nem jogos voltára kitérnék, csak azt említem meg, hogy az előadó úr a főudvarnagyi bíróság fenntartásának szükségességét többek között azzal indokolta, hogy azért szükséges ennek a fenntartása, mert az^ uralkodó család jogviszonyai odatartoznak és ez a bíróság illetékes azokban eljárni. En, mint legitimista és mint a legitim királyság híve, természetesen minden olyan intézményt fenntartandónak tartok elvben, amely a legitim királyság alatt született meg. Ha azonban megnézzük a trianoni békeszerződés utáni leggyászosabb törvényt, az 1921 :XL VII. tc.-et. amely kimondja IV. Károly király őfelségének és az uralkodóháznak a trónfosztását, az 2. §-ában kimondja a trónöröklés megszűnését is a Habsburg-házzal kapcsolatban. Ha szerintem nincs is benne a törvényben kifejezetten, de ezáltal megszűnnek az uralkodócsaládnak az előjogai is. Én tehát elvi fenntartással élek az említett törvénycikkel szemben, sőt azt olyanféle törvénynek tartom csak, mint a trianoni békeszerződést becikkelyező törvényt; mégsem tartom helyesnek, hogy kivételt tegyenek s ugyanakkor, amikor a legitim királyt nem tekintik királynak, akkor az uralkodócsalád tagjaiként kezeljék és kivételes elbánásban részesítsék annak a családnak egyébként valószínűleg a magyar trónöröklésig soha el nem jutó tagjait. Ez csak egy elvi kifogás volt, amit én ez ellen emeltem, anélkül, hogy a főudvarnagyi bíróság kérdésébe tovább belemélyednék, 7
