Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 561 el emiatt sokan. Nekünk e téren a régi elvektől el kell térnünk, de a régi elvek helyett semmi új elvet még nem állítottak fel, pedig új elvekre van szükség. A pénzügyminiszter úr mondásával szemben, amelyben kifejezi, hogy óvakodjunk a demagógiától, ne ébresszünk hiú reményeket az egyes emberekben, amelyeket azután nem lehet lecsillapítani, az a megjegyzésem, hogy nem lehet az éhes gyomrokat ilyen kifejezésekkel, ilyen ígéretekkel megnyugtatni. Itt határozottan az elvi részben van a hiba, mert van munkaalkalom, ha a tőke rendelkezésre áll, van munkaalkalom mindenki számára. A rendszerben van a hiba, hogy mégis annyi a munkanélküli. E téren nekünk igenis, minden erővel azon kell lennünk, hogy ezt a rendszert olyan módon változtassuk meg, hogy az embereket ismét kenyérhez juttathassuk, mert az embereknek nem ígéret, nem csendesítés, nem nyugtatás, hanem kenyér kell. {Ügy van! Ügy van! — Csoór Lajos: Munkát! Kenyeret!) Az egyik miniszter úrnál a választások után tiszteletemet tettem. Megjegyzem, lehet, hogy az ellenzék ezt helyteleníteni fogja,^ de mivel a Nep. az én kerületemben engem tényleg támogatott, ennekfolytán kötelességemnek tartottam, hogy egyes miniszter uraknál látogatást tegyek még a Ház megnyitása előtt. Az egyik miniszter úr azt mondotta nekem, hogy az én választási küzdelmem keresztény győzelem volt. Most, amikor befejezem beszédemet, kijelentem, azt szeretném, hogy amikor bezáródik ez a ciklus, akkor én mondhassam a miniszterelnök úrnak és a t. kormány minden egyes tagjának, hogy ez a parlamenti ciklus keresztény győzelem volt. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mielőtt a tárgyra rátérnék, amelyet beszédemben szóvá i kell tennem, pártom megbízásából a miniszterelnök úr beszédének két részével kell foglalkoznom, amely két résznek pártom különös fontosságot tulajdonít és amelyet különös érdeklődéssel figyelt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a választójog kérdése, a másik a szociális kérdéssel foglalkozó rész. A miniszterelnök úr, mint pártjának a költségvetési és megajánlási vitában felszólalt néhány másik tagja is, a választójog kérdésének, a titkos választójognak aktualitását tagadta, mégpedig annak a békének és nyugalomnak jegyében, amelyre a reformok megoldása érdekében a parlamentnek állítólag szüksége van. Mi azt valljuk, hogy a választójogról való ilyen nyilatkozat nem megnyugtató hatású, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg, nemcsak a mi megdöbbenésünket, nemcsak ennek a kis parlamenti frakciónak a megdöbbenését váltotta ki, hanem valljuk, hogy ez a megdöbbenés odakint is jelentkezni fog. Mi | aggodalommal látjuk azt, hogy a választójog j kérdését mellékkérdéssé, jelentéktelen üggyé degradálták, holott mi azt valljuk, hogy a választójog igenis kenyérkérdés és a választójog megoldása nélkül a gazdasági kérdések sem Ioldhatók meg. (Malasits Géza: Nagyon igaz!) iCsak a titkos választójog alapján összeülő parlamentben van annyi bátorság és annyi kezdeményező erő, amennyi a szükséges reformok megoldásához elengedhetetlenül kell, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ezt a bátorságot, ezVa kezdeményező erőt a nyüt választójog alapján összeült parlamentben a leghangosabb, sőt a legőszintébbnek látszó és őszintén érző fogadkozások ellenére is hiába keressük. Egy parlamentnek, amely egy ilyen rendkívül elhanyagolt kérdést, mint amilyen Magyarországon a szociális kérdés s amelynek egy ilyen borzalmas nyomorúságot és kenyértelenséget, amilyen ma Magyarországon van, meg kell oldania, egy ilyen parlamentnek rendkívüli ellenállásokat kell legyőznie, amikor változást akar életbeléptetni és megvalósítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki ma szociális kérdéshez nyúl, annak olyan osztály erőkkel kell szembeszállnia, olyan osztályerőket kell legyőznie, amilyenekre a miniszterelnök úr is utalt beszédében és felsorakoztatta őket részben, amely osztályerők legyőzésére azonban egy nyiltválasztás alapján összeült parlament képtelen. Egészen bizonyos, hogy a szociális reformok terén nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a vasárnapi munkaszünetet rendezik, hogy a 48 órás munkaidő megvalósítását helyezik kilátásba, hogy a borravaló-kérdés rendezését kormányprogrammá emelik, hogy a fiatalkornak és nők fokozott védelmét most meg akarják jobban valósítani: nemcsak erre van szükség, hanem a munkásság életével kapcsolatos ezerágú problémák felgöngyölítésére és jogos követeléseinek honorálására van szükség. Ebben a kérdésben és ezzel a kérdéssel kapcsolatban csakúgy, mint a gazdasági, a kenyérkérdéssel kapcsolatban- elvitathatatlan az. hogy mégis csak a főprobléma a választójog kérdése, amelynek segítségével kialakulhat egy olyan parlament, amely a szociális kérdés megoldásának makacs és konok ellenzőivel szemben ki tudja munkálni azokat a néni erőket, amelyeknek érdeke, hogy a szociális kérdés megoldassák, ennélfogva ezzel az érdekkel egyvonalban és egyirányban meg is tudja azt oldani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi úgy érezzük, hogy a többségi párt túlságosan kényelmessé teszi a maga számára a kérdést, amikor azt mondja, hogy később, évek multán a mai nyugodt és békés hangulatot gazdasági és szociális reformok alkotására felhasználva, fog majd foglalkozni a választójog kérdésével. T. Ház! Ez a dolog és a választójogról szóló nyilatkozatok mai megfogalmazása bennünk azt a gyanút keltik, hogy a választójogról való előzetes, választások előtti nyilatkozatok csak játékok voltak egy választási hangulat kiváltására és előkészítésére és ha bizonyos mértékben még szójátéknak és utalásnak is alkalmas, iákkor azt mondom, hogy ezekre az ígéretekre illik az a bizonyos megállapítás, hogy a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. (Csoór Lajos: Tibor megtette kötelességét!) Ezeknek az ígéreteknek; segítségével kialakult hangulatot felhasználva, learatták az eredményeket és az ígéretekkel szemben a halogatás álláspontjára léptek, nyitva hagyva az ajtókat azonban a feté is, hogy vájjon négy év múlva micsoda kibúvókat fognak a titkos választójoggal szemben találni és felhasználni. (Propper Sándor: Nyerésben vannak, abbahagyják a játékot! Gavallér tempó!) Egészen különös az idegeskedés a választójog kérdésében azok részéről, aMk most már nem csupán a saját programmjukat, hanem mint a legf elélő sebb helyről elhangzott ígéret beváltását követelik a választó jog f

megvalósítását. De ennek ellenére, a halogatás, £z idegeskedés, a semmibevevés ellenére is mi er'