Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

540 Az országgyűlés képviselőházának 31. tetszésre talált az országgyűlés minden pártja részéről, nemcsak törekvés és programm, hanem élő valóság lesz. Ha azonban reformpolitikát akarunk csinálni, úgy nem szabad megfeledkeznünk a reformpolitika alfájáról s én a reformpolitika alfájának az összeférhetlenségi törvény revízióját tartom. Egy görög tragédiában olvastam, hogy egyszer egy knidosi férfiú szerelmes lett Praxiteles Aphroditéjébe. Szerelmes sóhajtásokkal könyörgött a szobornak és amikor az nem hallgatta még, becstelenséget követett el ellene. Erre a knidosiak elmentek Apollonius jóshoz és azt kérdezték tőle, hogy vájjon szükséges-e megreformálni az ő szobrukat. A jós azt mondotta: mielőtt a szobrotokat megreformálnátok, előbb reformáljátok meg önmagátokat. Ezért mondom, hogyha ez az országgyűlés célul tűzi ki a mai modern, haladó kornak megfelelő reformok valorizálását, akkor elsősorban önmagát kell megreformálnia. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a reformnak tárgya és kizárólagos feltétele: az, összeférhetlenségi törvény reviziója. (Elénk helyeslés a baloldalon.)* Az összeférhetlenségi törvény azon a belátáson alapul, hogy a képviselők függetlenségét minden körülmények között biztosítani kell. Úgyszólván minden állam életében látunk olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a képviselőket függetlenítse minden külső behatástól, nehogy a törvényhozás háza a korrupció melegágya lehessen. (Ügy van! jobbfelől.) Ezzel a törekvéssel találkozunk elsősorban Angliában, ahol már 1606-ban kimondották, hogy a gyarmatok képviselői és a bírák nem lehetnek tagjai a törvényhozó testületnek. Hasonló kodifikáeiót találunk a rendi alkotmány idején nálunk is, amikor az 1649-i országgyűlés kimondotta, hogy ügyvédek és harmincadosok követek nem lehetnek és hogy az országgyűlés tagjai ajándékokat nem fogadhatnák el. Ha ezt akkor, amikor a parlament még nem volt a törvényhozó hatalomnak egyedüli eszköze, ^szükségesnek tartották kimondani, még inkább szükséges most, amikor a parlament úgyszólván minden törvényhozó hatalmat abszorbeál és jóformán egyedüli irányítója a nemzetek életének. Rendkívül fontos tehát az összeférhetetlenségi törvény reviziója a képviselők függetlenségének biztosítása, szempontjából. De mindtől eltekiintve, igen fontos az Összeférhetlenségi törvény reviziója a meglévő összeférhetlenségi törvény hiányai miatt. Az összeférhetlenségi törvény először az 1875 :

1. te. kondifikációjában látott napvilágot. Ez a törvény csak a közjogi összeférhetlenséget ismeri, a gazdasági összeférhetlenségről említést sem tesz. Ez annakidején érthető volt, mert hiszen gazdasági életünk oly kezdetleges állapotban volt, hogy e tekintetben kinövések nem^ mutatkoztak és a gazdasági összeférhetlenség kodifikálására nem volt szükség. Amikor azonban életbeléptették a hiteltörvényt, amikor megszavazták a kereskedelmi törvényeket és amikor ennek nyomán a gazdasági élet erős fejlődésnek indult, amikor gyárak, részvénytársaságok alakulták és ezek elkezdték beválasztani igazgatóságaikba a képviselőket, akkor mindinkább sürgősen mutatkozott annak szükségessége, hogy a törvényhozás ne elégedjék < meg a közjogi összeférhetlenség kodifikálásával, hanem valósítsa meg a gazűlése 1935 június 13-án, csütörtökön. dasági összeférhetlenség kodifikációját is. Ennek a hiánynak a pótlása meg is történt az 1901 : XXIV. tc.-hen, amely átvette az 1875 :

1. tc.-nek a közjogi összeférhetlenségre vonatkozó rendelkezéseit és kiegészítette a közgazdasági összeférhetlenségre vonatkozó néhány rendszabállyal. Ez az összeférhetlenségi törvény volt érvényben egészen a kommunizmus bukásáig. Ezt az összeférhetlenségi törvényt azonban csakhamar nullifikálta részben az 5986— 1919. számú Friedrich-féle rendelet, részben pedig maga a gazdasági élet. A Friedrich-féle rendelet az akkor érvényben levő közjogi öszszeférhetlenség legtöbb szakaszát eltörölte. A Friedrich-féle rendelet értelmében köztisztviselő képviselő lehetett a nélkül, hogy nyugdíjba kellett volna mennie, csupán szabadságolták és képviselőségének ideje nemcsak hogy a nyugdíjba beszámított, hanem még az előléptetésre is jogot adott neki. (Egy hang jobbfelől: Ezt Friedrich csinálta!) Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a múlt képviselőházak képviselőinek közel 50%-a köztisztviselőkből állott. Be nullifikálta az összeiférhetlenségi törvényt maga a gazdasági élet is. A háború, a kommunizmus és főleg a trianoni békeszerződés következtében nagy gazdasági intézmények, amelyek azelőtt egyeduralkodók voltak, a változott viszonyok következtében az állam és így a parlament monopolisztikus irányítása alá kerültek. Ezt a körülményt a gazdasági élet tényezői kétféleképpen használták ki. Részben úgy, hogy iparkodtak a maguk, intézményeinek képviselőit beküldeni a parlamentbe, részben pedig úgy, hogy a parlamentben lévő képviselőket bevonták a maguk gazdasági érdekkörébe, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokká tették őket. Ez a folyamat oda vezetett, hogy pl. nem a rnúlt, hanem az azelőtti képviselőházban csupán 47 olyan képviselő volt, aki nem volt érdekelve valamely gyárnak, vállalatnak, vagy banknak igazgatóságában. (Gr. Festetics Domonkos: Elég sajnos!) Ellenben voltak olyan képviselők, akik 27 vállalatnak voltak igazgatósági tagjai, sőt volt olyan is, aki 41 vállalatban fejtett ki úgynevezett közgazdasági tevékenységet. Egészen természetes, ha a mondottak konzekvenciáját is levonom, hogy ilyen képviselőházzal a kartelek túlkapásai ellen komolyan fellépni nem lehetett. (Igaz! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Hogy a bankokkal szember sem tudtunk kellően eljárni, az is erre a körülményre vezethető vissza. Ha tehát nagy reformokat akarunk, akkor elsősorban reformáljuk meg önmagunkat; nevezetesen csináljuk meg az összeférhetlenségi törvény revízióját. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Maga a kormányzati hatalom is belátta a törvény revíziójának szükségességét és ez irányban 1932 március 1-én törvényjavaslatot terjesztett a Képviselőház elé. Ezt a törvényjavaslatot a Képviselőház le is tárgyalta, átküldte a Felsőháznak, a Felsőház azonban ebben a formában nem fogadta el és bizonyos kautélákkal visszaküldte a Képviselőháznak. A Képviselőház bizottságai tárgyalták is ezeket az észrevételeket, a bizottságban azonban megrekedt a dolog, minek következtében a Képviselőház nem jutott hozzá, hogy ezt a törvényjavaslatot a Felsőházból való átküldés után mégegyszer tárgyalhassa. így tehát ez a törvényjavaslat,