Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

534 Az országgyűlés képviselőházának a Fábián, Somogyi és György cég kapták meg a 'kiszélesítés! munkálatokat összesen 1,947.887 pengőért, ami azt jelenti, hogy a legkisebb ajánlatnál 288.698 pengővel, a második legala­csonyabb ajánlatnál pedig 205.465 pengővel kapnak többet. (Gr. Festetics Domonkos: Fáj a keresztény cég!) Ez így igen súlyos, igen nagy nemzeti ajándéknak látszik. (Egy hang a bal­középen: Kinek a számára?) Majd meghalljuk erre a t. miniszter úr magyarázatát, de ezek a számok mindenesetre megdöbbentők, hiszen 300 magyar családot, lehetne eltartani egy évig eb­ből a differenciából, vagy talán 600 magyar ifjú sorsát lehetne egy évig ebből az összegből biztosítani. Csakugyan joggal kíváncsiak lehe­tünk és kell, hogy kíváncsiak legyünk tehát, mégis mi a magyarázata, hogy a t. kormány helyét látta annak, hogy 288.000 pengővel vagy a második esetben — 205.000 pengővel drágáb­ban adja ki a munkálatot. A közvélemény nyugtalansággal kíséri ezeket a számokat. (Egy hang jobbfelől: Mert ne\m szakemberek!) Nekünk pedig kötelessé­günk ezt szóvátenni, hiszen a parlamentariz­musnak éppen az a lényege, hogy a budgetáris kérdésekben, az ország anyagi ügyeiben, az ország anyagi ügyeiben az adópénzek kezelése szemontjából a legszigorúbb ellenőrzést gya­korolja. Erinélfogva szóvá kell tennem ezt azért, mert azt is látom, hogy az igen t. mi­nisizter úr talán nem ismeri a közszállítások anteaktáit, premisszáit. Feltűnő ez a^ pályázati döntés nemcsak azért, mert a pályázatok beérkezésétől szá­mítva tíz nap alatt történt meg, holott az efféle munkálatokat, ajánlatokat sokszor hó­napokig kell vizsgálni, hogy a kellő Össze­hasonlítást megkapja az ember és meggyőződ­jék az ajánlatok realitásáról, mondom, nem­csak ez nyugtalanító, hanem nyugtalanító az is, hogy^ négy és fél esztendeje szinte már rendszerré vált, hogy minden mélyépítési mun­kát a Zsigmondy Béla részvénytársaság, az­után a Palatínus részvénytársaság — amely egyenlő Schiffer Miksával — és a Fábián, Somogyi és György cég kapnak meg. (Gr, Festetics Domonkos: Keresztény magyar ceg! Nagyon helyes!) Ennek^ az ügynek igen feltűnő anteaktája pl. a Boráros-téri híd munkálatainak kiadása. 1931-ben pályáztak a Boráros-téri hídra. A minisztérium akkor megsemmisítette ezt a pá­lyázatot, mert nem tartotta reálisnak. Akkor is ugyancsak ott volt a Zsigmondy cég, vala­mint ugyancsak ott volt a Fábián, Somogyi és György cég. A Zsigmondy Béla részvény­társaság 2,324.000 pengőt kélt, a Fábián, So­mogyi és György cég pedig 2,300.000 pengőt, ellenben a László és Blum cég, amely most szintén ^pályázott, csak 1,855.000 pengőt kért. A pályázatot megsemmisítették, mert — úgy mondják — irreális volt. Most 1933-ban újra pályáznak, és hogy mennyire helytelen volt a minisztérium 1931. évi döntése, az kitűnik abból, hogy ez a tisztelt Zsigmondy részvény­társaság, amely 1931-ben 2,324.000 pengőt kért, most már 1,985.000 pengőért vállalta a munká­latot. (Felkiáltásoh jobbfelől és középen: Az anyagárak visszamentek!) Nem, kérem, a fuvardíjak is emelkedtek, egyéb ilyen emelke­dések is voltak, tehát ebből visszamenőleg ki­tűnik az, hogy annak idején a Boráros-téri híd pályázatánál a László és Blum cég pá­lyázata, amely 1,855.000 pengőről szólott, v nem volt irreális. Akkor azonban — úgy látszik — 30, ülése 1935 június 12-én, szerdán. nem lehetett odaadni a munkálatot a Zsigmondy Béla részvénytársaságnak, tehát alkalmat akar­tak adni abban az időben arra, — hiszen ezért nem terheli a t. miniszter urat felelősség — hogy végeredményben azután mégis a Zsig­mondy Béla részvénytársaság nyerje el ezt az építkezést, továbbá a Fábián, Somogyi és György cég, amit annak idején nem lehetett elnyerndök, mert hiszen igen nagy differencia volt a legolcsóbb ajánlat és az Ő ajánlatuk közt. Tudom, hogy megvan a miniszter úrnak a mentsége, mert arra hivatkozik, hogy egy 12 tagú jury döntött így és annak véleményét fogadta el. De, t. miniszter úr, megint csak azért, hogy visszanyúljak egy kicsit a dzsun­gelbe, vagyok bátor szíves figyelmét felhívni, hogy mi ez a jury, hogy mennek a dolgok. A közszállítási szabályzat, az 50.000/1934. K. M. számú rendelet a 48. §-ában előírja, hogy az ilyen közszállításoknál, középítkezé­seknél a kisiparos-szövetkezeteket előnyben kell részesíteni, {Zaj és felkiáltások a jobbol­dalon: Vashidaknál?) ha nem lehet, akkor eze­ket legalább a részmunkákra fel kell szólítani. Ezzel szemben az a helyzet, — csak egy-két példát említek meg, hogy már előre védekezzem a miniszter úr álláspontja ellen — az a gya­korlat, hogy pl. pályázott egy ilyen kisiparos­szövetkezet a fővárosi vízművek igazgatóságá­nál 1934 október 22-én fuvarozási munkákra. Nem szólították fel még részteljesítésre sem. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Az városi dolog! Tessék ezt a fővárosnál el­intézni!) Csak azért vagyok bátor ezt megem­líteni, mert a Margithíd ügye, közös ügye a fővárosnak és a kormánynak is (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: De a vízmű­vek ügye nem!) és hogy méltóztassék látni, hogy a fővárostól a jurybe beküldött tagok milyen szellemmel jöhetnek át ide a miniszté­riumhoz, hogy itt jury tagok legyenek és dönt­senek. Éppen be akarom mutatni, hogy a fővá­ros részéről mi a gyakorlat, és hogy ennél­fogva a főváros részéről kiküldött jurytagok­tól ime mi várható azután, hogy szóba sem álltak azzal a kisiparos-szövetkezettel. A gázművek rakodási munkálatainál folyó évi február 8-án"megint elütötték a kisiparos­szövetkezetet a részmunkák szolgáltatásától. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Megint a főváros ügye! — Zaj jobbfelől.) Vagy itt van a Pázmány Péter Tudományegyetem, amely 6000 métermázsa koksz szállítására pá­lyázatot írt ki. Pályázott egy kisiparos fuva­rozó szövetkezet. Nem kapta meg a munkát, nem szólították fel, (Felkiáltások a középen­Hogy hívják?) holott 34 fillérért vállalta mé­termázsánként a szállítást. Ezzel szemben a nagyvállalkozó 29 fillért kért, s erre a fuvaro­zók ipartársulata átírt az egyetemhez és meg­magyarázta, hogy ez irreális ár. De különben. is mindegy, hogy milyen alapon pályáznak a kisiparos-szövetkezetek, mert ha magasabb díjért, magasabb bérért pályáznak is, a felszó­lítás a munkában való részvételre odairánynl, hogy: módosítsátok a többi ajánlathoz képest a ti ajánlatotokat is. Erre tehát nekik módot kell adni. Ha ez így történik, ha ez a kisiparos­szövetkezetek támogatása, ha ez a közszállítási szabályzat végrehajtása, akkor beláthatja az igen t. Képviselőház és az igen t. miniszter úr is, hogy minden ok megvan arra, hogy kétsé­geskedjünk, hogy aggályokat támasszunk és ' kérjük ezeknek az aggályoknak eloszlatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom