Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 43 szeresítenők. Ez azonban egyelőre nem valósítható meg» mert olyan költségtöbblettel jár, amelyet a magyar állam költségvetése nem bír meg. Ennélfogva gondoskodott a kormány arról, hogy legalább az előkészítő ténykedést emeljük le a bírák vállairól és éppen azért folyó évi július 1-étől kezdve 17 tanácsjegyző berendelése különböző minisztériumokból van tervben BS a 18-ik állást, amely már rendszeresítve van, be akarja tölteni a kormány. Az ügyek 40*2%-a 100 pengőn aluli ügy. Ezeket a 100 pengőn aluli ügyeket nem lehet kivenni a közigazgatási bíróság hatásköre alól, mert hiszen a legszegényebb néposztályok ügyei ezek és mivel népi politikát akarunk és azt nemcsak hirdetni, hanem gyakorolni is kell, (Rupert Rezső: Azért kellene rendes bírói védelem!) különösen nagy gondunk e szegény emberek ügyeinek felkarolása és magasabb bíróság hatáskörébe való utalása. Mert hiszen természetes, hogy az ügyek elintézése csak akkor kelt megnyugvást, ha a legmagasabb bíróság ítélkezik ez ügyekben. A miniszterelnökségi tárcában az informatív szolgálat és a sajtószolgálat költségeire 250.000 pengővel, a rendelkezési alapra 300.000 pengővel többet irányoz elő a költségvetés. 1920-ban, 1930-ban 1931-ben ugyancsak 1 millió pengőn felül állott az előirányzat ezen a téren, — ugyancsak diszkrecionális költségek voltak ezek — azonkívül még póthitellel való gazdálkodás is történt. A t. miniszterelnök úr pontot akar tenni a póthitellel való gazdálkodás után ezen a téren és tapasztalatai alapján, felhasználva a tapasztalatok értékét, már előirányozza egyenesen, nyíltan és becsületesen azokat az összegeket, amelyeket az újabban felmerült szükségletek indokolttá tesznek. (Rassay Károly: Talán úgy szüntetné meg a póthitelt, hogy nem venné igénybe! Ez mennyivel egyszerűbb volna!) Ugyanezt a célt szolgálja a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására szánt 820.000 pengő átalány, amely ugyancsak diszkrecionális. (Rassay Károly: Sok a, diszkréció!) Ide tartozik a vitézi rend széktartóságának 70.800 pengő kiadása, amelyből csak 13.800 pengő a személyi járandóság. Ezt az a nagy nemzeti gondolat indokolja, hogy a kormányzó úr ő főméltósága fennkölt eszméjének megtestesítője, a vitézi széktartáság a nemzeti gondolatot, a vitézi gondolatot, a vitézi lelkeket ápolni hivatott, amely egy ezredéven át fenntartotta ezt^a nemzetet és hivatva van őrködni felette ezután is. A központi statisztikai hivatal 295.690 pengő dologi kiadása 12.000 pengővel emelkedett. t A személyi járandóság 6100 pengős emelkedése az előléptetések miatt történt. Az 1930. évi népszámlálás feldolgozására csak 10.000 pengőt irányoz elő a kormány, Ebből a tételből 65.000 pengőt elvesz, — 75.000-ből így marad csak 10.000 — élihez a 65.000 pengőhöz hozzátesz még 10.000 pengőt, és ezzel a 75.000 pengővel emelkedik azután a mezőgazdasági üzemi statisztika kiadása. A mezőgazdasági üzemi statisztika céljaira összesen 1,300.000 pengőt irányoztak elő; ebből 179.3000 pengő esik erre az esztendőre. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom ennek szükségességét, mert hiszen nemzetközi konvenció kötelez bennünket arra, hogy ezt a gazdasági üzemi statisztikát megcsináljuk. De ezenkívül a nagy reformok, — mint amilyenek a földreform, a tagosítás, a telepítés — szükségessé teszik nemcsak a pénzügyi megalapozást, hanem a statisztikai előkészítést is, hogy azzal a lelkiismeretességgel, azzal az óvatossággal és azzal a hazafias sággal, amely a miniszterelnök urat jellemzi, fogjon hozzá nagy művének megkezdéséhez. Ezekből méltóztatnak látni, t. Képviselőház, hogy a kormány az egész vonalon a legszigorúbb takarékosságot igyekszik érvényesíteni és ahol kiadási többlet mutatkozott, ott a póthitellel szakítva, előirányozta azokat az összegeket, amelyek — mint a tapasztalat a múltban mutatta — szükségesek az újabb szükségletek kielégítésére. (Rassay Károly: Éljen ! Ez szépen volt indokolva!) Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök urat a legtisztább hazafiság vezeti és az a tudat, hogy a nemzet egyetemes érdekében jár el

5> s éppen ezért meggyőződéssel és jó lélekkel ajánlom a t. Képviselőháznak a költségvetést elfogadásra. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Rakovszky Tibor képviselő úr! Rakovszky Tibor! Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidségére való tekintettel a költségvetés számadataival ne foglalkozzam, hanem mivel a miniszterelnök úr az egész kormányzat irányítója^ s egyszersmind felelős a kormányzat viteléért, néhány belső politikai kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, reflektálnom kell az igen t. túloldal egyik megjegyzésére. Teszem pedig azt abban a szellemben, amelyben egész rövid politikai pályafutásom alatt

1 sohasem azt az utat, kerestem, amely a magyart a magyartól elválasztja, hanem azt, amely a magyart a magyarhoz közelebb hozza. (Helyeslés a középen.) Ifjabb Temple Rezső igen t. képviselőtársamnak pártunkra tett egy megjegyzésével ebben a szellemben óhajtok foglalkozni, ö ugyanis azt a merész megjegyzést — ha szabad magam így kifejeznem — kockáztatta meg, hogy ha boldogult vezérünk, a magyar föld népének halott és halóporaiban is lélekben vezére, ma még élne, akkor a túlsó oldalon ülne velünk szemben. Nem akarok itt prófétai távolbalátásokkal foglalkozni, meg kell azonban mondanom, hogy mi, akik őt közelről ismertük és akik* ismertük az ő gondolkozását, tudtuk, hogy ő a magyar parasztságban egy új feltörekvő történelmi osztályt látott. Ahogy ő magát kifejezte: egy új rend kopogtat a magyar élet és a magyar parlament ajtaján. Ez az új rend pedig a magyar parasztság. Ez a magyar parasztság az ő meggyőződése szerint nemcsak megérdemli, hanem joga is van ahhoz, hogy itt a parlamentben külön pártot alkosson. Es ha mindnyájan, akik a pártban vagyunk, nem is vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a parasztsághoz, a verség köteléke és a foglalkozás szempontjából is tartozzunk, (Rupert Rezső: Dehogy nem! Valamikor mindnyájan parasztok voltunk!) — igenis mindnyájan azok voltunk t. képviselőtársam — mégis úgy érezzük, szükség van arra, hogy a magyar parasztságnak itt a nemzet fóruma előtt is legyen speciális képviselete, különösen ma, amikor a magyar föld népe olyan súlyos gazdasági és lelki krízisben van. Mi Gaal Gaston útjait tapossuk akkor, amikor, elvetve minden újszerű totalitáselméletet, fenntartjuk ennek a pártnak függetlenségét és önállóságát minden körülmények között. 6*